Véres sorozatgyilkosságok után nyomoztunk Tokióban

2021.04.23. 19:22

A Judgment című nyomozós thrillerben egy karizmatikus japán magándetektív, és volt ügyvéd: Takayuki Yagami szerepében eredtünk a japán maffiacsaládok, a jakuzák nyomába is, Tokió egyik kitalált negyedében folyó kegyetlen sorozatgyilkosságok ügyében nyomozva. Xbox Series X-en teszteltük a játékot.

Az immár nyolc játékot is felsorakoztató Yakuza-sorozat mindegyik részében a közismert japán bűnszervezetek, a jakuzák egyik alvilági hősét, Kazuma Kiryu-t irányíthattuk rendre ugyanazon a helyszínen: Kamaruchóban, amely Tokió egy nem létező, kitalált negyede. (A legutóbbi, részben változott csak a főszereplő karakter.) A rendkívül szövevényes történetű játéksorozat leginkább egy Netflix-sorozatra emlékeztet, már csak a tekintélyes játékidő miatt is, amely az egyes részeknél akár 30-40 órára is rúghat. 

A Yakuza-sorozathoz szintén kötődő, de más főszereplővel és kicsit más játékmenettel felvértezett Judgment Japánban először 2018-ban, a világ többi részén pedig később 2019-ben került boltokba, a nextgen verziója pedig most érkezett meg Xbox Series X-re, PlayStation 5-re és Google Stadiára, mi pedig azonnal belevetettük magunkat a 

megszépült grafikájú

nyomozós akció-kalandba. 

Judgment (Forrás: SEGA)
Judgment (Forrás: SEGA)

Japánban csak a bírósági ügyek 1 százalékában mentenek fel valakit

Ezzel a rendkívül érdekes megállapítással kezdődik a játék, amelynek elején Takayuki Yagami még fiatal sztárügyvéd, aki éppen túl van azon a bizonyos 1 százalékon: sikeresen felmentett valakit egy súlyos gyilkossági vád alól. Igen ám, de a vádlott számára pozitív kimenetelű ügy után nem sokkal a volt kliense – úgy tűnik – mégis meggyilkolt valakit: ezúttal a saját szerelmét.

Maga Yagami érezte ezután úgy, hogy ezzel az üggyel annyi „arcot veszített” (ahogy a megaláztatást a felkelő nap országában hívják), hogy muszáj feladnia hivatását és inkább magándetektívnek csap fel, saját irodával és egy volt jakuza társsal partnerként. (Maga Yagami is jakuza volt siheder korában.) Három évvel később a volt ügyvédi irodájával is sokszor együttműködve különféle bűnügyeknél nyomoz olyan bizonyítékok után, amelyek az iroda klienseit felmenthetik. (Kicsit olyan módon, mint az HBO Perry Mason sorozatban teszi a főszereplő, csak ott magánszimatból válik majd ügyvéddé a második évadban Mason, míg Yagami pont fordítva.)

Yagami pedig a legújabb ügyében eleinte a Hamura nevű jakuzafőnök ügyfelük felmentése érdekében kutat egy nagyon durva, 

"szemkikaparós" sorozatgyilkosság

bizonyítékai után, majd később saját szakállára tovább folytatja a nyomozást. Mindezt annak ellenére teszi, hogy a sorozatgyilkosságokat elkövető, rejtélyes „Vakond” (akit ő maga nevezett el így) egyre közelebb kerül hozzá, továbbá a jakuzák közül jó páran sem nézik jó szemmel Yagami „ügybuzgóságát”... 

Judgment (Forrás: SEGA)
Judgment (Forrás: SEGA)

Yakuza Noir

A Yakuza-részek általában elég gyakran meglehetősen komor hangvételűek, bár sokszor kicsit szándékosan, viccesen idétlen részek is keverednek bele. A Judgement viszont erre a sötétebb, súlyosabb komolyabb stílusra rátett két lapáttal. Igazi „Yakuza Noir” ez, a szó minden értelmében egy olyan magándetektívvel a főszerepben, aki gyakran keveredik rázós, életveszélyes helyzetekbe, ahol akár megverhetik, vagy az életét komolyan fenyegetik. A sztori ennek köszönhetően is sok aspektusában színvonalasabb, realisztikusabb, hihetőbb, egy sokkal valóságszerűbb főszereplővel.

A játék főhősét egyébként egy 

Japánban közkedvelt színész és volt popsztár,

Takuya Kimura alakítja, aki több nagy költségvetésű, „blockbuster” japán filmben szerepelt már, többek között a netflixes szamurájfilmben, A halhatatlan pengéje című filmben is a főszerepet játszotta el. Talán annak köszönhetően is sokkal hitelesebb és hihetőbb a főszereplő karaktere, hogy itt egy igazi, profi színész alakítja a motion capture-nek köszönhetően, nem csak a szinkronhangját hallhatjuk. Ugyanez egyébként igaz a többi karakterre is, mindenki elképesztően profi munkát végzett, egészen a legutolsó mellékszereplőig is.

Ha már a színészeknél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a Pierre Takit azért kellett lecserélni a fentebb említett Hamura szerepében, mert a hazájában szintén sztárnak számító férfit egy drogügyletben bűnösnek találták, és ezért az összes munkájától, szerepétől eltiltották, ebből a játékból pedig utólag kivágták. Olyannyira, hogy nemcsak másik szinkronszínészt kerestek helyette, hanem még a karakter külsejét is átdolgozták. Taki karrierjének úgy tűnik, vége, a nyugati kultúrával ellentétben 

Japánban a drogfogyasztási ügyekben nincs bocsánat. 

