A városi hulladék kereken ötödét teszi ki a polietilén (például palackok, szatyrok), polisztirén (élelmiszer és elektronikai alkatrészek csomagolása) és polipropilén (élelmiszerek csomagolása). A Puna városában működő nemzeti kémiai laboratórium kutatói Digambar Gokhale vezetésével három százalék cukrot vittek be a sztirénláncokba. A gyártás során a műanyag tulajdonságai nem változnak, a talajban élő baktériumok számára azonban különleges csemege.
Már léteznek olyan adalékanyagok, melyek elősegítik a műanyagok biológiai lebomlását. Ezek azonben mérgezőek, és kimosódhatnak a szemétből. Ezen kívül hőt, UV fényt és oxigént alkalmazó eljárások is ismertek, ezek hátránya a magas költség.