Gyöngyi
5 °C
14 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

3D-sms nyolcezer pingponglabdából

2007.05.11. 18:22
A holland Delfti Műszaki Egyetem diákjai pingponglabdákból, barkácsmódszerekkel szerelték össze a világ legnagyobb 3D-kijelzőjét, a Matrixx 3D-t. Az éppen egy éves projektre a művészvilág is felfigyelt, egy játékipari szakújságíró pedig a 3D-megjelenítés csúcstechnikájának nevezte a kijelzőt. A delfti egyetemen találkoztunk az alkotókkal, és rájöttünk, hogy a műegyetemisták mindenhol ugyanolyanok.

Delft bájos holland kisváros, az agyonkoptatott "festői" jelző tökéletesen megfelel rá, elvégre Vermeer erről festette híres látképét és itt álmodta vászonra a Leány gyöngy fülbevalóval-t is. A település ismert még óvárosáról és műszaki egyeteméről – a kettő nemrég találkozott egy egyszerre furcsa és lenyűgöző projektben.

Faltenisz 64 köbméteren

Éppen egy éve történt, hogy a város patinás piacterén a templom előtt a nördök külső jegyeit viselő fiatalemberek felállítottak egy szerkezetet, aminek funkcióját a bámészkodó járókelők megtippelni sem tudták. Méteres fémmerevítők nőttek az ódon macskakövek közé, rézdrótjaik nyolcezer pingponglabdát rendeztek háromdimenziós mátrixba, néhány kábel egy irányítópulthoz vezetett. Mindegyik labda egy-egy vörös ledet rejtett, ezek középpontjai húsz centiméterre voltak egymástól, így 8 darab 2 * 2 * 2 méteres vázelem kellett ahhoz, hogy minden labda a helyére kerüljön. Mire az utolsó drótot is bekötötték, besötétedett, és több ezer helyi és turista gyűlt a 8 méter széles, 4 méter magas, 2 méter vastag építmény köré.

A srácok ekkor bepöccintették a főkapcsolót, a pingponglabdák felizzottak, és a piactér vörös fényárba borult. Aztán a fényekből formák lettek, egymást követték a térbeli animációk, amelyekből kiderült, hogy a kijelzőt a műszaki egyetem hallgatói készítették abból az alkalomból, hogy az intézet elektromérnöki kara (ETV) száz éves lett. A műsor után a nézők sms-eket küldhettek a kijelzőre, és olyan őskori játékkövületek 3D-s változataival játszhattak, mint a Pong vagy a Snake. A világ legnagyobb 3D-kijelzője, a Matrixx 3D még két éjszaka működött, aztán az alkotók becsomagolták és elsuvasztották a pincébe. Az iskolai ujjgyakorlat története azonban nem ért itt véget.


Galéria – kattintson!

Ismerős szarszag és óriástetris

Az ETV magas, csupa ablak épületéhez közeledve a BME Schönherz kollégiuma jut eszembe. Amikor vendéglátóm, Frank Gorte bevezet a helyi HÖK irodájába, még több ismerős vonást vélek felfedezni a hazai és a holland műszaki felsőoktatás között. Kiderül, hogy a hallgatói önkormányzat leselejtezett gépeket kap, és amikor hirtelen szarszag csapja meg az orromat, Frank bocsánatkérően megjegyzi, hogy a légkondijuk össze van kötve az egyik vécé szellőzésével. Amikor a Kandón végeztem pár éve, éppen ilyen körülmények uralkodtak a HÖK-ön. Ez és a hallgatói irodában talált közös mémek (például ez a gyalázat, amin néhány hónapja mi is szörnyülködtünk a szerkesztőségben) megtörik a jeget, és Frank mesélni kezd.

