A játék, amitől éjszaka tizenkilenc párhuzamos idősíkon fog álmodni

00e0f13f14.png
2020.08.09. 19:39

Most nyertem

Az easy cpu ellen

De nem is értem miért

Szerintem még tudott volna lépni

De szerencsére csak két párhuzamos idősík volt

Azt még nem fogtam fel, hogy az hogy működik

– írtam le megkapó, szabadversre hajazó stílusban reggel 9 óra után néhány perccel első saját tapasztalataimat az 5D Chess With Multiverse Timetravel nevű játékról, ami pontosan olyan bizarr, amilyennek elsőre is tűnik. Ez persze már a játék steames értékeléseiből is egyértelmű volt, én azonban úgy döntöttem, nem érem be ennyivel, és magam is kipróbálom, hogy mégis mi a franc ez az egész. Néhány órával később úgy érzem, hogy az agyam helyén egy fekete lyuk van, amikor becsukom a szemem, időutazó vezéreket látok és attól tartok, hogy éjszaka is tizenkilenc párhuzamos idősíkon fogok majd álmodni, amíg össze nem omlik körülöttem a szimuláció, amiben minden bizonnyal élünk.

Hány dimenziós???

Azt rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy sosem tudtam igazán jól sakkozni. Gyerekkoromban több sakk-könyvem is volt, és ha nagyon megerőltetem magam, felsejlenek olyan, mára jelentésüket elvesztő kifejezések, mint a huszárvilla, de alapvetően az utóbbi tíz évben még akkor sem tudtam, mi a fenét csinálok a sakktábla mellett, ha kifelé véletlenül így nézett ki. Ennek fényében már attól elfogott a szorongás, amikor a sakk szó mellett megláttam az 5D, a multiverzum meg az időutazás szavakat, ezek ugyanis ránézésre sem ígértek semmi jót.

A sakk alapjáraton is egy rendkívül komplex játék, amihez az egyre növekvő számítási kapacitással rendelkező számítógépeket segítségül hívva sem találtuk még meg az optimális stratégiát. Emellett elég népszerű is, ami nemcsak abban mutatkozik meg, hogy évezredeken keresztül fenn tudott maradni, hanem abban is, hogy röhejesen sok variációját hozták létre ez idő alatt. A francia sakkot, ahol a bábuk mielőbbi elvesztése a lényeg, valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, de ezen túl a hexasakktól kezdve az olyan változatig, ahol az ütések atomrobbanást okoznak, tényleg szinte végtelen a lehetőségek tárháza. És akkor az olyan videójátékos adaptációkról még nem is beszéltünk, mint a sakkra igazából semmiben nem hasonlító Auto Chess, amiből rövid idő alatt egy teljesen új műfaj született – a későbbi játékoknak amúgy még kevesebb köze van a sakkhoz, de ez már mindegy is.

Az 5D Chess With Multiverse Timetravel nem ezt az utat választotta, helyette megmaradt a hagyományos sakk kibővítésénél, de ebben szerencsére bőven van annyi kraft, hogy így is teljesen megbomlassza az ember agyát. A hozzám hasonló laikusok számára meglepő lehet, de a többdimenziós sakk nem mai dolog, az első változatát már a 19. század közepén megalkották Kubikschach néven, amiben egy 8x8x8-as táblán feszülhetett egymásnak

az a kevés ember, aki képes volt felfogni a játékot.

A 20. század elején aztán megszületett a máig is élő Raumschach is, a nagyközönség számára azonban talán ennél is ismertebb variáns lehet a Star Trekből ismert Tri-D sakk. Ezek kétségtelenül elég bonyolult játékok, de annak ellenére, hogy sosem játszottam velük, biztos vagyok benne, hogy közel sincsenek az ötdimenziós, időutazós, multiverzumos sakkhoz.

Vissza a múltba, a jövőbe és a jelenbe is

Első ránézésre az 5D Chess With Multiverse Timetravel nem tűnik rettentően bonyolultnak, sőt, gyakorlatilag pontosan ugyanúgy néz ki, mint a hagyományos sakk, leszámítva azt, hogy minden egyes lépés után új táblára ugrunk, az előző tábla állása pedig az időbe fagyva marad hátra. Ez alapesetben remek lehetőség lenne például arra, hogy visszanézzük, hogyan alakult a játék, ebben az esetben viszont elengedhetetlen része a játéknak, 

bármikor dönthetnek ugyanis úgy a játékosok, hogy fognak egy bábut, és ahelyett, hogy hagyományos értelemben lépnének vele, a tábla egy korábbi állására lépnek vele vissza.

