Hűtőtest a nagyszobába

A tényleges légügyi komfortot biztosító berendezések a levegőt szűrik, hűtik (vagy fűtik), továbbá nedvesítik vagy szárítják, és biztosítják a friss levegő pótlását is. Ezeket a légkondicionáló nagyágyúkat "teljes" klímának nevezik, külön gépházat, szakképzett mannschaftot igényelnek, lakások klimatizálásakor tehát szóba sem jöhetnek. A felhevült otthonok számára gyártott egyszerűbb, olcsóbb készülékek azonban kevés kivétellel kizárólag a helyiségek hűtésére (esetleg fűtésére) szolgálnak, és szellőztetésre, páratartalom-szabályozásra nem alkalmasak, holott az ember kellemes hőérzetének kialakításához e jellemzőknek a befolyásolására is szükség van.

A háztáji légkondicionálók két fő csoportra oszthatók: a teljesen készre szerelt, kompakt ablak- és mobilklímákra, és a helyszíni szerelést igénylő, osztott, úgynevezett split klímákra. Az ablakra szerelhető klíma 100-150 ezerforintba, a mobil 130-150 ezerbe kerül. A split, ahol a berendezést egy beltéri és egy kültéri egység együttese jelenti, drágább, teljesítménytől függően 100-300 ezret is elkérnek érte. Mindez egy helyiség (egy nappali) klimatikus viszonyainak a többé-kevésbé megnyugtató rendezésére elég, így egy átlagos kétszobás lakásra félmillió forintot könynyedén rá lehetne költeni. (Az új építésű lakások egy tizede már klímával épül, de négyzetméteráruk 350 ezer forintnál kezdődik.) A split klímák ára azért magasabb, mert a zajos kompresszornak - az ablak- és mobilklímával ellentétben - kiteszik a szűrét a szabadba, és mert - szemben az ablakklímával - a lakásban akárhová telepíthető, amit viszont csak az erre jogosult, vizsgázott szakember végezhet el.

Nem lehet a megfelelő teljesítményű készüléket csupán a helyiség alapterülete, térfogata alapján kiválasztani, mert az eredményt több más tényező, például a helyiség tájolása, ablakfelületeinek nagysága, belső hőfejlődése stb. jelentős mértékben befolyásolja. Nem közömbös az sem, megelégszünk-e azzal, hogy a szobánkat néhány fokkal a környezeti hőmérséklet alá hűtjük, vagy ragaszkodunk ahhoz, hogy az általunk legkellemesebbnek tartott hőmérsékletet a készülék folyamatosan biztosítsa. A hatásos készülék kiválasztása tehát csak szakember által végzett helyszíni szemle alapján lehetséges.

Amikor ezek a berendezések a hazai piacon tíz-tizenöt éve megjelentek, forgalmazásukat és felszerelésüket klímatechnikával foglalkozó kisebb cégek űzték meglehetős haszonnal, majd a világcégek is sorra nyitották magyarországi képviseleteiket. Néhány éve felocsúdtak a hipermarketek is, és ahogy már számos iparcikk esetében megtették, bedobták magukat a számukra ismeretlen bizniszbe. A hipermarketekben, műszaki áruházakban, az út mentén árult, meghökkentően olcsó berendezések azonban sokszor a használhatóság alsó mezsgyéjén és a kelleténél kurtább élettartalommal működnek, mert az árverseny során sikerül gondosan kispórolni belőlük mindent, amit csak lehet, nem ritka, hogy még a minimumnak számító porszűrőt is kifelejtik.

Linder Bálint

Forrás: Magyar Narancs

Minden időben Hippokratész több alkalommal is szóvá tette, hogy az egészségre a "legfőbb átok az időváltozás, a léghőmérséklet és légnedvesség változása", de az első ismert klimatizálási kísérletek már i. e. 3000 körül megkezdődtek. Előbb egy asszír kereskedő diktált divatot azzal, hogy udvarában külön helyiséget építtetett, és annak falait, tetejét állandóan vízzel locsoltatta. Majd az egyiptomiak szolgáltak mintával úgy, hogy házaik ablakait, ajtajait vízzel locsolt gyékényszőnyeggel fedték le, ezen rabszolgák legyezővel hajtották át a levegőt, amitől az nedvesebb és kellemesen páradús lett. Egy VIII. században élt bagdadi kalifa bizonyult a legelszántabbnak a meleg elleni küzdelemben, ő nyári palotáját kettős fallal készíttette, és a messzi hegyekből szállított hóval, jéggel töltette meg a falközt. Ezek az eljárások azonban a magas fajlagos rabszolga-felhasználási igény miatt csak szűk körben és korlátozott ideig terjedtek el. A középkor és az újkor során néhány tudós tisztázta azokat az elméleti kérdéseket, amelyek alapján a XX. század mérnökei megalkották és folyamatosan továbbfejlesztették a modern klimatizáló berendezéseket. A legégetőbb szükség és hajtóerő az iparból, az Egyesült Államok déli államainak textilgyárai környékén jelentkezett, mert kellő páratartalom híján a szálak könnyen szakadtak. Nem véletlen tehát, hogy a légkondicionálás szóösszetételt a világon először 1906-ban, az amerikai gyapjúfeldolgozók szövetségének rendes évi közgyűlése előtt ejtette ki egy magát és közönségét is meglepő Cramer nevű mérnök. A kényelmi klímák a később márkanévvé lett Carrier mérnök jóvoltából a színházakban, mozikban, szállodákban a húszas évektől hódítottak, a tehetősebb lakásokban a harmincas évektől láthattak ilyet. Az első klimatizált autó, a Nash 1938-ban gördült ki a gyárból. A fejlesztések a nagy gyártó cégeknél töretlenül folynak, s így a klímaberendezések gyártása hatalmas iparággá fejlődött. Magyarországon ablakklímát (főleg hivatalokban) már harminc éve is használtak.