Vágó úr, itt vagyunk ezren, most akkor megjelöljük?

2020.07.10. 04:59

Úgy tűnik, szupersikeres mobilos játékot csinálni manapság gyermekien egyszerű. Mondom a receptet:

  1. Végy egy már-már elfeledett, békebeli játékműfajt.
  2. Adj hozzá egy nagyon menő és trendi játékmechanizmust, ami a csapból is folyik, de első látásra totál idegen az egyes pontban kipécézett játékstílustól.
  3. Készen is vagyunk.

Jó, nem tudom, mennyire univerzális a sikerrecept, de a Trivia Royale láthatóan így készült, egy Legyen ön is milliomos típusú műveltségi vetélkedőbe oltotta bele a fejlesztője a Fortnite sokszemélyes (itt konkrétan ezer fős) játékmódját.

Június végén be is robbant rendesen, pár napig a legtöbbet letöltött app volt iPhone-ra, nemcsak a játékok között, hanem általában, megelőzve TikTokot, Instagramot, mindent. A játékok toplistáján máig az élmezőnyben van, a fejlesztő izlandi Teatime szerint júliusra átlépték a kétmillió letöltést, és egy-egy hétvégén tízmillió partit nyomnak le a játékosok. Azóta van már androidos verzió is, az nem ekkora bombasiker (még).

Szóval ez egy műveltségi kvíz, amiben ezren (pontosabban 1024-en) küzdünk egymás ellen. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ugyanarra a kérdésre ezren nyomjuk a választ egyszerre; szépen 512 párba rendezi az ezredet a játék, és a párok egy 5 kérdéses párbajban döntik el, ki esik ki és ki megy tovább. A továbbjutókból aztán lesz 256 pár, aztán 128, és így tovább. Ha zsinórban tíz ellenfelet legyőzünk, mi vagyunk a bajnok. A kérdéseknél négy lehetőségből kell választani, mint a tévében, szóval ha nem tudunk valamit, bízhatunk a 25 százalékunkban.

Ennyi az egész, és amennyire egyszerű, annyira szórakoztató és izgalmas. A kérdések elég változatosak és általában nem túl nehezek: ha egyet rontunk az ötből, még reménykedhetünk a győzelemben, de ha kettőt, irtózatos mázli kell, hogy az ellenfelünk még többet bénázzon, és meglegyen a továbbjutás. Nagyon gyakori a döntetlen, ilyenkor a válaszadás sebességére kapott pontok döntenek.

Ennek tükrében külön izgalom, hogy a kérdések ugye angolul vannak, és 10 másodpercet kapunk a válaszadásra. Ha az ember belefut valamibe, amire egyébként tudná a választ, csak egy kulcsszót pont nem ismer a kérdésben, hát, könnyen megemelkedik a vérnyomás. Én buktam már el a top 8-at azon, hogy melyik állatfaj a felsoroltak közül a marsupial, és fogalmam nem volt, hogy ez erszényest jelent. Ilyenkor jönnek jól a tévés vetélkedőből ismert segítségek, van felezés (két rossz választ kidob a játék) és a helyes válasz megjelölése – ezeket persze csak erősen korlátozottan használhatjuk, egy menet alatt csak egyszer.

Amivel el is érkeztünk az üzleti modellhez, ami persze az ingyenes alapjátékra épített mikrotranzakciókra alapul. Igazi pénzért vehetünk virtuálisat, azzal meg optikai tuningokat az avatárunkra, illetve ezzel kell fizetni az említett segítségekért is. Sőt, ha kiesünk, meccsenként egyszer visszavásárolhatjuk magunkat a mezőnybe (a top 64 után már nem). Ha jó helyezést érünk el, azzal szintén jár játékpénz, szóval ha ügyesek vagyunk, simán önfenntartók lehetünk.

Az előbb említettem az avatárunkat, na ez egy zseniális ötlet. A párbajok alatt a két játékos látja egymás avatárját, ez egy 3d-s, animált rajzfilmfigura-arc, amit a Sims-játékokhoz hasonlóan alkothatunk meg a játék elején (vagy kérhetünk véletlenszerű arcberendezést). A trükk az, hogy a telefon kameráján át néz minket a játék, és a mimikánkat valós időben lemásolja az avatár-arcunkkal is. Tehát vérmérséklet szerint tudunk az ellenfelünkre szépen mosolyogni, nyelvet nyújtani, pofákat vágni, kacsintani vagy akár harsányan kiröhögni egy rossz válasznál.

Ezen felül a GPS által meghatározott pozícióját is látjuk az ellenfelünknek (ország, város), ami leginkább arra jó, hogy megfigyeljük magunkon, milyen előítéleteink vannak, kik ellen bízzuk el magunkat már az elején, amikor csak azt látjuk, hová való. Pedig a földrajzi hely meg az avatárkép helyett a névtáblát kell nézni, ott is a kis korona ikon melletti számot. Ez mutatja, hány ezer fős menetből jöttünk ki bajnokként. Már az egy is tiszteletet parancsoló adat, kétjegyű koronával bíró ellenféllel pedig én még nem is találkoztam.

Ha sikerül megnyernünk egy partit, megkapjuk a royale címet, és belépést nyerünk az arisztokráciának fenntartott csetszobákba, ahol közösen lehet lenézni a nyeretlen prolikat. Ilyenkor kapunk jogot a toplistákra ránézni, amiből van világszintű, illetve az országunk és a városunk legjobbjait is látjuk. A legnagyobb király jelenleg egy Alextyrone nevű brit fickó 143 koronával, ami egészen észbontó teljesítmény, elképzelni se tudom, mennyit játszhat és hány Wikipedia lehet a fejében. Egy amerikai, egy román és egy orosz követi, erősen lemaradva, ők a századik koronájukért küzdenek. A magyar ranglistát egy Szandra nevű budapesti júzer vezeti hat koronával, és amikor ezt írom, én is ott vagyok az élmezőnyben, most éppen a negyedik helyen – de ez alighanem csak azt mutatja, hogy Magyarországról (még?) nem játszanak irdatlan tömegek a játékkal.

Ami egy kicsit elrontja az összképet, az a rettentő agresszív nyomulás, hol reklámokkal, hol a reklámmentes (persze fizetős) verzió ajánlgatásával, hol azzal, hogy vegyünk játékpénzt, esetleg akciós arcmaszkot az avatárunkra, ezzel is mutatva, mennyire fontosnak tartjuk a járvány elleni védekezést. Tolakodó és levakarhatatlan, mint valami utcai gagyiárus egy random délkelet-ázsiai nagyvárosban. Kellemetlen még, hogy indokolatlanul terheli a hardvert, én jellemzően 2-3 menetet szoktam lejátszani egyhuzamban tömegközlekedés közben, de már ennyitől vészesen felforrósodik a telefon.

Ezzel együtt remek szórakozás a Trivia Royale, legfeljebb 10-15 perc egy menet (ha korán kiesünk, akkor persze kevesebb), és rengeteg kérdés van, nekem még egyetlen ismétlődés sem tűnt fel. Csak arra kell figyelnünk, hogy ne rontsa el a kedvünket a tény, hogy az egész tényleg annyira egyszerű és magától értetődő, hogy igazán eszünkbe juthatott volna nekünk is.

(Letöltés Androidra itt, iOS-re itt.)