Eufrozina, Kende
4 °C
15 °C

Elektromos cigi Elvis születésnapján

2010.01.09. 23:49
A Microsoft nem vitte ki a Project Natalt a CES-re, a Lego Universe-t viszont a Las Vegas-i kiállításon mutatták be először. Vad ötletekből és kétes értékű kütyükből idén is erős a felhozatal. Consumer Electronics Show, második nap.

Január 8. neves dátum Las Vegasban, Elvis születésnapja. Ilyenkor a városban megkoszorúzzák a király szobrait (van néhány belőle) és több Elvis-imitátor bújik elő szürkületkor, mint egy átlagos vegasi napon. A legnagyobb szórakoztató elektronikai expón, a Consumer Electronics Show második napján ebből nem lehetett érezni semmit, csak egy kis amerikai cég eldugott standján láttam egy Elvist, ő is egy Marylin Monroe-val volt kénytelen osztozni a látogatók figyelmén.

A 2010-es CES-en egyértelműen a 3D tévé és tartalom visz mindent, reggel még a buszsofőr is úgy köszön el, hogy „szép 3D-napot kívánok”. A show második napján azért már más standokon is körülnézek, a napot a Nokia vezére, Olli-Pekka Kallasvuo nyitóbeszédével kezdem. Kallasvuo előadása nagy részében cégét ajnározza, arra hegyezve ki mondandóját, hogy most éppen India és Kína, illetve a fejlődő országok felé tekint a vállalat. Ezután megismerkedünk a Nokia Indiana Jones-ával, akinek az a dolga, hogy utazzon világban és új piacokat keressen a Nokiának. Most az foglalkoztatja, hogyan lehetne rávenni analfabéta indiaiakat a mobiltelefon használatára. Végül Kallasvuo két szolgáltatást emel ki: az augusztusban bejelentett mobilbankszerviz Nokia Money-t és a már működő Ovi Mailt. Elhangzik két meglepő adat: az, hogy a világon már 4,6 milliárd mobiltelefon létezik, de csak 1,6 milliárd bankszámla, illetve az, hogy az embereknek még csak egynegyede rendelkezik emailcímmel. A Money és az Ovi Mail ezeket váltja ki, hogy a Nokia az elmaradottabb területeken is terjeszkedhessen, ahol esetleg még az áramellátás is problémás.

A Nokiától az Intel és a Microsoft standja felé kerülök – a két cég külön nyitóbeszédben már az előző napokban bejelentetteaz újdonságait, de a standjaikra azért kíváncsi vagyok. Az Intelnél egy pofás óriáskocka a legjobb installáció, aminek érintőképernyős felületén kisebb kockák pörögnek, mindegyik egy-egy információt rejt. A látogatók megigézve tapogatják, a CES érintőképernyőin és 3D-szemüvegein valószínűleg több baktérium cserél gazdát, mint egy átlagos Sziget-napon. A Microsoftnál az érintőképernyős asztalra emlékeztető Surface-re írt, négyszemélyes játékok a legnépszerűbbek, a cég standja mégis csalódás: mindenki azt remélte, hogy a karácsonyra érkező új játékrendszert, a Project Natalt ki lehet majd próbálni, vagy legalább megtekinteni.

Halhatatlan legóemberek

A Microsoftnál váltok pár szót David Hufforddal, az Xbox termékmenedzserével. Hufford tíz éve, tehát a kezdetek óta gondozza a termékvonalat, de nem egy hálás interjúalany: minden válaszában a marketingmaszlagot nyomja, és a kényelmetlen kérdéseket megkerüli. Természetesen arra kérdezek rá először, hogy lesz-e idén Xbox Live honosítás Magyarországon, de csak ködösít. Arról viszont nyíltan beszél, hogy a 3D-játékok most nem szerepelnek a cég legfontosabb teendői között – ez azért meglepő, mert a rivális Sony a közeljövőben 3D-blurayes a PlayStation 3-akat vizionál. Hufford viszont bevallja, hogy kicsit szkeptikus a 3D-t illetően, szerinte a Natal rövid távon sokkal fontosabb újítás lesz.

A másik mai interjúmat az év második felében érkező Lego Universe fejlesztőivel sikerült leszervezni. A Lego Universe az egyetlen olyan játék, amit az idei CES-en lehet először látni, sőt kipróbálni. A legós videojátékok (Lego Star Wars, Lego Batman, Lego Indiana Jones) között ez az első MMORPG, azaz online szerepjáték. Nyilván nem a World of Warcraftnak akar konkurenciát állítani – a Lego fejlesztési igazgatója, Mark Hansen szerint a 8-12 éves gyerekek a fő célcsoport –, de éppen ezért érdekes a dolog. A gyerek-MMORPG-ben nem lehet meghalni (ha legóemberkénk leesik egy szakadékba, akkor is rögtön feltámad a a szakadék peremén), végletekig egyszerű a kezelőfelület (sehol egy statisztika vagy ikonerdő), és a feladatok sem túl bonyolultak: menj ide, gyűjtsd össze ezt, beszélj vele. Rövid küldetéseket kell teljesíteni, nyilván a későbbiekben az univerzumba belépett többi játékossal együtt, illetve a házikedvencekkel – a játékos legóemberkéjének ugyanis egy legóállata is lehet.

