További Jog cikkek
Az újságírókat jelentették fel
Ezt követően megszületett a feljelentés, amely nem a három gigabájtnyi adatot eltüntető adatmegsemmisítők, hanem a három újságíró, Bruno Schirra, Thomas Kleine-Brockhoff és Martin Klingst ellen irányult.
Hartmut Weber, a szövetségi archívum vezetője a Die Zeit hasábjain józanul foglalja össze az eseményeket: "A kancellári hivatalban Helmut Kohl alatt bekövetkezett aktamegsemmisítés a sokat tapasztalt kutatók számára is elképzelhetetlen méreteket öltött." Véleménye szerint a kancelláriában dolgozó urak a kormányváltást nem demokratikus váltásként, hanem az ellenség bevonulásaként értékelték.
Szisztematikus adatmegsemmisítés
A Hirsch jelentés szerint akkoriban tudatosan és rendszerezetten folyt az adatok megsemmisítése. Teljes folyamatokat emeltek ki egyes aktákból, és eltűnt a regisztrációs jegyzék is, amely az ügyek utólagos rekonstruálásában segíthetne. Ezen az úton az átláthatóságot és ellenőrzést teljesen tudatosan hátráltatták.
Nem csoda például, hogy a megsemmisítések mindenekelőtt a Treuhand szervezet botrányos privatizációs aktáit, a Leuna finomító eladását, a Fuchs páncélosok exportját és a Kanadában tervezett harckocsigyár aktáit érintették.
A bíró leállítaná, az újságírók folytatják
A Die Zeit újságírói az első tárgyalási napon az inkriminált újságcikk felolvasását hallgathatták végig. Ezt követően a bíró megkísérelte meggyőzni a vádlottakat, hogy fogadják el a pénzbüntetést, ehhez a bűnösségüket sem kellene elismerniük.
A szerkesztők azonban semmi esetre sem kívánják az eljárás leállítását. A Telepolisnak nyilatkozva Bruno Schirra elmondta: alapvető ügyről van szó, melyet az alapvető elvek szerint kell kezelni.
Meglátása szerint egy elmarasztaló ítélet, de még a pénzbüntetés is megakadályozhatná a jövőben a tudósítások bizonyos típusát. A Der Spiegel, mely szintén idézte a Die Zeit-ban megjelent cikket, fellebbezés nélkül kifizette a rá kirótt pénzbüntetést.
Most már tilos az aktamegsemmisítés
A német politika a mai napig nem vonta le a kancellári hivatal aktái körül kirobbant botrány tanulságait, csupán az iratkezelés új irányelveit fektették le. Eszerint az aktákból tilos iratokat kiemelni, és az elektronikus feldolgozás során sem törölhetők. Ugyancsak tiltott a kormányzati feladatok ellátása közben keletkezett vagy kapott dokumentumok személyes eltulajdonítása.
Hartmut Weber előtt sem ismeretlen, hogy a politikusok magántulajdonuknak tekintik az aktákat. A hivatali idejük végén minden lelkifurdalás nélkül magukkal viszik a "sajátjuknak" tartott dokumentumokat. A politikusok iratai úgy nevezett hagyatékként gyakran a pártok alapítványainak polcán landolnak, ami a szövetségi archívum számára komoly nehézségeket okoz - panaszkodik Hartmut Weber.