Az ETV fennállásának minden ötéves évfordulóját valamilyen nagyszabású elektronikai demonstrációval ünnepli. 2001-ben és 1996-ban a diákok az épületet hekkelték meg: öt éve sms-t lehetett küldeni az ablakokra, tíz éve pedig a hallgatók tetrisezhettek az épületen (ez utóbbiról a CNN is hírt adott). Gyorsan lehűtöm Frank lelkesedését: ilyet már a magyarok is csináltak, az egyik Schönherz Kupán az épülethekk egy feladat volt a sok közül.

Vízió ledekből

A Matrixx 3D viszont egyedülálló vállalkozás, leginkább azért, mert eddig még senkinek nem jutott eszébe. "Egyáltalán nem bonyolult a technika, ami a kijelző mögött van. Inkább a mérete és a megszervezése jelentett kihívást, meg persze az, hogy mellette még tanuljunk is" – magyarázza a holland fiú. A nyolcfős keménymag 2006. januárjában kezdett dolgozni a projekten, később még több tucat ember csatlakozott hozzájuk, akik jellemzően előadások után és hétvégéken segítettek be a kulimunkába. Frank egyébként projektmenedzser szeretne lenni, bevallása szerint a szervezés jobban leköti, mint a hegesztés. De van még ideje eldönteni, hogy milyen pályára megy tovább: csak 20 éves, a harmadik évét tapossa az egyetemen.

Magát a kijelzőt sajnos nem tudom megtekinteni, mert Frankék a tavalyi sikeres bemutató után bevágták egy egyetemi raktárba a többi kacat közé, viszont a projekt utóélete nem fejeződött be itt. A Matrixx 3D egy művészeti csoport érdeklődését is felkeltette, így a készítők megint kicsomagolták a kijelzőt, és felállították egy fesztiválon.

"Egészen más elhelyezésben, csigavonalban kellett összeszerelnünk az elemeket, és más formák is jelentek meg rajta" – mondja Frank. "A fesztivál szervezői mondták meg, hogy mit mutasson az egyébként koncertdíszletként szolgáló kijelző, és marha jó ötleteik voltak." A pingponglabdákból így lett kortárs vízió, a technikai erődemonstrációból pedig művészeti projekt.


Galéria – kattintson!

Az elérhető csúcstechnika

A játékipar is felfigyelt a Matrixx 3D-re, és a holland srácok akaratlanul is rengeteg tapasztalatot adtak a szakmának. "Először több színt terveztünk a kijelzőre és egy 4 méteres kockába akartuk rendezni a labdákat, de úgy nagyon takarták egymást. Nem lehetett látni, mi van a tizenötödik-huszadik sorban" – fogalmazza meg Frank a 3D-kijelzőkkel kísérletező játékipari szakemberek egyik legnagyobb problémáját.

A játékiparban és az orvostudományban már régóta próbálnak megoldást találni valódi 3D-megjelenítésre, de eddig általában nagyon drága és lassú eredmények születtek. Nagyobb áttörést csak holografikus megjelenítőkkel sikerült elérni, többek között egy magyar feltalálónak. Egy játékra alkalmas, megfizethető 3D-monitor azonban ma még távolinak tűnik, már csak a kezelt adattömeg miatt is. Egy feltételezett, 1024*1024*768 képpontból álló térbeli képernyőn például a mai monitorok jellemzőivel és a játékoknál elvárt látvánnyal és sebességgel számolva a megjelenítéshez szükséges adat mennyisége elérheti a másodpercenkénti 100 gigabyte-ot is – írja a PC Guru.

Nem csoda, hogy amikor Allen Varney veterán játéktervező a The Escapist című netes szaklapban cikket írt a 3D-megjelenítési lehetőségekről, a Matrixx 3D-t egyenesen a játékiparban elérhető csúcstechnikának nevezte. "Ez, barátaim, a legtöbb, amire most valóban képesek vagyunk" – fogalmazott Varney.

Frankék egyébként még nem tudják, mivel ünneplik a kar következő, négy év múlva esedékes évfordulóját. Mint mondja, mindig az utolsó pillanatban találnak ki mindent.