A hagyományos játékelemeknél talán még fontosabb a játékmenetben, hogy lehet szabadon építgetni. A játék nagyjából nyolcvanezer legóelemet ismer, ezeket kell gyűjtögetni a küldetések során, illetve megvásárolni a Lego-univerzum játékpénzén. Az elemekből lehet tereptárgyakat építeni a közös játéktérbe, de minden játékosnak lesz egy kis saját birodalma is, amit úgy díszít fel, ahogy akar. A laza keretsztori szerint többféle világ van, mindegyik más környezettel, így a játékos nindzsás, kalózos, középkori, űrhajós, és még ki tudja milyen legókat szerezhet be. A „bárki bármit építhet” elv nagy káoszt ígér, de Hanson szerint a program a facebookos szemléletet követ. „Csak azoknak a játékosoknak az építményeit látjuk a játéktérben, akiket barátként bejelölünk” – mondja.

Első blikkre szimpatikusabb kezdeményezés a Lego Universe, mint az előző évek sikerfilmek alapján készült Lego-játékai; kevés olyan program létezik, amivel szülő és gyereke együtt játszhat. Csak az irányítás tűnik pontatlannak, sajnos ezzel az összes Lego-játékban gond volt.

In the kütyügettó

A Lego Universe (és persze a 3D-játékos kezdeményezések) mellett nincs említésre méltó játékos újdonság, ami azért csalódás, mert a CES szervezői korábban többször hangoztatták, hogy a 2010-es show egyik fő témája a videojáték lesz. A Lego mellett egy, kontrollerekhez való matricákat és kiegészítőket áruló cégé a legnagyobb stand a videojátékos kiállítótérben, illetve a Peregrine nevű, játékirányító kesztyűé. Kipróbáltam, annyira pontatlan, hogy teljesen használhatatlan. A kisebb standokon apró ötleteket látni, igazi húrokkal felszerelt Guitar Hero-kontrollert, a PSP kijelzőjét felnagyító előtétlencsét, hangszórós fotelt és egy Shadowbeamz nevű kütyüt. Ez utóbbin kétszer három lézersugár világít, ha ezeket megszakítjuk a kezünkkel, megszólal valamilyen hangszer, így lehet zenélni a kütyüvel.

Sokat mond az is, hogy a videojátékok közvetlenül a kisebb távol-keleti cégek pár négyzetméteres standjai mellé kerültek. Minden CES-en van ilyen sarok, nevezzük nyugodtan kütyüpurgatóriumnak. Itt „forgalmazót keresünk” feliratok jelzik, hogy minden kiállító valamilyen áttörést jelentő bizniszben reménykedik, teleshopos hangulat és teljes koncepciótlanság uralkodik. A felgöngyölhető szintetizátort a kínai masszázsfotel és a hangszórós tojásszék mellett demózzák, és akad olyan kiállító, aki már beleőrült abba, hogy nem jön be az ötlete. Az egyik standnál például találkozom a világ legerőszakosabb üzletemberével, aki a sing2learn.comot találta ki, és eszelős tekintettel előadja, hogy az énekelve tanítás és az erre épülő fejlesztések jelentik a kiskorúak nyelvoktatásának jövőjét. Addig nem enged el, amíg el nem viszek egy dedikált könyvet tőle, amiben ilyen mondatok találhatók: „Az álmom: egyetlen nyelv, ami egyesít minden nemzetet.” Szomorú.

Pár méterrel odébb a robotdinoszaurusz, Pleo nyújtogatja a nyakát – a fejlesztő cég csődje után most a gyártó forgalmazza tovább –, illetve Paro, a terápiás robot-bébifóka. Parót beteg gyerekeknek és szellemi hanyatlásban levő öregeknek fejlesztették töb mint tíz éve, azóta az aktuális legújabb verzió minden nagyobb robotikai kiállításon ott van, de eddig csak Japánban ért el nagyobb sikert. A robotfóka szenzoraival érzékeli környezete változásait, és leköti a felhasználót, olyan életkörülmények között jön jól, ahol az élő háziállat nem járható út.

A napot egy jó elektromos cigivel zárom, és ugyanúgy köhögőrohamot kapok ettől a remek találmánytól, mint az igazi cigarettától. Az elektromos cigaretta nem újdonság (Magyarországon is forgalmaznak ilyet), de a CES-en találkozom először vele, egészen pontosan a Smoke51 cég új termékeivel. A kütyü előnye, hogy csak nikotint és aromát porlaszt a júzer szájába, nincs égéstermék és kátrány. A dohányzás rituáléja viszont megvan, egy led pedig még parázsfényt is villant a cigi végére. A cég aktuális csúcsmodellje 450 dollár, ez az alapcsomag ára, amihez egész életre szóló garancia jár (ebben azért van némi cinizmus), az egy karton ciginek megfelelő patronok ára pedig 50 dollár.

Éppen annyi, amennyi egy közös fotó a Belaggio előtti sétányon pózoló törpe Elvissel.