Építsen saját monitort olcsón, a kidobásra ítélt laptopjából!

11
2020.05.26. 07:59

Sokaknak ismerős lehet az érzés, amikor az évek óta becsülettel dolgozó laptop egyszer csak felmondja a szolgálatot, akár valamilyen tragikus baleset következtében, akár idős kora miatt szép csendben kimúlva. Amellett, hogy egy jó munkaeszköz hozzánőhet a szívünkhöz, azért is szomorú pillanat az ilyen, mert az emberbe rögtön belehasít a felismerés, hogy a gép pótlására egy kisebb vagyont kell majd összegereblyéznie.

Ha a laptop javíthatatlanul elromlott, akkor sajnos mi sem tudunk jobb megoldást javasolni az új vásárlásánál. A régit ugyanakkor nem kell egy az egyben kidobni, bizonyos részei még megmenthetők lehetnek, és új szerepben születhetnek újjá, amivel nemcsak a lelkünknek tehetnek jót, hanem a pénztárcánknak is.

Nemrég én is hasonlóan jártam, több évnyi közös munka után a régi laptopom önkényesen nyugdíjba vonult. Akkoriban épp azon gondolkoztam, hogy jól jönne az otthoni munkához egy második monitor, de költeni nem nagyon akartam rá, így a gép tönkremenésekor – némi gyászmunka után – rögtön az jutott eszembe, hogy a beépített kijelzőből kellene külső monitort eszkábálni valahogy.

Kis utánakereséssel gyorsan ki is derült, hogy ez minimális ráfordítással simán megvalósítható, még az olyan magamfajtáknak is, akik nem a műhelyben nőttek fel. (Akik a kenyeret is dekopírfűrésszel vágják, a kávéhoz meg 3d nyomtatóval állítják elő a bögrét, legyenek elnézőek, ez a cikk nem nekik szól.)

Maga a folyamat egyáltalán nem bonyolult:

  1. meg kell nézni a laptopba épített kijelzőpanel pontos típusát,
  2. venni a panelhez passzoló vezérlőegységet és még néhány apró kiegészítőt,
  3. mindent összedugdosni,
  4. rögzíteni valahogy, hogy úgy nézzen ki, mint egy monitor, végül
  5. örülni, hogy lett olcsón egy új monitorunk.

A gyakorlat ennél egy fokkal macerásabb – vagy kettővel, attól függően, hogy mekkora igényekkel indulunk neki. 

  • Hogy lehet külső monitort építeni egy használhatatlan laptopból?
  • Mire van hozzá szükség, és honnan lehet beszerezni?
  • És tényleg működik?

1. A boncolás

Ahhoz, hogy a kijelzőpanel modellszámát megtudjuk, ki kell szerelni a laptopból, bár ez nem pluszmunka, mert nyilván monitorként is úgy tudjuk majd használni, ha nincs a tönkrement laptopba zárva.

Maga a szétszerelés pofonegyszerűnek hangzik, de laikusként már itt is bele lehet botlani trükkös részekbe. Ilyenkor hasznos segítség, hogy a Youtube-on nagyjából minden létező modellhez lehet találni szétszerelős videót (az enyémhez például ezt). Egyszerűbb a helyzet, ha egyirányú útra veszünk jegyet, mert akkor arra már nem kell figyelni, hogy mindent pontosan vissza is rakjunk majd a helyére.

Ha kihámoztuk a panelt a házából, a hátulján, az egyik sarokban találjuk a betűk és számok sorozatából álló modellszámot, mint itt a márkajelzés alatt:

Ezzel már neki lehet állni feltúrni a netet a szükséges hozzávalók után.

2. A beszerzés

A panel felélesztéséhez szükség lesz egy úgynevezett controller board kitre. Ebben a készletben található a vezérlőegység és a hozzá tartozó aprólék: a monitor gombjait tartalmazó kapcsolótábla, illetve a minden elemet összekapcsoló vezetékek. (Modelltől függően tartozhat még hozzá pár további különálló elem, de a lényeg ugyanez.) Ilyen készleteket lehet találni Ebayen és Aliexpressen is, az a fontos, hogy kifejezetten a panelünkhöz valót rendeljünk a hátuljáról leolvasott modellszám alapján. Ezen kívül kelleni fog még egy HDMI-kábel az újdonsült monitorunk és a számítógép összekötéséhez, illetve egy hálózati adapter az áramellátáshoz.

A könnyebb út venni egy olyan csomagot, amelyben mindez egyben benne van. Az én esetemben ez lett volna az. Ez a cikk írásakor szállítással együtt 21 ezer forint, de ebben már minden benne is van egy konyhakész monitor összeütéséhez: a vezérlőegység és tartozékai, a kábelek, sőt még egy előre legyártott műanyag monitorház is, amelybe mindezt bele lehet pakolni, meg egy hozzá tartozó állvány, hogy az egész pakk meg is álljon valahogy az asztalon.

