Outriders, öcsém! Teszten a kőkemény lengyel akciójáték

2021.04.10. 06:08

A „looter-shooter” műfajába tartozik a vicces elnevezésű „Emberek Tudnak Repülni” (People Can Fly) nevű lengyel csapat új videójátéka, az Outriders, amelyben egy különleges képességekkel felvértezett mutáns szerepében kell az emberiség maradékát megmentenünk egy távoli bolygón. Xbox Series X-en és Google Stadián is irtottuk a renitens, vad emberi bandákat, és a vérszomjas idegen lényeket, mintha nem lenne holnap.

Szerdán kaptam meg a csütörtökön megjelenő Outriders kódját, de már februárban kivittem a játék elejét tartalmazó demót, így szerencsére onnan folytathattam tovább a kalandokat. A People Can Fly (Painkiller, Bulletstorm) videójátéka ugyan enyhén szólva sem forradalmasítja a játékipart, a története sem fogja megkapni a legjobb sci-fi műért járó Nebula-díjat, de ha megszokjuk az elsőre kissé „nyers” játékmenetét, akkor könnyen rá lehet kapni a 

pörgős akcióra,

és aránylag jól kidolgozott szerepjátékos elemeket tartalmazó játékmenetére – különösen akkor, ha a háromfős co-op módban toljuk. Ha korábbi játékokat kellene említeni, akkor olyan címeket sorolhatnánk fel ihletként, mint a Destiny, a Gears of War vagy a Mass Effect különböző részei. 

Looter-shooter: lövünk, zsákmányolunk, tehát vagyunk

Az Outriders egy klasszikus looter-shooter elemeket tartalmazó akció-szerepjáték; egy komoly, de nem igazán komolyan vehető, darkos sci-fi-kaland, helyenként rendkívül ostoba (de valahogy mégis megbocsátható) történeti elemekkel, és több-kevésbé vicces poénokkal.

A „looter-shooter” kifejezés nagyjából takarja is, hogy mi a játék alapvető mechanizmusa: 

az alapszintű játékmenet kőkemény akció,

mely során a „lényeg” a megszerzett és magunkra aggatott „loot” (zsákmány): fegyverek, sisakok, páncélok és egyéb értékes vagy számunkra értéktelen harci tárgyak, eszközök. Az idézőjelet amiatt használtam, mert persze, fontos eleme még a játéknak a sztori megismerése, a megfelelő taktikák alkalmazása, a környezet megismerése vagy bossok legyőzése is, de az akció közben az állandó jutalomélményt mégiscsak az okozza, hogy milyen éppen milyen zsákmányt tudunk felszedni az elhulló – emberi, vagy idegen – ellenségek után. 

Kicsit a szerencsejáték addikciójára is emlékeztet ez az élmény,

ugyanis véletlenszerűen kapjuk ezeket – nyilván fizetni nem kell érte, tehát ezen a ponton a hasonlat megbicsaklik. 

Cover-shooter, ötödik sebességre kapcsolva

Hogy rögtön egy másik idegen kifejezéssel bombázzuk a kedves olvasót: az Outriders egyben egy „cover-shooter” is, ahol a különféle fedezékek megtalálása, aktív használatuk és az onnan való taktikus harc élet és halál közti különbséget jelent hősünk számára.

Ebből a szempontból a lengyel játék sokban emlékeztet a Gears of War-címekre – azzal a különbséggel, hogy sokkal gyorsabb, pörgősebb a játékmenet, mint a klasszikus Microsoft-játéksorozatban, és nem is tudunk annyi időt fedezékben eltölteni. Gyorsan hozzá kell azért azt is tennünk, hogy az Outriders azért kicsit kevésbé kiforrott is, mint a legendás Gears of War-sorozat – akár a pályadizájnt, akár a hősünket követő külső kamera megfelelő használatát vagy a kevésbé precíz irányítást nézem.

Ugyanakkor a lengyel játék egyben mégis túllépi a Gears of Wart, hiszen ebben a játékban az általunk irányított karakter egy

„szuperlény”,

különleges képességekkel felruházva, melyeket folyamatosan használhatunk is, mutációjának köszönhetően. Annyira ez sem számít forradalminak, hiszen számtalan külső nézetes akciójátékban találkoztunk már hasonlóval – beleértve a Controlt is, illetve (ha már szuperképességeket írtunk) a Marvel's Avengerst is.

Meg kell még említeni a korrekt, de nem észveszejtően izgalmas RPG-rendszert is, három különféle képességfával és tömérdek megtanulható egyedi képességgel és varázslattal. 

Az emberi faj utolsó esélye – mi más?

A játék eseményei Enoch bolygóján játszódnak, ahová az emberiség azután vándorolt ki, miután a Földön „mindent jól elszúrtunk”. A történet helyenként kicsit zavaros, máshol vaskosan klisés, de összességében azért látszik, hogy a lengyel fejlesztők legalább igyekeztek minőséget lerakni az asztalra – még ha ez nem is mindenhol jött össze.

Ahhoz mérten, hogy alapvetően egy looter-shoterrel van dolgunk, feltűnően sok az átvezető és a párbeszéd, továbbá kellőképpen kidolgozott az Outriders univerzuma is, különféle leírásokon, megtalált dokumentumokon is keresztül. Összességében azért messze nem egy epikus sci-fi ez, de a történeti rész korrektnek mondható. 

"Unreális" látvány?

A játék Unreal motort használ, de igazából azért nem ez a játék lesz, amit másoknak mutogatni fogunk, mire képes már az új generációs grafikus motor. A grafika a játék többi részéhez hasonlóan korrekt, de nem álleejtően szép. 

A sugárkövetés lemaradt, mint a borravaló,

a kicsit bénán használt HDR miatt pedig a fényviszonyok helyenként némileg hibásak, ahogy a textúrák minősége is változó. A víz kidolgozása is eléggé tré, PS3/Xbox 360 játékokban is láttam már jobbat. Google Stadián egy picit szebb a grafika, mint Xbox Series-en, viszont néha jobban beszaggat és Stadián időnként még 1Gb-os nettel is picit pixelesedik a streamelt kép.

Máshol viszont egészen ütős látványelemeket és effektusokkal találkoztam, és kellően félelmetesen kidolgozott szörnyekkel is. Összességében azért a sugárkövetéssel felvértezett Gears of War 5 grafikusai 

nem fognak álmatlanul forgolódni

a rivális játék nem létező látványorgiája miatt. 

Csapatban nagyobb fun

Az Outriders egy izgalmas, pörgős, sokszor rendkívül szórakoztató játék, amely, bár 

semmilyen téren sem igazán korszakalkotó,

de a régi recepteket ügyesen vegyítette. Szólóban azért egy fokkal kevésbé tartalmas a játékélmény, viszont a jól kidolgozott csapatkereső rendszernek köszönhetően másokat könnyen tudunk találni, ha esetleg a haverok mással játszanak, vagy éppen nem elérhetőek.

Mivel kalandjaink elején négy képességosztály közül választhatunk: (Devastator, Trickster, Pyromancer vagy Technomancer), sokat kísérletezhetünk velük, vagy akár elölről is kezdhetjük a nagyjából 30-40 óra alatt végigjátszható játékot.