Vasrúddal csapkodtuk egy plazmatévé kijelzőjét
További Hardver cikkek
A Panasonic amszterdami termékbemutatója is azzal kezdődött, mint az elmúlt hónapokban az összes hasonló rendezvény: válság van, senki sem boldog, és egy ideig mindannyian szenvedni fogunk. Tavaly októberben Modenában, a Windows HPC bemutatóján hallottam először a „sajnálatos eseményekről”, pedig akkor még Magyarországon alig éreztünk valamit a válságból.
Rossz hírek
Hogy a Panasonic sem örül, az érthető: hat év után 2008-ban volt először veszteséges, rögtön négymilliárd dolláros mínuszt sikerült összeszednie, az alig fejlesztő Samsungot és LG-t leszámítva gyakorlatilag egyedül maradt a plazmatechnológia támogatóinak a sorában, ráadásul az Európai Unió is cseszegeti a céget a magas fogyasztású készülékek miatt. Hogy az amszterdami konferencia mégsem csak a csomagolásról és a gyárak bezárásáról szólt, az főleg néhány új fejlesztésnek köszönhető.
A rendezvény legfontosabb szlogenje a környezettudatosság volt, amit persze sírni valóan elkoptattak az utóbbi időkben az ezercentis tévéket meg nyolcvan Celsius-fokra melegedő processzorokat gyártó cégek, most azonban mégis hiteles volt az üzenet. Mint azt korábban megírtuk, sok támadás érte a plazmatechnológiát a nagy fogyasztás miatt, de a Panasonic sokat tett az energiahatékonyság növelése érdekében.
Kiderült, hogy manapság körülbelül feleannyit fogyasztanak a Panasonic plazmái, mint két évvel ezelőtt, 2010-re pedig várhatóan az eredeti harmadára esik vissza a fogyasztás. Mindez a valóságban körülbelül 150 wattot jelent a 2007-es 400-450 watthoz képest, amit egy, a fogyasztást folyamatosan mérő demófallal szemléltetett a cég. Egy brit szakember büszkén mutatta, ahogy a 2007-es készülék még 450 wattot, a jövőre érkező meg már csak 150 wattot használ fel hasonló beállítások mellett, aztán persze kiderült a trükk: emberünk a távirányítóval extra fényerőt adott az új tévére, és a fogyasztás egyből visszaugrott a 2007-es szintre. Választhatunk tehát: vagy megelégszünk a három évvel korábbi képminőséggel, és akkor harmadoljuk a fogyasztást, vagy háromszoros fényerőt kérünk változatlan világpusztítás mellett.
Mindenesetre aki spórol, az körülbelül 150 kilowattórás fogyasztással számolhat egy év alatt egy 42 colos plazmatévénél, ugyanennyit hoz össze két izzólámpa, az éves áramköltség tehát nem haladná meg a 4500 forintot. Szép ígéret ez, és érdemes lesz megnézni, hogyan szerepelnek a készülékek a gyakorlatban, mert nekem például 2008-ban csak egy nagyobb lcd növelte a fogyasztásomat a korábbi évekhez képest, az ELMŰ mégis 12 ezer forintos túlfogyasztást állapított meg, pedig korábban is volt tévém. Nagy képnek nagy az ára.
A zöld technológiák jegyében a japán cég bejelentette még, hogy egy nagy gyárépítési és átalakítási hullámnak hála 2010 márciusára a Panasonic szén-dioxid-kibocsátása 10 százalékkal, hatezer tonnával csökken 2007. márciusához képest. És persze voltak itt más erőfeszítések is, például a gyártó időnként ültet egy-két fát a németeknél, szemetet szed Magyarországon, a cégalapító Konosuke Matsusitáról is egy zöld kertben mászkálós fotóval emlékeztek meg a prezentáció során, ami csak azt bizonyítja, hogy nem minden gazdag japán iparmágnás tölti a szabadidejét gyártelepeken.
Plazma, mert csak
Azért félreértés ne essék: a Panasonic technológiai cég, méghozzá az egyik legerősebb a világon, a tévéket nem a környezettudatosság adja el, legfeljebb megnyugtatja a vásárlók lelkiismeretét. Valójában az új fejlesztések, a legújabb technológiák a döntők, ezek hozzák létre a legkevésbé sem környezettudatos fogyasztói társadalmat, de mégiscsak ezektől lesz izgalmas egy ilyen konferencia.