Én a fejembe vettem, hogy ha már buherálok, akkor rendes buherátorként a monitorházat és az állványt is magamnak fogom összebarkácsolni, még ha a végeredmény esetlenül amatőr is lesz. Persze nemcsak a kétkezi alkotás öröme miatt döntöttem így – és mert fa monitorházat akartam, nem műanyagot –, hanem mert így még nagyobbat lehet spórolni.

Ezért csak egy vezérlőkészletet rendeltem kínai webshopból, szállítással együtt 7 ezer forintért. Annyit azért csaltam, hogy ugyanattól az eladótól hozzácsaptam még egy tokot is a vezérlőegységhez, mert mégiscsak ez az egész monitor lelke, ne az én kézműves gányolásomon múljon már az épsége. Ez plusz 2 ezer forint, így az egész csomag bő 9 ezerből kijött.

Közben beszereztem még a HDMI-kábelt, az áramellátás megoldásán pedig annyit csavartam, hogy nem egy konnektorba dugható hálózati adaptert vettem, hanem egy USB-DC átalakító kábelt, így a monitor az áramot is közvetlenül a laptopból fogja kapni, hogy az egész hóbelevanc mobilabb legyen, és kevesebb falból kilógó kábelt kelljen kerülgetni. Mindkét kábel néhány száz forintos tétel, úgyhogy

AZ EGÉSZ PROJEKT MEG IS ÁLLT 10 EZER FORINTNÁL.

Aztán hátradőltem, és vártam a csomagomat Kínából – és pikk-pakk, egy hónappal később már meg is jött a pakk.

3. Az életre keltés

Mutatom is rögtön a lényeget. Ez itt a vezérlőegység, amelyen már felfedezhető néhány első ránézésre is kifejezetten monitorszerűnek tűnő elem: a sorban egymás mellé pakolt csatlakozók a HDMI- és a VGA-kábelhez, a Jack-dugóhoz, illetve a hálózati áram kábeléhez. A hátrafelé kinyúló lapos kábel fog csatlakozni magához a panelhoz, a kép baloldalán, a másik kábel végén pedig a majdani monitor gombjai találhatók.

Ezzel már minden megvan, ami a monitorhoz kelleni fog: maga a panel, a vezérlőegység, az azt védő doboz, és a kábelek:

Mindezt gyorsan összedugdosva a lényeg már meg is van. A kijelző életre kelt, felismerték egymást a géppel, minden működik, lehet örülni!

A kijelző akár így csupaszon is használható, ha valaki szereti a falnak támasztani az elektronikai eszközeit, és nem zavarja a kábeltenger kerülgetése, de ezt azért monitornak nevezni még túlzás lenne.

4. A barkácsolás

Ha mégis szeretnénk valamilyen stabilabb formát adni a burjánzó kütyürengetegnek, a lehetőségeknek tényleg csak a képzelet és az elszántság szab határt. A Youtube-on lehet találni olyat, aki egyszerűen ráragasztotta a panel hátuljára az alkatrészeket, állványnak pedig egy masszívabb telefontartó is megteszi. Más rácsavarozta a panelt egy műanyag lapra, és eldugta mögötte a vezérlőegységet, nem szöszölt a rögzítéssel. Persze a megfelelő eszközökkel és ügyességgel, nem sokkal nagyobb költségből, igazán profin kinéző monitort is össze lehet hozni, mint például ebben a videóban.

Én egy otthon hánykolódó, üres képkeret átalakításával és méretre igazításával készítettem egy fa monitorházat, az állványt pedig a kerítésépítésből hátramaradt faanyagból tákoltam össze. A laptopból egyébként a panelen kívül sikerült még megmenteni a zsanérokat is, ezek tartják az állvány lábait, hogy állítható legyen a döntésszögük. Attól függően, mire fogjuk használni a monitort, érdemes lehet úgy kialakítani, hogy álló és fektetett helyzetben is használható legyen.

Íme a végeredmény, amely mellett a magyar narancs a trópusi gyümölcsök büszkeségének tűnne, engem mégis olyan megelégedettséggel tölt el, mintha legalábbis az új Macbookot terveztem volna meg:

5. A használatba vétel

Nyilván lehetne még csiszolgatni, egyszínűre festeni, szépítgetni, de a lényeg talán látszik: az elektronikába fektetett összegen túl gyakorlatilag minden ingyen volt, így egy kidobásra ítélt laptopból tízezer forintért összerakható egy működő Full HD monitor.

A vezérlőpanelhoz kapcsolt – itt a monitor hátlapjára szerelt – gombsorral ugyanúgy lehet finomhangolni a megjelenítési beállításokat, mint egy bolti monitornál. Annyi különbséggel, hogy első körben érdemes kisakkozni, hol lehet átállítani a beállítások nyelvét kínairól angolra, mert ez némileg megkönnyíti a továbbiakat. Azután már tényleg csak használni kell.

Ötlete, vagy kérdése van?