Vikingek voltunk és a Valhalla várt ránk

2020.11.18. 06:47

Az Assassin’s Creed Valhalla 873-ba röpít minket vissza, a ködös Albionba, amikor a dán és a norvég pogány harcosok partra szállva portyáztak a középkori Angliában. A játékban az általunk irányított karakter – aki lehet férfi vagy nő is – egy igazi, harcedzett viking: kegyetlen, fiatal, norvég harcos, aki nem ismer sem istent, sem angolt, ha a rablásról van szó.

Assassin's Creed Valhalla: a Magnus Bruun által megformált férfi főszereplő (forrás: Ubisoft)
Assassin's Creed Valhalla: a Magnus Bruun által megformált férfi főszereplő (forrás: Ubisoft)

A történelemkönyvek szerint a „vikingek” (mely szó nem egy népet jelölt, hanem egy életformát, egy foglalkozást), a skandináv harcosok falvakat fosztogatták, égettek fel, vegzálták a lakosságot, a helyőrséget (illetve, aki ellenállt) lemészárolták.

A magyar Microsofttól kaptunk egy Xbox Series X-et és az Assassin’s Creed Valhalla Xbox-verzióját, így ezen a platformon próbálhattuk ki, milyen is lehetett az északi nap pogány harcosának bőrében az angol falvakban, városokban portyázni, és harci szekercével darabjaira szeletelni az angolszász helyőrséget.

Lehet-e vikingből asszaszin?

Az Assassin’s Creed-sorozat 2007 óta a játékvilág legikonikusabb játéksorozata – olyannyira beleivódott a köztudatba, hogy készült már egész estés kalandfilm is 2016-ban belőle Michael Fassbender főszereplésével, és készül már a Netflix tévésorozat is belőle.

A franchise alapkoncepciója az elmúlt tizenhárom év alatt mit sem változott: „szabadságharcos” asszaszinok és az ellenük harcoló, magukat a rend őreinek aposztrofáló templomosok küzdenek egymással évezredeken keresztül, a játékos pedig egy modern korszakban élő karakter, aki az Animus nevű géppel a génjeinek köszönhetően tud őseinek emlékeiben, kalandjaiban részt venni.

Minden egyes részben más korszakban jártunk, más ős bőrébe bújhattunk bele, és ezzel együtt már három rész óta alaposan megváltozott a játék stílusa is: hagyományosabb akció-kaland helyett jóval összetettebb szerepjátékba csöppenhettek bele, ahol a különféle statisztikáknak és képességeknek sokkal nagyobb szerepük van.

Sokak szerint a játéksorozat elég élesen el is távolodott az eredeti koncepciótól, mert bár az újabb részekbe is valahogy beleerőszakolták az asszaszin kontra templomos vonalat, az Assassin’s Creed Origins egyiptomi és az Odyssey görög harcosának már nem sok köze volt a régebbi, tömegben elvegyülő középkori mestergyilkosokhoz. A konzervatívabb rajongók ezt erősen fájlalták, viszont akik már unták a régi receptet, annál inkább örültek neki.

Eivor, a Valhalla főhőse csak részben viszi továbbá ezt a vonalat: egyaránt harcos, akivel annyit kaszabolhatunk, mintha nem lenne holnap, és egyaránt a sötétben, az árnyékban vagy a susnyásban lopakodó gyilkos is. Bár a korai részek legendás mestergyilkosaihoz, Altairhoz vagy Ezióhoz ő sem igazán hasonlítható, de a sorozat rajongói megnyugodhatnak: a rejtett pengével ebben a részben is villámgyorsan lecsapva hajthatunk végre gyilkosságokat. (Igaz, Eivor itt a pengéjét elég vicces és szándékosan amatőr módon a csuklója felső részén hordja.) Ami alapvetően különbözik Eivor harcmodorában az előző részekhez képest, hogy sokkal földhözragadtabb, viszont épp olyan élvezetes a viking

HARCI SZEKERCÉVEL ODACSAPNI AZ ELLENSÉGRE, MIKÖZBEN KAROK, FEJEK SZAKADNAK LE A TESTÜKRŐL.

Gyorsan hozzá kell azért tennünk (mielőtt ijedt szülők tiltanák el gyerekeiket azonnal a játéktól), hogy bár az Assassin’s Creed Valhalla alapvetően ugyanúgy a harcról, a gyilkosságról szól, nem véresebb vagy kegyetlenebb játék, mint bármelyik epizód a sorozatban.

Assassin’s Creed Valhalla: ha a vikingekkel megindulunk, lesz nemulass a középkori, angol falvacskáknak (forrás: Ubisoft)
Assassin’s Creed Valhalla: ha a vikingekkel megindulunk, lesz nemulass a középkori, angol falvacskáknak (forrás: Ubisoft)

Portyázzunk viking módra!