A fő irány a lapostévé-biznisz. Két éve még csak 90 millió plazmát és lcd-t adtak el világszerte a 107 millió crt-készülékkel szemben, tavaly megfordult az arány, és 2011-re várhatóan csak 42 millió katódsugárcsöves készülék marad, miközben 181 millió lapostévé fogy majd.
Hogy ebből a tortából minél nagyobb szeletet szakítson ki a Panasonic, egy rakás technológiai újdonsággal próbálja meggyőzni a vásárlókat. A legnagyobb érv még mindig az, hogy a plazma egyszerűen jobb, mint az lcd. Ezen már jó ideje vitatkoznak a szakemberek, a plazmalobbi nyilván egyetért, az lcd-lobbi meg nem, mindenesetre Amszterdamban egy rakás hihető, de nem feltétlenül meggyőző bizonyítékot láthattunk a plazma mellett.
Ilyen volt például, amikor a mozgó képfelbontásról volt szó. Kevesen tudják, de hiába képes egy tévé 1920x1080 pixelt megjeleníteni, ezzel a felbontással többnyire csak kimerevített kép esetén lehet számolni. Amint elkezd mozogni a felvétel, a sorok száma akár 900-ra is lecsökken, az új Panasonic plazmák azonban tartják az 1080 pixelt. Hiszek a cégnek, nem számoltam meg a képpontokat, de nekem eddig fel nem tűnt az a mínusz 180 sor.
Képernyőt zúzni
Volt azonban olyan bemutató is, ami tényleg meggyőzőre sikerült: a rendezvényen kipróbálhattuk a plazmák strapabírását. Egy, a tévére merőlegesen álló, a kijelző fölött elhelyezett kar végére egy csukló közbeiktatásával egy újabb kart szereltek, aminek a végére súlyos golyót helyeztek. Az alsó kar felemelésére, majd elengedésére a golyó teljes erővel nekicsapódott a panelnek. Még a technikus is elbizonytalanodott, amikor a lengyel kolléga a szokásos 90 fokos helyett 180 fokos lendületet adott a golyónak, mindenesetre a kijelző óriási csattanás közepette bár, de kibírta a becsapódást. Az lcd betört volna, mondta a szakember, és elégedetten nyugtázta, hogy a plazma átment a Wii-teszten.
Az erősödés és a fogyasztás csökkentése mellett van egy másik trend is: a tévé vékonyodása. A plazmák már 2007-ben is csak tízcentire nyúltak ki a falból, tavaly már 8 centire csökkent ez a szám, idén 2,5 centinél tartunk, de megnézhettük a valóban zavarba ejtően vékony 2010-es modellt is, ami csak 0,88 centi vastag. Ekkora gépházba persze nem fér bele az összes elektronika, ezért azt a Panasonic kipakolta egy dobozba, ami vezeték nélkül küldi a jelet a képernyőhöz.
A tévén megvalósított internetelérésre viszont nem kell 2010-ig várni, mert áprilistól nálunk is megjelennek az első kompatibilis készülékek. Csak annyi a dolgunk, hogy a tévébe dugjuk a LAN-kábelt, és onnantól kezdve netezhetünk, hála a Viera Castnak. Nem érhetünk el minden tartalmat, csak amit a Panasonic kínál, de a gyakran használt szolgáltatások azért megjelennek. A speciális felületen keresztül megnézhetjük a YouTube-videókat, a Eurosport videóit, a Picasaban tárolt képeket, a Bloomberg híreit, az időjárást, valamint egy cseh és egy német tartalomszolgáltatót. Jelenleg ezekkel a partnerekkel sikerült megállapodni, de Müller Endre, a Panasonic plazma és lcd-üzletágának szakértője elmondta, hogy folynak a tárgyalások itthon is, így a magyar vásárlók előbb-utóbb magyar tartalmakat is kaphatnak a tévéjükre. A szolgáltatás ingyenes, csak megfelelő készülék és legalább két megabites nethozzáférés kell hozzá.
