További Hardver cikkek
Amióta megjelent az mp3 formátum, azóta csak a gond van vele. A zenék tárolása szívás, mert a dvd karcolódik, ha viszont minden a számítógépen van, akkor annak éjjel-nappal bekapcsolva kell lennie, hogy a fájlok mindig elérhetőek legyenek. A pécé ráadásul zúg, és a nappali közepén elég hülyén néz ki. A zenetár folyamatos rendelkezésre állása szerencsére egyszerűbben is megoldható, úgynevezett hálózati adattárolóval, amit a szaknyelv csak NAS-nak nevez (Network-Attached Storage).
Amint a nevéből is kiderül, a NAS ráköthető az otthoni hálózatra, ideális esetben ugyanarra a wifi routerre, amellyel az adsl-elérésünket tesszük vezeték nélkül elérhetővé. Így a zenéink, képeink és videóink, és bármilyen más lementett fájlunk a lakásban bárhol elérhetővé válik.
Tesztünkben a magyarországi piacon nemrég megjelent RaidSonic nevű cég Icy Box IB-NAS4220 típusú hálózati adattárolóját próbáltuk ki, mert viszonylag olcsó, mégis sok hasznos szolgáltatása van. A készüléket száraz és hűvös helyen érdemes tárolni, például a spájzban az uborka és a cékla közt, hiszen a merevlemezeket hűteni kell. Csak annak érdemes szem előtt tartania az adattárolót, aki nyomtatószerverként is használná.
Az Icy Box két SATA merevlemezt tud befogadni, illetve az usb portjára memóriakulcsot vagy külső vincsesztert lehet rákötni, amelyek így szintén elérhetővé válnak a hálózaton. A hálózatra kötött Icy Box tárterülete néhány kattintással megtalálható a Windows Intézőjében, és máris lehet fájlokat menteni rá. Ezek a fájlok pedig ugyanolyan egyszerűen lejátszhatóak, mintha a számítógép merevlemezén lennének.
Mivel az Icy Box nem egyszerűen csak tárolja a fájlokat, nem feltétlenül kell az Intézőben bolyongani. A kütyü gyárilag támogatja az iTunes-t, ami annyit jelent, hogy az Apple szoftvere magától felismeri, hogy zenék vannak megosztva a hálózaton, és a fájlok listája megjelenik a médialejátszóban.
Más médialejátszó az Icy Boxra feltelepíthető TwonkyMedia program segítségével tudja ilyen egyszerűen beolvasni a megosztott tartalmakat, ám ennek a szoftvernek csak a 30 napos próbaverziója ingyenes, a teljes változat 30 euróba kerül. Annak érdemes megvennie, aki a számítógép használata nélkül akar zenét hallgatni. A TwonkyMedia ugyanis az uPnP szabványra épül, amelyet sok lejátszó támogat, például a Philips Streamium zenelejátszók, a Sony PS3, a Yamaha és a Denon néhány erősítője, és még több tucat egyéb kütyü. Ezek a készülékek mind be tudják olvasni a hálózati adattárolón lévő fájlokat, nincs szükségük számítógépre.
A TwonkyMedia szolgáltatását egy szintén uPnP-kompatibilis Nokia N82 mobiltelefonnal próbáltam ki, mert ez volt éppen kéznél. A lejátszás roppant egyszerű, a mobillal rácsatlakoztam az otthoni wifire, kiválasztottam a TwonkyMedia szerverét, és néhány gombnyomás után máris szólt a zene – természetesen az otthoni erősítőn át, amelyre a mobilt simán rá lehet kötni. A zseblejátszót könnyedén át tudtam vinni egy másik szobába, ott rákötöttem egy másik erősítőre, és közben egy pillanatra sem kellett szüneteltetnem a lejátszást. Igaz néhány másodpercig el kellett viselnem, hogy a mobil vacak kis hangszóróiból szól a zene.
Az Icy Boxban beépített bittorrent kliens is van, de nem olyan kiforrott, mint a számítógépes kliensek. Éppen csak arra elegendő, hogy néha egy-egy torrentet letöltsünk az internetről. Némi buherálással más bittorrent kliens is feltelepíthető a készülékre.
Mutatós mulatós
A hálózati zenelejátszás másfajta megközelítése, amikor egy távoli számítógépről sugározzuk át a zenét a házimozi erősítőre. Ebben az esetben a hangsúly inkább azon volt, hogy bármelyik szobában is legyen a pécé, a zene eljuttatható a nappaliban lévő erősítőre. Kísérleti alanyunk a Logitech Squeezebox Duet volt, amely elég egyszerűen használható, és a maga kategóriájában nem is túlságosan drága.
A Squeezebox Duet két hardveres egységből áll. A bázisállomást a házimozi rendszerre kell rákötni, a csatlakozás lehet analóg vagy digitális (optika vagy koax), a másik egység pedig egy formatervezett távirányító 2,4 hüvelykes színes kijelzővel, és egy az iPodéhoz hasonló tárcsával, amellyel a számlistán és a menüben lehet lépkedni. Szükség van persze egy harmadik összetevőre is, a SlimServer nevű szoftverre, amelyet a számítógépre kell feltelepíteni ahhoz, hogy a merevlemezen lévő zenéket és az internetes rádióállomásokat le tudja játszani a bázisállomás. Egyébként aki több bázisállomás vesz, azt is megadhatja, hogy mindegyik ugyanazt a zenét játssza le.
A Duet rögtön felismerte az otthoni wifit, és a titkosítási kulcs bevitele sem volt nehéz. Mivel a távirányító is wifire kapcsolódik, akár főzés közben, a konyhából is vezérelhető a lejátszás. A színes kijelző miatt nagyon könnyen a használható, a betűk szépek, jól láthatóak. Amikor kiválasztunk egy albumot, láthatóvá válik az album borítója. A Logitech fejlesztőinek még arra is volt idejük, hogy teljesen értelmetlen szolgáltatásokat építsenek a lejátszóba, például választható olyan képernyőkímélő, amely a Flickr képmegosztóról letöltött fotókat mutogatja a parányi kijelzőn. Sőt, még a mobilinteretet is szimulálják, a kütyün ugyanis online hírek is böngészhetők.
Szerencsére zenélésben is jó a Squeezebox, hiszen az mp3, aac, ogg vorbis, wav, flac és Apple Lossless formátumokat is lejátssza, viszont a digitális másolásvédelem kifog rajta, a védett fájlokat nem kezeli. Segítségével azonban nemcsak a háttértáron lévő zenék elérhetők, hanem az online zeneszolgáltatások is, például a Last.fm, a Rhapsody, és az Shoutcast internetes rádiók is.
Melyik a jobb módszer a wifis zenelejátszásra? Valószínűleg mindenki mást választ, aki inkább lépésenként szeretné felépíteni a hálózatát, és a zenéken kívül más fájlokat is tárolna a fájlszerverén, annak a NAS jó választás, aki viszont az előre legyártott megoldásokat kedveli, és hogy egy szép távirányítóval felvághat a haverok előtt, annak biztosan a Squeezebox nyeri el a tetszését. Természetesen mindkét kütyünek vannak riválisa, amelyek olcsóbbak és butábbak, vagy drágábbak, de többet tudnak.