Géza
-11 °C
-4 °C

Költsön el értelmetlenül tízezret!

2007.05.14. 10:12
A tervezők bizonyára azt gondolták, hogy a Wii-hez készített teniszütő meg golfütő majd fokozza az élményt, de pont fordított hatást értek el. A nem praktikus kiegészítők egyik archetípusával volt dolgunk.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy általában a Nintendo Wii-vel van bajom, olvassa el a tesztünket. A japán konzol szerintem még úgy is az egyik legszórakoztatóbb elektronikai eszköz, hogy megjelenése óta csak elvétve jelentek meg rá igazán jó játékok. Wii Sports, Zelda, Excite Truck, meg még pár hasonló, erős szoftver van mellé, ezekkel viszont a végtelenségig el lehet szórakozni. Persze Mario már kopogtat az ablakon, de a komoly címek megérkezéséig is fent kellett tartani valamivel az érdeklődést, talán ennek köszönheti létét a Sport Active accessories.

Óriási piac

A tízezer forintos kiegészítő a hetvenezres konzolhoz ingyen járó Wii Sport mellé lett kitalálva, tehát van piaca: eddig közel hétmilliót adtak el a Wii-ből, ha csak minden tizedik tulajdonos veszi meg a tenisz- és golfütőt, már megérte a befektetés. A koncepció lényege a következő: a játékgép a valódi mozdulatokra, a júzer bevonására épít. A hadonászós irányítónak hála teniszezés közben például csak ütni kell, de golfozás közben sincs más dolgunk, mint suhintani. Pár mérnök ücsörgött néhány hetet az alapötleten, aztán kitalálták, hogyan lehetne fokozni az élethűséget: ha a kontrollert könnyű kis ütőkbe lehetne rakni.

A két kiegészítő formavilága megfelel a játékgépének, fehér, műanyag, a teniszütő nyomokban kék. A fej és a nyél összeszerelése egyszerű, a távirányítót is könnyű belepasszírozni a tokjába. Először golffal kezdünk, ott nem lehet tévedni.

Megpróbálom elindítani a programot, de nem megy: az ütőbe pakolt távirányító nem tud „rábökni” a képernyőre, a golfütő feje eltakarja a kontrollert, így a gép nem látja, hogy épp hova célzok, nem tudom kiválasztani a megfelelő menüpontot.

Nem baj, kiveszem belőle, célzok, kattintok, és már benne is vagyok a játékban, visszarakom a tokba az irányítót. Meghimbálom az ütőt, de nem érzem magam Tiger Woodsnak. A hangulatot, a mókát a kontroller magában is hozta, most, hogy egy húszdekás, harminc centis műanyagba pakoltam, nem sokszorozódott meg az élmény. Megmozgatom az ütőt, aztán felemelem, de majdnem kiütöm a mögöttem ülő szemét: a Wii-vel mindig is jobb volt vigyázni, most viszont még veszélyesebb fegyver lett a kontroller. Kicsit közelebb lépek a tévéhez, újra suhintanék, a mögöttem ülő túléli a mozdulatsort, most viszont majdnem bezúzom a képernyőt: az a plusz harminc centi pont arra elég, hogy egy átlagos méretű szobában csak apró mozdulatokkal merjünk játszani.

Golf, pornó

Pár perc alatt megtalálom a tökéletes pozíciót, hozzászokom a bothoz, de az élményhez talán csak az ad hozzá kicsit, hogy nagyobb suhintásnál hangja van az ütő keltette légáramlatnak. Ez viszont eddig is megvolt, igaz csak digitálisan: a kiegészítő nélkül csak a távirányító hangszórójából jön ütéshang.

Játék közben viszont alig érzünk valamit: mivel úgyis a képernyőt nézzük, teljesen indifferens, hogy mi lóg a kontrollerből, lehetne a végén egy vibrátorszopó-autómata is, az sem kavarna fel. Valamivel talán pontosabban ütünk, de az apró mozdulatokat most is nehezen követi le a Wii, ha csak 20 centire állunk a luktól, nagyon nehéz beütni.

Nem baj, majd a tenisz. Felrakom a fejet, elindítom a játékot, de azt veszem észre, hogy még a leggyengébb ellenfél is elver: lassabban ütök, nehézkesebben reagálok. A problémát az okozza, hogy a fejen nem húrok vannak, hanem egy műanyag lap, amit nem jár át a levegő: a megtestesült légellenállás. Ettől nem lassul le nagyon az ütés, annyira viszont igen, hogy lehetetlen legyen villámgyors szervákat adni, vagy hogy a hátsó játékos ne javíthassa ki az első elrontott ütését.

Kockázatok és mellékhatások

A veszély is fokozódik: a golf után most oldalirányban kerülnek veszélybe a tereptárgyak és a barátok, de komolyan aggódhat a csillár is, mert egy-egy lendületesebb ütéssel kis híján leverem: pedig nem is csillár ez, csak pár spotlámpa.

Ráadásul nem lehet megtalálni a normális fogást: ha azt akarom, hogy a távirányító a megszokott módon (kényelmesen) idomuljon a kezemhez, akkor az ütő feje a plafon nézi. Ha a realitás fokozása érdekében a tévé felé fordítom a felfestett húrokat, kifordul a csuklóm. A toknak hála ráadásul más pontokon ér hozzá a kezem a kontrollerhez, mint ahogy azt Japánban megálmodták, így játék közben sok a baleset, a véletlenül megnyomott gomb. Ilyenkor félbeszakad a verseny, megtörik a drámai ív. Ezt azért fontos leírni, mert tok, meg kiegészítő nélkül még sosem sikerült véletlenül a kilépés gombra tenyerelni.

A Wii Sport Active leginkább arra jó, hogy bebizonyítsa saját létezésének értelmetlenségét. A játékgép kontrollerje önmagában is nagyon jó, ehhez nem, vagy alig tesz hozzá a kiegészítő, gyakran viszont sokat elvesz az élvezetből. Akinek van felesleges tízezre, az megveheti, de akinek nincs, az költse inkább prostikra a pénzét.