További Hardver cikkek
CoBIs és RFID
A rendszer (többek között) a biztonságosabb, racionálisabb tárolást szolgálja. Az Együttműködő Árucikkek (Collaborative Business Items, CoBIs) egy lépéssel a terjedőben lévő, termékek, állatok, sőt emberek azonosítására is használt "okos", de passzív rádiófrekvenciás rendszerek (Radio Frequency Identification, RFID) előtt járnak. A CoBIs esetében a számítási folyamatok jelentős részét nem komoly kapacitású végberendezések hajtják végre, hanem az adott tárgyba ágyazott rendszer (embedded system). (Utóbbiak térhódítása napjaink számítástudományának egyik meghatározó jelensége.)
Az RFID rendszerek passzív módon, saját egyedi azonosítójukkal különböztetik meg egymástól a felcímkézett javakat. Statikus adatokat használnak. Az így összegyűjtött információt elsősorban csak inputként dolgozzák fel a későbbiekben. A CoBIs a "beágyazott" érzékelőknek, számítási eszközöknek és rövid hatótávolságú vezeték nélküli kommunikációjának köszönhetően aktiválja a tárgyakat. Folyamatosan monitorozza állapotukat és a környezeti feltételeket. P2p kommunikációt biztosít, ráadásul a hálózat olyan jelenségeket is felderít, melyekre a szenzorok külön-külön képtelenek lennének. Az információt automatikusan továbbítja a szolgáltatásorientált architektúrán keresztül. Kevesebb CPU-időre, memóriára és sávszélességre van szüksége.
Hordók egymás között
"A valósidejű információszükségletekre válaszoló rendszer kidolgozásával az üzleti élet számára tesszük hasznossá a szenzorhálózat-technológiát" - jelentette ki Stephan Haller (SAP Research, Walldorf, Németország), a projekt koordinátora. "A CoBIs biztosítja, hogy a tárgyak lokális szinten reagáljanak a változásokra, azoknak megfelelően cselekedjenek, figyelmeztessék az operátort." A helyi folyamatokat központi rendszer helyett közvetlenül, a releváns pontokon kezeli a hálózat.
Szinte végtelen a felhasználási lehetőségek száma. Mindazonáltal egyelőre a valószínűleg egyik első alkalmazási területre, a petrolkémiai iparra összpontosítanak. Még ebben az évben, a BP egyik angliai telepén, Hull-ban tesztelik. A vegyszerekkel teli hordókra rögzített érzékelők a veszélyes anyagok tárolását, a biztonsági szabályok betartását monitorozzák. Minden egyes hordó saját digitális azonosítóval rendelkezik. CoBIs egyből a "mélyvízbe", olyan környezetbe kerül, ahol a legkisebb hiba, mulasztás katasztrofális következményekkel járhat. A hordók automatikus leltározása mellett a szenzorok figyelmeztető képeket és hangokat adnak le - például olyankor, ha a tartályok túl közel vannak egymáshoz, vagy a tárolás nem a követelmények szerint történik. Monitorozó tevékenységük a tárolás mellett a szállítás körülményeire szintén kiterjed. Rakományokat is képesek alaposan megfigyelni, a tulajdonost azonnal tájékoztatva a minőségről és az esetleges selejtről, a veszélyre még időben, és nem a munkafolyamat későbbi fázisában figyelmeztetnek.
Okos munkaruhák
Amennyiben a teszt sikeres lesz, a rendszer (a middleware komponensekkel és az alkalmazásfejlesztő környezettel együtt) három-öt éven belül kereskedelmi forgalomba kerül.
A szenzorhálózat rendeltetése azonban nemcsak a biztonság fokozása, hanem az üzleti folyamatok hatékonyságának növelése is: egyrészt pénz- és időigényes hibák megelőzése, másrészt a nagyobb automatizációval kevesebb szükség lesz a manuális adatgyűjtésre, harmadrészt felgyorsítja a döntéshozást.
Az RFID olvasók összegabalyodását is megoldhatják: a CoBIs csomópontokkal felszerelt olvasók autonóm módon, az RF paraméterek manuális újrakonfigurálása nélkül koordinálják a feladatciklusokat és az energiaszintet.
Dolgozók munkaruhája is "felcímkézhető" CoBIs szenzorokkal. Például a gázszivárgás mértékét ellenőrzik, kommunikálnak egymással - az épületben lévő, szintén munkaruhákba ágyazott többi szenzorral -, adataik alapján születik meg a döntés arról, hogy mennyire veszélyes, alkalmas-e munkavégzésre az adott környezet.
A hálózat könnyen telepíthető, méretezhető, gazdaságos - összegez Haller.