Most a legnagyobb számítógépes merevlemez csupán egy terabájtos, és a háttértár kapacitása nem növelhető a végtelenségig. A jelenleg használt olvasófejek nem látják jól a biteket, ha nagyon sűrűn vannak felírva a mágneses adattároló korongra. Szerencsére máris megérkezett a megoldás a problémára, a Hitachi ugyanis merevlemezgyártó részlege ugyanis bemutatta a világ legkisebb olvasófejét.
A világ összes zenéje elfér
A japán vállalat várhatóan 2011-ben dobja piacra a fejet, amelyet CPP-GMR néven emlegetnek. Ezzel a technológiával az asztali számítógépek merevelemezének kapacitása 4 terabájtra, a laptopok merevlemezének kapacitása pedig 1 terabájtra nőhet. Hogy érthetőbb legyen: négy megabájtos átlagmérettel számolva az asztali gépeken egymillió mp3 fér majd el, a laptopon pedig negyedmillió.
Mivel a növekvő mp3-gyűjtemények miatt a júzerek egyre nagyobb háttértárat igényelnek, egyre sűrűbben kell elhelyezni az adatokat a merevlemzeken, azaz egyre több egyest és nullát kell elhelyezni négyzethüvelykenként. (Az iparág sajnos hüvelykben számol centiméter helyett.) Csakhogy a precíz olvasáshoz csökkenteni kell a fejek méretét is, és a most használt TMR olvasófejek egy bizonyos adatsűrűség – négyzethüvelykenként 500 gigabit felett - nem működnek megbízhatóan. Most a csúcstechnikás merevlemezek legfeljebb 200 gigabitet tárolnak négyzethüvelykenként, tehát nincs messze a vég.
A CPP-GMR fejek azonban teljesen más felépítésűek. A TMR fejekben két mágneses réteg között szigetelőréteg van, és az ezen áthaladó elektronok írják fel a merevlemezre az egyeseket és a nullákat. A CPP-GMR fejekben a szigetelőréteg helyére vékony vezetőréteg kerül, általában réz, és az áram nem a középső réteggel párhuzamosan, hanem arra merőlegesen folyik.
Ezzel csökken az ellenállás, és kisebb fejeket lehet gyártani. Számokban is kifejezhető a különbség: amíg a mostani merevlemezekben legalább 70 nanométer távolságnak kell lennie két adatsáv között, addig a CPP-GMR akár 30 nanométeres sávokat is pontosan kezel majd.
Nobel-díjas technológia
A Hitachi bejelentésének érdekessége, hogy a GMR technológiát csaknem két évtizeddel ezelőtt, 1988-ban fejlesztette ki Albert Fert és Peter Grünberg, akik ezzel a felfedezéssel idén elnyerték a fizikai Nobel-díjat. A GMR 1997 körül jelent meg először a merevlemezekben, később váltották le a hamarosan problémássá váló TMR-re.