Judgment (Forrás: SEGA)
Judgment (Forrás: SEGA)

Ez a szuperzsaru Bruce Lee-t is lepipálja

A Judgmentben egyaránt találunk a kalandjátékokra hasonlító klasszikus nyomozós, párbeszédválasztós és Yakuzákból átvett verekedős részeket is. Valahol mindig komikusnak tartottam, hogy a Yakuza-játékokban maffiózónkkal leginkább csak verekedni tudunk, megölni pedig senkit, itt viszont valahol logikus, hogy egy, a törvény oldalán álló magánkopóval és volt ügyvéddel nem fogjuk halomra ölni az ellenségeinket, csak jól megverni.

Ami az utóbbi illeti: a játék ezen része nagyjából megegyezik a korábbi Yakuza-játékokéval, pusztán az ezekhez kapcsolódó képességfában és bizonyos képességek terén vannak különbségek.

A nehézség terén viszont kicsit visszavettek a fejlesztők: míg Kazuma Kiryu-vel, az első hét Yakuza állandó főszereplőjével (beleszámolva a Yakuza 0-át is) azért jó párszor leizzadtam egy-két összecsapás során, addig itt Yagamival olyan könnyedén vertem péppé a jakuzákat (feltéve, ha nem vette ki az irányítást a kezemből a játék története egy drámai átvezetőben), hogy 

még Bruce Lee is elismerően biccentett volna.

Magyarán: a játék igencsak könnyű, ha pedig gáz van, akkor elég gyorsan bekapni egy kis szusit, szendvicset, vagy más étket, vagy súlyosabb sérülés esetén egy gyógyszeres ládával kezelni magunkat, és máris topon van az egészségügyi csíkunk, verekedhetünk tovább gond nélkül, amíg az ellenfeleinké el nem fogy.

Mivel alapvetően ez egy történet-centrikus, nyomozós játék, ahol az ilyen és ehhez hasonló akciórészek inkább csak egyfajta „töltelékként” szerepelnek, tulajdonképpen nem is baj, hogy nem annyira „hardcore” a játék, legalább a kőkemény gamermagon túl azok is nyugodtan belekezdhetnek, akik egy interaktív magándetektíves kalandra vágynak. 

A tokiói bulinegyed, ahogy még sosem látta

A Judgmentben is bejárható Kamurocho, amely az összes Yakuza-sorozatban is a fő helyszín, sohasem volt még ennyire látványos a felturbózott nextgen grafikának köszönhetően. Erről a „kitalált” Kamurochóról érdemes tudni, hogy valójában Kabukichōról mintázták, amely a tokiói bulinegyed, beleértve a „vöröslámpás” utcákat is.

Az utcákon pazar neonfények, reklámok, hirdetőtáblák és videók láthatók, amelyek nextgenen most még látványosabban csillannak meg a különféle felületeken: például pocsolyákban, az autók szélvédőin, vagy 

akár az ügyvédi iroda titkárnőjének szemüvegén is.

Nem vagyok benne biztos, hogy sugárkövetésről van szó, de az tuti, hogy látvány egész egyszerűen lehengerlő.

És akkor még nem írtam a karakterek kidolgozásáról, amely részletesebb, mint amit eddig talán bármilyen játékban láttam. Xbox Series X-en játszottam a Judgmenttel, de minden bizonnyal PlayStation 5-ön is hasonló látványorgiával lehet dolgunk.

Most került ugyan először Xbox platformra a Judgment, de látszik, hogy a készítők a Yakuzák után már veterán profi módjára portálták ezt is, és ennek köszönhetően talán ez az eddigi egyik legszebb nextgen játék, hiába nem is nextgenre készült eredetileg. 

Árnyoldalak

Eddig leginkább csak pozitívumokat említettem, de azért nem árt tudni, hogy a Judgment sem tökéletes. Ha például az utcai verekedős részeket nézem, ezeket hosszútávon elég feleslegesnek és kicsit nevetségesnek is éreztem és nem egyszer törték meg nálam kicsit a profi sztori és a város szimulációjának varázsát. Ha Tokióban tényleg ennyit kellene verekedni a minden egyes sarkon ránk törő utcai bandákkal, már rég totál anarchiába fulladt volna az egész város. Jó, persze, ez alapvetően egy videójáték, kellenek állandó ellenfelek is, de legalább valamilyen logikus magyarázatot fűzhettek volna hozzá a fejlesztők, hogy miért kötnek hősünkbe úton-útfélen bele az egyszerű utcai bűnbandák is.

Másrészről a nyomozós rész sem annyira kiforrott, mint például a műfaj klasszikusainál: ide tartozik például az L.A. Noire, vagy a Sherlock Holmes: Crime &Punishment. Olyan nagyon nem kell megdolgoztatni (hogy Poirot felügyelőt idézzem), azokat a „szürke agysejteket”. Ezért is hasonlít inkább a játékélmény egy interaktív Netflix krimisorozatra, mint egy valódi nyomozós játékéra.

Mindezen apró negatívumok ellenére is csak ajánlani tudom azoknak a játékot, akik fogékonyak egy igazán hosszú, tartalmas, sokszor izgalmas és fordulatos Yakuza „spin-offra”, mert szinte biztos, hogy nem fognak benne csalódni.