Olvadás miatt omladozó sziklafalak
Világszerte sugározták a tévéadók azt a meglepő felvételt, amelyen a svájci szállodavároshoz, Interlakenhez közeli falvak kilátóteraszain a turisták kamerával a kezükben lesik-várják a híres Eiger-hegy északi falának további omlását. Ugyanis a 3974 méter magas hegy északi, csaknem függőleges fala keleti részének negyedmillió köbméternyi mészkő-tömbje július 16-án hatalmas dübörgéssel elvált a sziklafaltól, és annak a lábaihoz omlott.
A sziklaomlás 150 méter magas porfelhőt emelt a levegőbe, amit a szomszédos helységekben lévők erdőtűz füstjének gondoltak. A leülepedő por vastagon belepte a közeli épületeket és autókat. A váratlan sziklafal-omlásért legtöbben azonnal a globális felmelegedést okolták, egyértelműnek vélve, hogy a hó-és jéghatár feljebb húzódása miatt a mészkőhegy felsőbb kőzeteit összefogó örök jég elolvadtával ez a cementnél is erősebb kötőanyag elengedi a kőfalhoz csak a jéggel kötött darabokat. Ám az állandóan átfagyott talaj, vagy kőzet fölengedése csak az egyik oka a még várhatóan folytatódó omlásoknak.
Legalább ilyen fontos szerepe lehet a magas hegységek, így az Alpok kőomlásaiban is a hegyek állandó emelkedésének, amit a bolygónk felületét itt alkotó két hatalmas tektonikus tábla egymásnak nyomulása idéz elő. Az európai, meg az afrikai táblák egymáshoz közeledésekor az egyik előbb-utóbb a másik alá csúszik, és megemeli a felülre kerültnek a peremét. Ez a felgyűrődés az Alpok esetében most is tart és évente néhány centiméterrel növeli a hegység átlagos magasságát.