Eufrozina, Kende
5 °C
15 °C

Jöhetnek az okos számítógépek

2007.02.13. 16:45

A közelmúltig egy AMD Sempron 2200-as processzorom volt. Tudják, ez a kisebbik processzorgyártó alsóházas csipje, egy mag, kevés gyorsítótár, már a megjelenésekor ócskavas volt, pedig szilíciumból készült. Aztán vettem egy laptopot, 2 gigahertzes, kétmagos, Core Duo processzorral, a Sempronnál legalább ötször gyorsabb, felsőkategóriás izé.

Akarják tudni, hogy mennyivel érzem fürgébbnek a gépet?

Semennyivel.

Pc-vel játszani olyan, mint a kisvonat alagútját segglyukkal helyettesíteni: megoldható, csak hülyeség.
A böngészés pont ugyanolyan gyors, szövegszerkesztéssel, táblázatkezeléssel eddig sem voltak gondok, a South Park a Sempronon is elfutott, a Windows meg ugyanolyan töketlenül indul el. Játékra persze jobb az új gép, de sokak szerint pc-vel játszani olyan, mint a kisvonat alagútját segglyukkal helyettesíteni: megoldható, csak hülyeség.

Persze nem arról van szó, hogy az új gép lassabb. Egyszerűen csak nem használok olyan programokat, amik értékelni tudnák a nyers erőt.

Pedig advanced júzer vagyok, az ismerőseimhez, családtagjaimhoz képest mindenképp. Ennek ellenére ritkán nyúlok a Photoshophoz, elvétve tömörítek óriási fájlokat, és csak közvetlen életveszély esetén vagyok hajlandó renderelni. Nem kell.

A csipgyártók minden jel szerint felismerték, hogy a profikat leszámítva a többségnél nincs különösebb igény az ismert folyamatok gyorsításához, azt meg még nem sikerült kitalálni, hogy a további teljesítménynövelést mire lehetne használni. Már túl a meteorológiai megfigyeléseken, mert azt végre sikerült elérni a tízezer processzoros csúcsgépekkel, hogy ne három napra, hanem egy hétre előre lehessen pontatlanul megjósolni az időjárást.

A fejlődés lelassult, majdnem megszűnt. A sokáig bajnok AMD tavaly annyira volt képes, hogy az év eleji 2,6 gigahertzről 2,8 gigahertzre tornázta fel a kétmagos csipek órajelét, ami 7,7 százalékos növekedés. Öt évvel ezelőtt még bukás várt volna az ilyen gyártóra, az AMD viszont 2006-ot fennállása legjobb évének könyvelhette el.

Az Intel sokat lépett előre, a Pentium 4-eseket leváltó Core 2 Duók 30-40 százalékos gyorsulást hoztak magukkal, aztán az év végén megérkező négymagosoknak hála 12 hónap alatt közel 260 százalékot gyorsultak a nagyobbik gyártó csipjei. Közben az Intel veszített pár százalékot piaci részesedéséből. 2007-ben vissza is vesznek a tempóból, most úgy néz ki, hogy év végéig a 2,93 gigahertzes csúcsprocesszort a 3 gigahertzes Penryn válthatja le. Két százalékos gyorsulás, csodálatos.

Szóval látják a vásárlók, látja az iparág, hogy nem kell több. Akinek mégis, az építsen össze két processzort, vagy négyet, vegyen egy raklappal, aztán gyártson blade szervert belőle, tökmindegy.

Változás előtt áll az iparág, épp most próbálja kitalálni, hogy mihez kezdjen magával.
Persze szó sincs arról, hogy ne lehetne az otthonainkban kihasználni egy 4-8 gigahertzes, négy-nyolcmagos processzor erejét, csak ehhez olyan alkalmazások kellenek, amiket ma még elképzelni sem tudunk. Valószínűleg változás előtt áll az iparág, épp most próbálja kitalálni, hogy mihez kezdjen a korábban elképzelhetetlen gigaflopsokkal. Ez egyben egy korszak végét is jelentheti.

Az elmúlt két-három évtizedben ugyan sokat változott a számítástechnika, de alapvetően ugyanolyan maradt: billentyűkkel visszük be az utasításokat, amiket a gép változatlan módon értelmez, és ad rá valamilyen buta választ. Eddig nem lehetett továbblépni, mert az elmúlt évtizedek arra mentek el, hogy a buta válasz a lehető legokosabb legyen, a szűkös kereteket próbálták kényelmesre tágítani. Ennyire futotta. Ennek az útnak viszont vége, mert tovább nyújtani már nem lehet. Vagyis nincs rá igény.

Itt az idő, hogy megérkezzenek az okos gépek, amik már akik. Az ilyen gépek felismernék a júzert, adott esetben elbeszélgetnének vele. Persze az első időkben a konfigurációk valószínűleg olyan messze lennének az okos számítógéptől, mint a DOS a Vistától, de legalább megpróbálnák felfogni, amire kérjük őket. Aztán elektromos barátunk már nemcsak az egérmozdulatból értené meg a másolás parancsát, hanem abból is, hogy közlöm vele: kúrd át a nyári képeimet a „D” meghajtóra. Nem másold, kúrd, vagy ennek bármilyen szinonimája. És a gép tudná, hogy neki most dvd-t kell írnia.

Működtetné a mosogatógépemet, a házimozimat, a fridzsideremet, kimosatná a ruháimat, előmelegítené az autóm motorját, és szólna, ha olajat kell cserélni. Követné a szemmozgásomat, amikor a monitor előtt ülök, és segítene az olvasásban, böngészésben. Természetesen továbbítaná a felhasználói szokásaimat valamilyen nemzetbiztonsági központba, de hát úgyis tele vagyunk nanorobotokkal, ha a gép kémkedni akar, hadd tegye. De legalább megpróbálhatnám lebeszélni róla, a saját oldalamra állítani.

Őt.