Szilárda
2 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

A netbook és az úthenger

2009.07.04. 00:30 Módosítva: 2009.07.04. 17:41
Az Asusnál is rájöttek, hogy az ugyanolyan hardverrel csak más kódnév alatt eladott netbookokkal nehéz lefedni a piacot, újítani kell: létrehozták a szupervékony konfigurációt, ami azonban belül majdnem ugyanolyan, mint legtöbb társa. Ettől függetlenül szimpatikusabb azoknál.

Amikor az Apple annak idején kiadta a MacBook Airt, nem nagyon értettem a koncepciót: szerintem egy laptop kicsi és könnyű legyen, ne pedig lapos, utóbbinak ugyanis semmi értelme. Kivéve, ha közben még kicsi és könnyű is az a gép, amire úgy látszik, az Asus is rájött, hiszen másfél évvel a netbook-kategória létrehozása után csak kiadta a divatosra csiszolt 1008HA-t.

SZT4200

Névproblémák

A laptop neve pont olyan béna, mint társaié, nem vagyok különösebben oda a távol-keleti cég névadási stratégiájáért, tízcolos gépekből például a következő modelleket lehet megvásárolni:

Eee PC 1008HA, Eee PC 1005HA, Eee PC S101H, Eee PC S101, Eee PC 1002H, Eee PC 1002HA, Eee PC 1000HE, Eee PC 1000HD, Eee PC 1000HA, Eee PC 1000H, Eee PC 1000

Nincs az a tajvani, aki a kódok közt rendet tudna vágni, éppen ezért a többségnek az 1008HA nem mond semmit, mennyivel jobb lenne Slimnek, vagy Rainbow Diamond Slimnek nevezni az egyébként tényleg nagyon lapos gépet (aminek egyébként van fantázianeve, a Seashell, csak ez többnyire elkopik, mire a kiskereskedőkig jut a gép, ráadásul a dobozon és a laptopon is csak a kódszám szerepel). Fontos, hogy az elnevezésben utalás legyen a formára, mert az 1008HA-nak más speciális képessége nincs: pont ugyanaz a kijelző, billentyűzet, hardver került bele, mint az Asus többi tízcolos modelljébe.

SZT4198

Processzora Intel Atom, amit már ismerünk: szövegszerkesztésre, böngészésre remek, még zenét is hallgathatunk vele, komolyabb munkákra viszont már alkalmatlan. Ahogy maga a tízcolos kijelző is, ami viszont tökéletesen elég, ha a netbookot képességeinek megfelelően használjuk: menet közben fellépő akut internetezési problémák kezelésére. Első gépnek, asztali rendszernek azonban csak akkor érdemes Eee-t vásárolni, ha térbeli is időbeli kiterjedésünk kicsi. Ellenkező esetben túlságosan aprónak találjuk majd a billentyűzetet és szűkösnek a munkafelületet. A netbookok viszont remekül megfelelnek, ha arra vágyunk, hogy legyen nálunk valami egykilós, amivel emaileket lehet írogatni.

A billentyűzet a jobbak közül való, teljes értékű SHIFT-gombbal a jobb oldalon, a trackpad domború kitüremkedésekkel gazdagított kialakítása eleinte fura, de idővel megszokható, főleg, mert ismeri az iPhone többujjas gesztusait: ránagyíthatunk vele az éppen nézett képekre. A kijelző LED-háttérvilágítású, tehát keveset fogyaszt, és a képe is egész jó, az 1024x600 pixel viszont maga a standard netbook-felbontás.

SZT4196

Belülről ugyanaz

Az 1008HA (tényleg nevezzük ezentúl Rainbow Diamond Slimnek) egyébként hiába laposabb, nem kisebb, nem is könnyebb tízcolos társainál, tehát tényleg csak egy optikai tuningról van szó, ami viszont remekül sikerült: ez az egyik legszebb netbook, amivel 2007 októbere óta találkoztam, és mivel a kategória sikerét a divat határozza meg, az RDS elég jó esélyekkel indul.

A kompakt dizájnt ugyanis közel hibátlanul sikerült megvalósítani, a gépből látszólag nem lóg ki semmi, a portokat ugyanis műanyag burkolatokkal fedték. Ha ezeket felpattintjuk, meglepően sok csatlakozó bukkan elő, amik ráadásul a MacBook Air kimeneteihez képest sokkal jobban használhatók: az Apple laptopjának usb-kimenetébe például nem lehet vaskosabb pendrive-okat belegyömöszölni, a Rainbow Diamond Slimnél viszont nincs fizikai akadály. A két usb és hangcsatorna mellé sikerült egy ethernet, és egy mini-dvi-portot is rakni, sőt, és ez már tényleg durva: jobboldalt van egy sd-kártya-olvasó is. Hiányérzete itt csak annak lehet, aki eltévesztette a házszámot, mert tízcolos géptől ennél többet várni hülyeség lenne, pedig az Asusnak van még egy meglepetése, a vga-kimenet, amit viszont egyszerűen képtelen vagyok értelmezni.

SZT4199

Ez a port ugyanis a gép aljára került, sőt, még oda se: alapvetően csak egy lyukat látunk hastájékon, aztán a Rainbow Diamond Slim mellé járó csomag alapos átvizsgálása után előkerül egy műanyag lap, rajta a vga-kimenettel, másik oldalon meg egy dvi-csatlakozóval. Utóbbit kell belegyömöszölni a műanyag burkolattal takart részbe, hogy létrejöjjön a kapcsolat vga-kimenet és laptop között, mivel azonban esélyünk sincs látni, hogy a kábel dvi-s része hol van a gépbe épített kimenethez képest, az operáció sikere szerencse meg kitartás kérdése. Csak részben értem, miért választott ilyen bonyolult megoldást az Asus: a mozgatható vga-kimenet előnye, hogy az oldalsó dvi-kimenetbe is bele tudjuk dugni, az alsó csatlakozó viszont egyértelmű baromság: nehezen megközelíthető, nehezen használható, akkor már inkább csak egy tartó lenne a műanyagelemnek, mint funkcionáló kimenet.

Örökre bezárva

Még egy jól látható jele van a kompakt formának: az akkumulátor nem cserélhető. Pontosabban biztosan él Magyarországon is egy tajvani az Asus központi szervizének alagsorában, aki képes kiszedni az alkatrészt, házilag azonban nem végezhető el a javítás, ami nem is baj. Sőt tovább megyek: jó.

SZT4195

Walt Mossberg, a Wall Street Journal legendás techguruja állította egyszer egy tanulmányra hivatkozva, hogy a felhasználók alig öt százaléka cserélgeti az akkut, a többieknek meg csak szívnak. A kivehető alkatrész ugyanis gyengíti a ház merevségét, tehát könnyebben recseg, arról nem is beszélve, hogy miatta kisebb lehet maga az akkumulátor. Amikor az Apple bevezette ezt a technológiát MacBookjainál, az áramforrás nélküli üzemidő ötről hét órára nőtt, és bár a Rainbow Diamond Slimnél nem látszik ekkora különbség, egyértelműen tovább bírja, mint cserélhető, tehát kisebb akkumulátorral szerelt társai: a tesztjeink szerint körülbelül 30 százalékos a gép előnye, négy óra munkára simán alkalmas, ami az alig egykilós, 125 ezer forintos géptől szép teljesítmény.

A gépet a Speedshoptól kaptuk tesztelésre