Nyugodjon meg, az én agyam is bizseregni kezd ettől a mondattól, de tényleg ez a helyzet. Ha pedig ez történik, azzal nemcsak az adott figura utazik vissza a múltba, hanem a jelen is, az ellenfelünk egy újabb idősíkon reagálhat arra, ami történt, az eredeti idősík pedig a jövő részeként inaktívvá válik, egészen addig, amíg a jelen ismét el nem jut odáig. Ha ez alapján továbbra sem értik a dolgot, íme egy ábra, ami remélhetőleg segít felfogni a helyzetet:

37fa41c7fa.png
Fotó: Steam / Thunkspace, LLC

Nem hibáztatom önöket, ha bonyolultnak tűnik, de ez valójában még viszonylag könnyen értelmezhető ahhoz képest, ami később történik a játékban - nem kell ugyanis sok idő ahhoz, hogy ennél is sokkal jobban beinduljanak a dolgok. A bábukkal nemcsak az időben visszafelé lehet lépkedni, hanem a párhuzamos idősíkok jelenei között is, ez pedig oda vezet, hogy egy adott bábuból simán fel lehet halmozni négy-ötöt is egy táblán, ennek azonban az az ára, hogy egy másik táblán meg fogunk gyengülni. Ennek persze nem biztos, hogy sok értelme van, mert ahogy az a játékban leírt tippekből is kiderül, sokkal jobban megéri a múltban támadni az ellenfél királyát, így ugyanis egyszerre öt helyen is sakkot lehet adni neki, amit valószínűleg csak másik idővonalakról még messzebbre visszaküldött figurákkal tud majd elhárítani. A túl sok időutazással is meg lehet szívni, ha ugyanis valaki két új idősíkot hoz létre, mielőtt az ellenfele egyet is csinálna, ezek csak később válnak aktívvá.

Ahogy az a cikk elején szereplő idézetből már kiderült, elsőre a leggyengébb, a játék által gyakorló szintűnek nevezett mesterséges intelligenciával mértem össze a tudásom, ez pedig meglepően könnyű győzelmet hozott, a gép ugyanis nem nagyon forszírozta az időutazást, és egyébként is rettentően bután játszott. A könnyen jött győzelem után úgy döntöttem, nem szórakozok tovább, és rögtön a legnehezebb fokozatra kapcsoltam, ami az agresszív (erős) nevet viseli, 

és nevéhez híven tényleg agresszív is, meg erős is, annyira, hogy rövid úton simán rommá vert.

Már az első időutazásnál kezdtem elveszíteni a fonalat, de a gép hamar elintézte, hogy a második idősíkon két vezére legyen, a királyát pedig kimentette egy harmadik idősíkra. Innentől már könnyű dolga volt, hiába ütöttem le ugyanis az eredeti idősíkról érkezett vezérét a második idősíkon, az eredetileg itt tartózkodó vezére megint sakkot adott, ha pedig megpróbáltam blokkolni a saját vezéremmel, négy körrel ezelőtt továbbra is sakkban voltam. Ezen a ponton alighanem még lett volna menekülőút, vereség esetén ugyanis a játéknak azonnal vége lesz, de negyed órányi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy inkább feladom, mielőtt megőrülnék. Mentségemre szóljon, hogy a sima nehézségi szinten viszont többször is sikerült nyernem.

Nem tudom, mi ez, de jó nagyon

Pár órányi nyüstölés után teljesen egyértelmű számomra, hogy még elég sok órát kellene eltöltenem a játékkal ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjem megérteni azt, hogy pontosan mit érdemes csinálni, de akármennyire is értelmetlennek tűnik az egész, elég nehéz abbahagyni, ha elkezdte az ember. Már csak azért is, mert roppant szórakoztató olyasvalakinek leírni, hogy mi történik, akinek egyáltalán semmilyen tudása nincs a játékról. 

Emellett azt is érdemes kiemelni, hogy amellett, hogy a játék nem túl drága – jelenleg 9,99 euróért lehet megvenni a Steamen –, megdöbbentően sok tartalom van benne. A körülményekhez képest hagyományos módon túl egy rakás másik variáns kapott még helyet a játékban (vannak kisebb pályás, bizonyos bábukat nélkülöző és kizárólag egyfajta bábuval operáló verziók is), és van 35 feladvány, amik amellett, hogy segítenek megérteni a játék sajátos működését, fejtörőnek sem utolsók. A játékban emellett van online mód is, de ha valaki a haverjaival akar játszani otthon, az is simán megoldható. Az 5D Chess With Multiverse Timetravel emiatt amúgy partijátéknak is tökéletes, garantáltan mindenki jól fog szórakozni rajta.

A kezelőfelület persze elég kezdetleges, hangok terén meg nagyjából olyan, mintha az eredeti Deus Ex háttérzaját, meg a Honfoglaló effektjeit használták volna fel, de hát ez tényleg az a játék, aminek nem kell csillivillinek lennie ahhoz, hogy élvezze az ember. Technikai problémám igazából csak akkor volt a játékkal, amikor egy meccsen tizenkilenc párhuzamos idősíknál megadta magát, és elkezdett vég nélkül lépések után kutatni, majd lefagyott. Persze ezen a ponton már én sem értettem semmit az egészből, úgyhogy tulajdonképpen meg tudtam érteni. Mindez egyébként így nézett ki:

070e4267f8.png
Fotó: Steam / Thunkspace, LLC

Ha a fentiek ellenére alapján valaki szeretné kipróbálni a játékot, de nálam kicsivel tovább akar jutni benne, az egy rakás útmutatóból válogathat, hogy ő legyen a legjobb. Arra mondjuk érdemes felkészülni, hogy első ránézésre ezek is olyan élményt fog nyújtani, mint egy szanszkrit szöveg olvasása részegen, de ezen talán egy ilyen játék esetében már senki sem lepődik majd meg. Plusz ránézésre még mindig kevésbé tűnik bonyolultnak az egész, mint a Dwarf Fortress.