Hortenzia, Gergő
-2 °C
8 °C

Mamutper indul a Deutsche Telekom ellen

2008.04.04. 21:08
A német jogtörténetben egyedülállónak tekintik azt pert, amelynek tárgyalása hétfőn kezdődik Frankfurtban.

Az alperes a Deutsche Telekom, a fő vádló pedig egy korábbi kisrészvényes, aki több mint 17 ezer sorstársát is képviseli ebben a mintaperben. A tét annak bizonyítása, hogy Európa legnagyobb távközlési cége annak idején a ténylegesnél szebb képet festett-e saját helyzetéről, privatizált részvényei vásárlására csábítva a lakosságot, és emiatt kell-e kártérítést fizetnie vagy nem.

A 17 ezer kisrészvényes ugyanis gyanakszik, hogy Deutsche Telekom - a cég 2000-es, harmadik privatizálásakor - becsapta őket, és ezért kártérítést követelnek. A minden bizonnyal sokáig elhúzódó bírósági tárgyalásra számos ex- és jelenlegi Telekom-vezért idéztek meg, köztük Ron Sommer akkori vezérigazgatót, Hans-Dietrich Winkhaust, a felügyelő bizottság volt elnökét, valamint Karl-Gerhard Eick akkori pénzügyi igazgatót, aki ma is a vállalat vezetőségéhez tartozik. Sajtóértesülések szerint a panaszosok követelései 80 millió euróra rúgnak.

Pofára estek

Az előzmények a Deutsche Telekom privatizációjának 2000. május-júniusban zajlott, harmadik szakaszára nyúlnak vissza. A Telekom-részvényeket akkor 66,50 euróért - az első vásárlóknak kedvezményesen 63,50 euróért - adták el az elsődleges kibocsátásban. Különösen olcsó vételnek tűnt ez akkoriban ahhoz képest, hogy alig három hónappal korábban a Deutsche Telekom részvénye 100 euró fölött volt, és ugyan ki gondolta volna, hogy a 2000. március 6-án elért 103,50 eurós árfolyam minden idők csúcsa is marad.

A Deutsche Telekom 21 százalékának kiárusítására 3,5-szörös túljegyzés volt, és kereken 15 milliárd euró folyt be az értékesítésből, utána a cég 56,5 százaléka maradt állami tulajdonban. Az újonnan magántulajdonba került részvényekkel a kereskedés 2000. június 19-én indult, aznap a Deutsche Telekom 66,43 eurón kezdett a frankfurti értéktőzsdén. Utána meredeken zuhant, 2002. június 26-án érte el eddigi mélypontját 8,14 eurón, és a cég részvényeinek árfolyama azóta sem emelkedett 20 euró fölé soha. Ez indította a részvényeseket arra a feltételezésre, hogy a cég a papírok kibocsátása idején a valóságosnál jóval derűsebb képet festett saját helyzetéről - amit az ügyvédek szerint alátámaszt, hogy a vállalat 2001-ben két lépésben, összesen 2,5 milliárd euróval lefelé módosította ingatlanainak értékét -, illetve fontos stratégiai kockázatokat eltitkolt.

A Deutsche Telekomnak 2002-ben 24,6 milliárd eurós adó utáni vesztesége volt, ez azóta is európai gazdaságtörténet legnagyobb egyévi vállalati vesztesége. A német cég azonban ezzel nem állt egyedül: a Vodafone 2002-es vesztesége brit csúcs volt, és 2003 elején a France Télécomé volt a világ legnagyobb vállalati adóssága. Időközben ugyanis kipukkadt a "távközlési buborék". Az 1998-as EU-beli dereguláció miatt az egykori monopolisták hamar elvesztették a vezetékes piac 20-25 százalékát. Erre nemzetközi, sőt, világméretű terjeszkedésbe kezdtek, nyakra-főre vásárolták fel részint egymás részesedéseit, részint a kelet-európai, ázsiai és amerikai telefoncégeket olyan árakon, amelyeket azok valódi értéke és teljesítménye messze nem indokolt, beszálltak a mobil- és az internetszolgáltatásba, horribilis összegeket költöttek el a harmadik generációs koncessziók európai árverésein, abban a hiedelemben, hogy a mobilpiac és a széles sávú vezetékes piac végtelen lehetőségekkel kecsegtet.

Elemzők - a mából bölcsen visszatekintve - úgy vélik, hogy a kereslet fejlődésének lehetőségét a cégek eleve tévesen ítélték meg, költekezési verseny indult be, és ehhez jött az akkori gazdasági lassulás, amelyet 2001. szeptember 11-e, a New York-i terrormerénylet-sorozat okozott, így a buborék szükségképpen szétpattant.

Nem tudhatták?

A befektetők általában maguk felelnek döntéseikért. A panaszosok szerint azonban a részvények kibocsátói a tőzsdei törvények értelmében azért viselnek felelősséget, hogy a céggel kapcsolatos adatok az adott időpontban megfeleljenek a valóságnak. A helyzet azonban - mint érvelnek - nem ez volt, ily módon minden jogalapjuk megvan kártérítés követelésére. Az ingatlanvagyont akkor szándékosan túl magasra értékelték, és ezáltal túl magasan szabták meg a részvények árát, mutattak rá. A Deutsche Telekom természetesen cáfolja ezt.

A vád másik fő érve azzal kapcsolatos, hogy a Deutsche Telekom 2000. július végén - egy hónappal az utolsó privatizációs szakasz után - megállapodást között az amerikai VoiceStream mobilszolgáltató megvételére 50,7 milliárd dollárért, részben részvénycserével. Az ügyletet 2001-ben zárták. Piaci elemzők már akkor is túl magasnak találták az árat, mert a VoiceStream veszteséges volt, és még évekig az is maradt. Ez az ügylet is nagy szerepet játszott a Deutsche Telekom részvényének tőzsdei leértékelődésében. Ha a vételárról az illetékesek már 2000. májusban vagy júniusban határoztak, a vád képviselői szerint ezt közölniük kellett volna.

A per minden szempontból mamutpernek ígérkezik. Nem csupán várható időtartama, hanem méretei miatt is. A több kint 17 ezer kisrészvényest csaknem ezer ügyvéd képviseli. A panaszosok nevében fellépő, a bíróság által kiválasztott "mintapanaszos" kártérítési követelése 1,65 millió euró, a lakossági részvényesek összes követelése meghaladja a 80 millió eurót.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?