No de mit is kell csinálni egy vikinggel a 873-ban játszódó, középkori Anglia nyílt világú szimulációjában? Mivel a játék igyekszik a realizmus talaján megmaradni, Eivorral falvakat fogunk alaposan kifosztani és felégetni, és nem elfoglalni, mint más Assassin’s Creed-részben. Ez nagyjából úgy zajlik, hogy a kis viking lélekvesztőnkön egy kisebb csapattal odahajózunk bármilyen faluhoz, majd a kürtöt megfújva a lelkesen és harciasan ordibáló seregünkkel partra szállunk. A Ubisoft tartja magát a rá jellemző politikai korrektséghez, tehát falusi civilt bántani nem szabad, különben az Animus „kikapcsol” és megszakítja a játékot. Ez valahol, mondjuk, rendkívül vicces, elvégre azért

ANYASZOMORÍTÓ ÉS MARCONA VIKING HARCOS LENNÉNK, VAGY MI A SZÖSZ,

nem a máltai szeretetszolgálat kora középkori megfelelője.

Az is kissé kiábrándító, hogy a falusiak mesterséges intelligenciája sincs mindig a topon, és időnként (nem mindig) nyugodtan sétálgatnak a faluban, nem izgatja őket túlzottan, hogy épp ott rohan el mellettük egy vérszomjas viking banda, amely mindjárt felégeti a falut és szétrabolja az elrejtett vagyonkáikat. Igaz, miért is izgulnának, ha egyszer nem bánthatjuk őket, nem igaz? Ez egyébként eléggé valószínű, hogy programhiba, mert a papok az apátságoknál már a félelemtől óbégatva, hanyatt-homlok menekülnek, ha meglátnak minket, szóval elképzelhető, hogy egy szoftverfrissítés után az angol parasztok is megtanulnak félni a vikingektől.

Kicsit bogaras, de így is nagyon szép

Vannak még más bugok is a játékban: kicsit kiábrándító például a „screen tearing” (magyarul: a képkocka-túlcsordulás hibája), amely a Sony 4K-s tévémen jelentkezett. Ez a hiba azért is elszomorító, mert egyébként a Valhalla grafikája Xbox Series X-en igazán pazar, egyaránt iszonyúan részletes a középkori környezet: az erdők, mezők (szinte minden fűszálat és falevelet meg tudunk különböztetni egy 4K-s képernyőn), folyók, falvak, kisvároskák, erődök kidolgozása és a különféle emberi karaktereké is. A Ubisoft állítólag már dolgozik a hiba kijavításán, de azon a már-már mémmé vált renoméjükön, hogy szinte mindig bugoktól hemzsegnek az éppen megjelent játékaik, most sem sikerült igazán javítani.

Ha rövid a szekercéd, told meg egy másikkal! (Assassin's Creed Valhalla – forrás: Ubisoft)
Ha rövid a szekercéd, told meg egy másikkal! (Assassin's Creed Valhalla – forrás: Ubisoft)

Nem egy hétvégi kis kaszabolás

A „sötét középkort” ábrázoló Assassin’s Creed Valhalla a viszonylag egyszerű kezdés után egy igazán komplex, összetett játékká válik, rengeteg képességgel, amelyeket folyamatosan szabadíthatunk fel, és egy rendkívül színvonalas történettel, amely sok tekintetben hasonlít a két idevágó témájú Netflix-sorozatra: a Vikingekre és Az utolsó királyságra. (Rengeteg nevet vettek át az utóbbi sorozatból.) Ha csak a fősztorira koncentrálunk, még akkor is 30-40 óráig ott ragadunk a középkori Angliában, ha minden mellékküldetést teljesítünk akkor 60-70 óra és ha pedig tényleg MINDENT 100 százalékosan meg akarunk csinálni benne, akkor bizony családunk, barátaink egy jó 100 óráig hanyagolhatják társaságunkat a valós életben.

A kisebb-nagyobb szoftveres hibákat és helyenként kicsit idióta mesterséges intelligenciát leszámítva az Assassin’s Creed Valhalla az egyik legélvezetesebb, legaddiktívabb része a sorozatnak. Vikingnek lenni rendkívül szórakoztató, ezúttal az „asszaszin-templomos”-szál sem hiányzik, és még a történet is színvonalas, kidolgozott, érdekes karakterekkel. A jelenlegi legerősebb konzolon, Xbox Series X-en pedig a játék gyönyörű, és 60 fps-nek hála, teljesen folyamatos is.

Skål!