Jó ez a játék, de minek van?

Beta Key Art VALORANT
2020.04.28. 23:02 Módosítva: 2020.04.29. 08:19

Szűk két hónap telt el azóta, hogy a leginkább a League of Legends fejlesztőjeként ismert Riot Games lerántotta a leplet a korábban csak Project A néven emlegetett lövöldözős játékáról, a Valorantről. Azóta pedig úgy tűnik, hogy ez a legizgalmasabb dolog a videójátékok piacán. A játék rögtön a bétateszt indulásának napján nézőcsúcsot döntött a Twitchen, a legfelkapottabb téma lett a Google-keresésekben és a közösségi oldalakon is mindenki erről beszélt – pedig még csak a zárt bétánál tartunk.

De mi a fenéért érdekli ennyire az embereket az Overwatch és a Counter-Strike törvénytelen szerelemgyereke?

– kérdezheti joggal bárki, és kérdeztem én is kezdetben, aztán pár nap lövöldözéssel később úgy éreztem, hogy kezdem érteni a dolgot. Ezen a ponton kár lenne messzemenő következtetéseket levonni, de az már most biztos, hogy ugyan a Valorant mérföldekre van attól, hogy az egyediség egyetlen szikráját is fel lehessen fedezni benne, a máshonnan lenyúlt ötleteket viszont úgy építgették össze a Riotnél, hogy akár valami jó is kisülhet majd a dologból. Az első benyomások néhány napnyi akciózás tapasztalatai alapján.

A jó

Amikor a Riot bemutatta a játékot, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minden létező alkalmat megragadva sulykolják, hogy 

  • a Valorant még a legrosszabb gépeken is legalább 30 fps-sel fog futni,
  • a nagyvárosokban világszerte 35 ms alatt lesz a ping,
  • a szerverek tickrate-je – vagyis, hogy a szerver másodpercenként hányszor frissíti a játék állapotát – pedig 128 lesz, amivel a játék rögtön le is fogja körözni a Counter Strike: Global Offensive alapvetően 64 tickes szervereit.

A fejlesztők ezt azóta is nagyjából naponta mondják el egy fejlesztői naplóban, vagy valamelyik gémer magazinnak nyilatkozva, de mentségükre szóljon, hogy a játék szerverei tényleg kifogástalanul teszik a dolgukat. Azt sajnos aligha fogom tudni megmondani, hogy a fejlesztőknek tényleg sikerült-e kiküszöbölnie azt a jelenséget, ahol a fal mögül nagyon gyorsan kinéző játékos előnybe kerül – engem a Valorantben valószínűleg a körülményektől függetlenül lőnek le ebben a helyzetben –, de az biztos, hogy a ping végig nagyon alacsony volt, amíg játszottam, és a teljesítményre sem lehetett panasz.

A technikai dolgokon túl az is egyértelmű, hogy a Riotnél rengeteg időt töltöttek különféle fegyverek, karakterek és pályák polírozásával, a játékban tényleg minden a végletekig lett tökéletesítve. Mivel a Valorant egyértelműen a Counter-Strike által lefektetett alapokra építkezik – a fegyverek például szinte pontosan ugyanúgy működnek, mint ott –, ez nem is tűnik túl meglepőnek. De az elég örvendetes, hogy a rengeteg képesség, meg az olyan pályaelemek, mint a teleportkapu, sem tették kiegyensúlyozatlanná az egészet.

Ez kicsit tényleg meglepő, ugyanis hiába tűnnek elsőre teljes képtelenségnek egy taktikus csapat-akciójátékban az olyan képességek, mint Sova átmeneti wallhacket biztosító nyila, vagy Jett lekövethetlen suhanása, ezek igazából csak a Counter Strike-ban is megtalálható gránátok és Molotov-koktélok megfelelői. Azoknál ugyanakkor nagyságrendekkel több lehetőséget biztosítanak a taktikázásra, és izgalmasabbak is, nemcsak a játékosok, hanem a nézők szemszögéből is.

Ezekkel sokkal szórakoztatóbb és meghökkentőbb dolgokat lehet majd csinálni – és alighanem őrületes mértékű koordinációra lesz majd szükség a teljes kiaknázásukhoz –, ez pedig sokat segíthet a Riotnek abban, hogy nézőket szerezzen a megjelenés után garantáltan beinduló esporthoz. Itt érdemes amúgy kiemelni, hogy a fejlesztők nem a levegőbe beszélnek, amikor azt mondják, hogy a CS-hez képest új távlatok nyílnak meg a képességekkel, remek példa erre az, hogy a korábbi profi játékos Michael "shroud" Grzesiek és csapata kétszer is alulmaradt a fejlesztőkkel szemben, pedig ők aztán tényleg kenik-vágják a fegyverek működését.