Döntéskényszer
De az informatika és a tévébiznisz közeledése nem állt meg itt: a DNLA segítségével a számítógépen tárolt tartalmakat tudjuk megjeleníteni a plazma távirányítóját használva. Csak annyi a teendő, hogy egy LAN-kábellel összekötjük a pc-t a tévével, feltelepítjük a Windowsra a Panasonic szoftverét, megmutatjuk neki, hogy merre tároljuk a fotókat, a zenéket, a divx-es, mpeg2-es videókat, aztán már nézegethetjük is ezeket a tartalmakat az 1080p-s tévén. Jópofa szolgáltatás ez, mert egyes gyártók több tízezer forintos set-top boxot gyártanak ugyanerre a célra, mivel azonban a tévéken csak egyetlen LAN-bemenet van, kiderül a szűk keresztmetszet: vagy a pc-n, vagy az interneten fellelhető tartalmakat nézzük meg, mindkettő egyszerre még nem megy.
Persze a legegyszerűbb az lenne, ha drót nélkül jönne minden, és a Panasonic már meg is tette az első lépést ebbe az irányba. Európában elsőként ugyanis a japán cég kezd el olyan tévét árulni, ami vezeték nélküli, másodpercenként 3,8 megabites hálózaton keresztül kapja a nagyfelbontású, akár 1080p-s jelet, úgyhogy aki nem akarja drótokkal összekötni a blurayt meg a kijelzőt, az most végre megnyugodhat.
Kérdés persze, hogy mégis kinek kell a bluray, mert látszólag senkinek: az eladási adatok szerint az újgenerációs optikai adattároló azóta sem fogy, hogy ellenfele, a hddvd kimúlt. Ennek némiképp ellentmond, hogy a Panasonic szerint 2008-ban az eladott optikai meghajtók 14 százaléka bluray volt, ezt viszont még úgy is nehéz elhinni, hogy a PS3 forgalma némileg felpörgött az utóbbi időkben. Mindenesetre Magyarországon körülbelül 4-500 bluray-lejátszó fogyott a tavaly októbertől karácsonyig tartó időszakban, ezeknek a felét a Panasonic gyártotta, de azt is lehet tudni, hogy külföldön már sokan inkább valamilyen online kölcsönzőn keresztül jutnak hozzá a nagyfelbontású filmekhez.
Mindenesetre a kissé talán későn érkező, sokáig kilátástalan harcot vívó bluraynek nagy lehetőség lehet a 3D-s tévé. A térbeli megjelenítésre alkalmas készülékeknek óriási adatmennyiségre van szükségük, hiszen minden képet kétszeresen kell a lemezre írni, cserébe viszont megfelelő szemüveggel kiegészítve elképesztő élményt ígér a Panasonic.
Ki is próbálhattuk a 2010-ben, vagy később érkező plazma tesztverzióját, amin a Bolt című 3D-s animációs film futott. Bár először gondot okozott a fokuszálás, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy egy másfél órás mozi után fejfájás nélkül tudnék felállni a képernyő elől, az tisztán látszik, hogy a térbeli megjelenítés a jövő, meg hogy a Panasonic már birtokában van a megfelelő technológiának. A képernyőről kirúgott labda elől például elhajoltam, láttam, ahogy Bolt kidugja fejét a panelből, és bár néha úgy tűnt, hogy a figurák térben elhelyezett lapok csupán, ez még mindig sokkal több, mint a hagyományos tévé síkba kényszerített világa.
Családi sorrend
Mielőtt elindultam volna a lezuhant török repülőgépről tudósítani, még bemutatták a Panasonic fényképezőgépeinek, a Lumixoknak a legújabb generációját. Ezek közül néhány már képes 720p-s videót rögzíteni, illetve megjelent a dolby digital hangfelvétel is, ami meglehetősen vicces a pattanásnyi mikrofont figyelembe véve.
Vannak speciális igényeket kielégítő kompaktok, például az FT1, ami három méterig vízálló, és a legtöbb Lumixhoz hasonlóan ennek is része az automatikus arcfelismerés. A gépek képesek hat ember arcát megjegyezni, ha ezek valamelyike felbukkan a keresőben, egyből ráfókuszál a kamera. Mivel megeshet, hogy mind a hat kedvencünk megjelenik a látómezőben, de eltérő távolságra vannak a kamerától, megadhatjuk a Lumixnak, hogy a hat emberből melyiket szeretnénk a legtisztábban viszontlátni. A családi fotók leghomályosabb szereplői tehát ezentúl biztosan tudhatják, hogy legalább öt embert jobban szeret náluk a fényképzőgép tulajdonosa.