További Hardver cikkek
Újra 1993-ban érzem magam. Feltelepítettem egy meghajtóprogramot, ami annyira megviselte a Windowst, hogy az rituális öngyilkosságot kísérelt meg maga ellen. Az eredmény felemás: a képernyő felbontása 640x480-ra esett vissza, és összesen 16 szín van a monitoron, az operációs rendszer viszont tagadhatatlanul működik.
Rejtélyes eset
Azt hittem, ennél már nem jöhet rosszabb, pedig mindig van rosszabb. Mint a rajzfilmben, amikor a prérifarkast elüti a vonat, lezuhan a szakadékba, aztán rövid várakozás után a fejére esik egy ordas nagy szikla. Itt a szikla egy hibaüzenet, amiből kiderül, hogy a meghajtóprogram nem fut tökéletesen, úgyhogy telepítsük újra: Igen vagy Nem? Ha az igenre bökünk, a gép megadja magát és újraindul.
A halálos szoftvercsomag egy monitorhoz tartozik, a Samsung 215TW-hez. A 21 colos kijelző normális esetben 1680x1050 képpontot tud megjeleníteni, talán sosem derül ki, hogy most miért csak hatodannyi van a képernyőn. A szélesképernyős modell azonban nem a felbontása miatt különleges, hanem azért, mert elforgatható, ami hasznos lehet például weblapok böngészése közben: az Indexnek szinte egyben ki kellene férnie rajta.
640x480-ban viszont még a vezető anyag is alig látszik, ráadásul a forgatás sem működik. Pontosabban működik, mert a képernyő 90 fokkal eltekerhető, a kép viszont marad, ami hasznos lehet akkor, ha fél megapixelben fotóztunk egészalakos zsiráfportrét, de még nem forgattuk be a képeket. Na jó, hagyjuk.
Véráldozat
Rádugom a monitort a szerkesztőségi tesztgépre, amin épp a Vista bétaverziója fut. Telepítem a drivereket, meg a kezelőprogramot, újraindítom a gépet. A logóval minden rendben, remélhetünk. Betöltődik a Windows, a színmélység rendben, a felbontással bajok vannak, a 4:3-as képet húzta szét 16:10-esre a grafikus mag. Pár kattintás, és máris 1680x1050-ben nézhetem ugyanazt a hibaüzenetet, amit korábban 640x480-ban: a meghajtóprogram nem fut tökéletesen, úgyhogy telepítsük újra. Igen vagy Nem? Anyád.
Gyors videókártya-csere, de semmi hatás, ugyanaz a hibaüzenet.
Megkérem az egyik kollégát, hogy áldozza be jól működő otthoni konfigurációját, ha füstölve elhalálozik benne valami, majd megbánást tanúsítunk. Összedugjuk a részegységeket, a Samsung lesz a második számú monitor, telepítés, újraindítás, színek rendben, felbontás rendben, hibaüzenet nincs.
Elcsavarjuk a 215TW-t, a gyári szoftver segítségével meg elforgatjuk 90 fokkal a képet: tökéletes! A kép végre elfordult, apró szépséghiba, hogy nem a Samsungon, hanem a ViewSonicon, úgyhogy most mindkét monitoron fentről lefele kell olvasni a szöveget. Biztos a távol-keleti piacra szánták a típust.
Vissza a tesztgéphez, indítás, formatálás, telepítés: halál a Vistára, jöjjön az XP. És tényleg: telepítés után tökéletesen fut az operációs rendszer, semmi hibaüzenet, semmi 16 szín. Elforgatom a monitort, nem történik semmi. Szóval nem automata a rendszer. Fej bedönt, egér bedönt, jobb gombbal kattintás az asztalon, forgatás 90 fokkal. Remek, most fordítva rossz. Újabb kattintás, végre helyre kerül minden.
Más szemszögből
A képernyő adottságai az átlagosnál jobbak. A 8 ms-os válaszidő alapján a felsőkategóriában lenne a 215-ös helye, a 300-as fényerő inkább csak középkategóriás. A méretek miatt azért már-már félprofi gépről van szó, ezt a képet erősíti a rengeteg ki- meg bemenet. Van digitális meg analóg videójel fogadására alkalmas csatlakozó, de van hangbemenet is. A monitorba ugyanis hangszórót is épített a Samsung, ezt azonban nem próbáltuk ki, mert az egész szerkesztőségben nem sikerült egyetlen jack-jack kábelt sem találnunk, de biztos nagyon jól szólnak a pár wattos hangszórók.
A legnagyobb kérdés persze az, hogy mennyire használható az elforgatható szerkezet, mert kétségünk akad bőven. Ekkora képernyőt átlátni nehéz, a hagyományos megjelenítők pont akkorák, hogy kis szemmozgással átnézhetjük a teljes felületet, itt viszont már nem biztos, hogy megússzuk a fejmozgást. Ráadásul az ötlet elbukhat, ha olvasás közben görgetni kezdünk, mert felesleges az óriási kijelző, ha úgyis csak egy kis részét figyeljük.
A félelmek részben beigazolódtak. Sokáig kell állítgatni a 215-öst, amíg megtaláljuk a megfelelő dőlésszögöt, meg távolságot, ha ez megvan, akkor viszont már egész jól használható a modell. Fejmozgásról nincs szó, legfeljebb kis biccentésről, a kijelző épp határon belül van, épp belefér a szem látómezejébe.
Az mindenesetre elég meggyőző, hogy az Index címlap tökéletesen elfér a kijelzőn, vezetőtől a Totalcar-dobozig minden itt van, egyetlen képernyőn. Ilyen körülmények között könnyebb válogatni az anyagok között, és ha mindenki ilyen monitort használna, talán többen olvasnák a hírblokk alatti cikkeinket is.
Quake nem lesz
A hardver mindenesetre látványosan küzd a megjelenítéssel, az 1680x1050-es felbontás mellett a képfrissítés sokszor vontatott. Még nagyobb a baj, amikor egy olyan oldalt nézünk, ahol sok flashanimációs reklám fut: mivel ezekből sokkal több fér ki a képre, mint a hagyományos monitorokon, nagyobb teher hárul a számítógépre is. Ilyenkor már komoly szaggatásról beszélhetünk, a görgetés akkor lesz újra lendületes, amikor kicsúszunk a flashek közül, de ha visszatérünk, újra szaggat, szóval nem memóriaproblémákról van szó.
Arra meg senki se számítson, hogy mostantól majd magas képernyőn fog játszani a Quake-kel, mert nem fog. A beállítás ugyanis csak a Windows képernyőjén, meg az ott nyitott ablakokban működik, ha elindítunk egy játékot, visszafordul minden, a Quake a monitorbeállítások miatt ráadásul még ki is fagyott.
A Samsung 215TW kompromisszumos termék, annak viszont elég jó. A telepítés nem mindig megy könnyen, érdemes erős számítógépet vásárolni hozzá, ráadásul azzal sem árt számolni, hogy a beforgatott kép nem mindig nyújt többet a hagyományos felosztásnál. Viszont lehet vele villogni a haverok előtt, képességeihez képest 147 ezer forintért (online megrendelve, itthon legalább 200 ezer forint) egyáltalán nem drága, és az meg tényleg nagyon meggyőző tud lenni, amikor az egész Index kifér egyetlen oldalon.