A rossz

Fentebb már szó esett arról, hogy mennyire tökéletesre lett polírozva minden a játékban, ami játékmechanikai szempontból tényleg így is van, a látvány terén viszont

őrjítően unalmas az egész.

Az elmúlt években slágerré vált, az Overwatchben, a Paladinsben, a Fortnite-ban és még isten tudja hány játékban használt rajzfilmszerű grafika önmagában is ásítozásra készteti ma már az embert, de konkrétan tényleg egy olyan dolgot nem tudnék mondani, ami izgalmasan néz ki a Valorantben. A pályákon, a karaktereken, a fegyvereken és a képességeken is látszik, hogy jól össze lettek rakva, de fél perccel a játék bezárása után az égvilágon semmit nem tudnék felidézni az egészből. 

Jó pár meccs kellett például ahhoz, hogy feltűnjön, hogy nem mindig ugyanazon a pályán vagyunk, annyira lélektelen minden vizuálisan.

Ami persze valahol érthető is, hiszen így tényleg semmi sem vonja el a játékosok figyelmét, de CS: GO-ban akármikor meg tudnám különböztetni az Infernót és az Overpasst, pedig sose játszottam vele, csak a profi ligák közvetítéseibe néztem bele. Maguk a karakterek egy fokkal izgalmasabbak, színesebbek, de olyan pusztítóan sablonosak, hogy az már fájdalmas.

Valorant

Ezen a téren a Valorant tényleg olyan, mint egy rossz vicc, ezeknél a karaktereknél kis túlzással még a kínai bootleg-Overwatch is érdekesebbnek tűnt. Mind vizuálisan, mind hangzás terén totális melléfogásnak éreztem az összes választható hőst. Itt persze érdemes kiemelni azt, hogy a taktikus lövöldékben eleve kisebb a mozgástér a karakterek személyiségépítése terén, és bizonyára egy rakás szempontot figyelembe kellett venni a megalkotásuk során, de ennél tényleg csak feljebb lehet menni.

Minek nevezzelek?

Összességében a Valorant minden jelenlegi hibája ellenére elég szórakoztató, és bár én a CS-hez hasonlóan ebben a játékban is elég béna vagyok, azért így is voltak olyan pillanatok, amikor az adrenalintól hajtva kicsit megértettem, hogy mi a francért tesznek bele emberek tízezer órákat ezekbe. Másik négy emberrel valószínűleg még élvezhetőbb lett volna az egész, de némileg meglepő módon még a véletlenszerűen összesorsolt csapatokban is gyakori volt a mikrofon használata, ami néha egészen magas szintű koordinációt tett lehetővé.

Emiatt aztán akármennyire is ódzkodtam eleinte (meg sokszor a meccsek közben is) a játéktól, mindig volt kedvem újra belekezdeni. Ettől pedig

A Valorant tényleg működik, és a béta után az igazi megjelenésre garantáltan jobb is lesz majd a játék. De azon túl, hogy magamat nem tudom elképzelni huzamosabb ideig játszani vele, az sem igazán tiszta, hogy pontosan kinek csinálták ezt a játékot. A Valorant a stúdió harmadik játéka (illetve a negyedik, ha a Teamfight Tacticset is játéknak vesszük, vagy második, ha a Legends of Runeterrát nem vesszük annak), mostanra pedig teljesen egyértelmű, hogy korszakalkotó saját ötletek helyett csak meglévő recepteket akarnak és tudnak tökéletesíteni és átformálni.

Ez a League of Legends esetében egyértelműen bejött, évek óta ez a világ legnépszerűbb játéka, és esportos fronton is elképesztően jól teljesít, a felfutása azonban a maihoz egyáltalán nem hasonlítható közegben ment végbe. A Valorant az Overwatchra hajazó kinézet és képességek mellett egyértelműen a Counter Strike-ra hasonlít – helyenként kicsit túlságosan is –, és bár a fejlesztők állítják, hogy nem a Valve terroristavadászós akciójának lenyomása a kifejezett céljuk, jelenleg nehezen látom azt a helyzetet, amiben nem velük kell majd versenyre kelniük ugyanazokért a játékosokért, illetve nézőkért.

A Counter Strike: Global Offensive pedig jelenleg is toronymagasan a legnépszerűbb játék a Steamen, és esportos vonalon is a legelismertebb, legtöbbet nézett játékok között van. Erről a trónról pedig nem biztos, hogy egy olyan játék fogja lelökni, ami alapjaiban véve pontosan ugyanazokat a dolgokat kínálja, csak úgy néz ki, mint egy harmadik konkurens. A megjelenésig persze még sok dolog változhat, végső soron pedig lehet, hogy a League of Legends - DOTA2 harc után hamarosan újabb fronton veri majd meg a Riot a Valve-ot.