Új kedvenc mémje van az internet népének, a klasszikus poénforrás videojáték-logika nyomán született horrorfilm-logika. Bár a józan észnek teljesen ellentmondó horrorfilm-klisék jószerivel egyidősek az ijesztgetős mozik műfajával, és nem egy film (például a Sikoly első része) önironikus módon direkt rá is játszott erre, valami miatt éppen most lett divat az internetes undergroundban kifigurázni a horrorfilmek nem éppen Oscar-díjas fordulatait.
A legtöbb variációt inspiráló klisék közé tartozik az, hogy a kísértetjárta házban bolyongó szereplők mindig szétválnak, mintha direkt jobb alkalmat akarnának adni a gonosznak, hogy megölje őket, mindig a lemerülés határán álló zseblámpával és mobiltelefonnal vágnak neki az ismeretlennek, és akármilyen gyorsan szaladnak, a fenyegetően, lassan sétáló sorozatgyilkos valahogy mindig utoléri őket. Akit persze legalább kétszer kell megölni a film végén, de a következő részre akkor is feltámad.