Hassan Ngeze volt a kiadója a Kangura című hutu lapnak, amely nyilvánosságra hozta a 'hutuk tízparancsolata' néven ismert irományt. Ngezét népirtásra való felbujtással vádolták meg, büntetőpere tavaly októberben kezdődött. A vádirat a hutu szélsőséges írásait Heinrich Himmler SS-vezető felsőbbrendűségre apelláló okkultista munkájával hasonlította össze. Ngeze amerikai ügyvédje ezzel szemben a sajtószabadságra hivatkozott. Most a ICTR nemzetközi törvényszék azt is Ngeze terhére rója, hogy titokban weboldalt üzemeltetett, amelyen egyebek mellett az intézet belső fotóit közölte, és bíráit szidalmazta.
A ruandai polgárháború után a tanzániai Arusában állították fel a háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi törvényszéket. Ezen eljárások keretében fogtak perbe három ruandai újságírót, köztük Ngezét. A vizsgálati fogságban engedélyezték számára a telefon és faxkészülék, illetve a cellában egy számítógép használatát. Ezeket állítólag folyamatosan használta a bíróságot érintő valótlan állítások, és uszító nézetei terjesztésére.
Többek közt dél-afrikai, norvég, és sri-lankai bíráit a ruandai tuszi kormány bábjainak nevezte, és a vád tanúit hazugsággal vádolta. Az újságokat szerinte jól megfizetik, hogy valótlanságokat írjanak össze róla, némelyik ellene valló tanút pedig soha életében nem látta. A dél-afrikai Guardian beszámolója szerint Ngeze azt állította az őreiről, hogy a tanúkat, családtagokat és barátokat megfélemlítik és megfenyegetik. A honlap ezen kívül a fegyintézményben illegálisan készített képeket is tartalmaz. Az előzetesben ülő Ngeze a honlapon bátran megadta az email címét is.
A biztonságiak az eset napvilágra kerülése után átvizsgálták Ngeze celláját, ahol egyébként nincs telefoncsatlakozás. Állítólag találtak egy modemet, ami nem volt üzemképes. Most Ngeze azzal vádolja a bíróságot, hogy számos, a védekezéséhez fontos floppilemezt lefoglaltak tőle. Agwu Okali, a bíróság képviselője bejelentette, jogi lépéseket kezdeményeznek Ngeze állítólagos ISP-je ellen.
Hutu és tuszi
| |
Ruandában a sokáig békességben együtt élő állattenyésztő tuszik és földműves hutuk közé a gyarmatosítás vert éket. A két népcsoport közül a tuszikat alkalmazták mindenütt a helyi igazgatásban és a gazdaságban. A belga gyarmati időkben hivatalosan is megosztották a bennszülötteket, és ezzel az addig átjárható rasszokat elkülönítő határokká tették. Később vált ismerté, hogy a testi felépítésben fellelhető különbségek mindenekelőtt az eltérő táplálkozásra vezethetők vissza. Addigra a tuszi és a hutu népesség egyaránt elhitte a saját felsőbbrendűségéről illetve az északi betolakodók zsarnokságáról szőtt mítoszokat.
Amikor a Parmehutu párt 1961-ben magához ragadta a hatalmat, sok tuszi menekült a környező országokba, ahonnan először 1963-ban, majd 1990-94 között gerillaháborút kezdeményeztek. A háború indokul szolgált a maradék tuszi lakosság üldözéséhez. A népirtás 1994-ben eszkalálódott. Csak több százezer tuszi halála után tudták a lázadók elfoglalni a fővárost, és magukhoz ragadni a hatalmat.
|
|
Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!