Ilona
15 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Palm Pre: máshogy rossz

2009.06.18. 17:20 Módosítva: 2009.06.18. 17:20
Amikor nekiálltak a Pre fejlesztésének a Palmnál, bizonyára arra gondoltak, hogy az iPhone összes jó tulajdonságának megtartása mellett beleépítenek minden olyat is, ami kimaradt az Apple mobiljából. A készüléket kipróbálva úgy tűnik, az Apple-nél nem véletlenül hoztak kompromisszumos döntéseket, mert még az iPhone-nál sokkal erősebb Pre sem képes a gördülékeny multitaskingra, és az apró fizikai billentyűzet sem tűnik telitalálatnak.

Kaliforniába eljutni nemcsak azért jó, mert a helyi állapotokat látva megtanuljuk értékelni a budapesti wifihálózatot, vagy mert az állam kormányzóját egykor úgy hívták, hogy Conan, a barbár, hanem mert olyan termékeket is kipróbálhatunk, amiket otthon még jó ideig nem. Konkrétan a Palm Prére gondolok, ami jelenleg még csak nem is kompatibilis ez európai mobilhálózatokkal, szóval Amerikán kívül túlzás telefonnak hívni. Ez persze nem zavarja az egyetlen hivatalos forgalmazót, a Sprintet, ami nem az európai vásárlókon akar meggazdagodni, viszont láthatóan nagyon örül a mobilnak. Üzleteit teleplakátolta a Pre fotóival, és San Francisco utcáin is hirdeti az iPhone-gyilkosnak kikiáltott mobilt, felkerestem hát a szolgáltató egyik nyugalmasabb sunnyvale-i üzletét, és órákig ki sem mozdultam onnan.

Masszív tisztálkodószer

A Pre első benyomásra kellemes jelenség, a tökéletességig vitte a szappantartó-dizájnt. Már az iPhone is komoly lépést tett ebbe az irányba, a Palm mobilja viszont zömökebb, jobban belesimul a kézbe, ez már nem is tartó, ez már maga a szappan.

pre2

A készülék hátlapja matt, ami sokkal ellenállóbbnak tűnik, mint az iPhone csillogó burkolata: próbáltam karcolgatni a körmömmel, de nem történt semmi, miközben az Apple mobiljának hátuljában az is képes kárt tenni, ha az áramingadozás miatt agresszívebb fotonok érkeznek a szobalámpából.

A kijelző időtállóságáról viszont másfél óra, nap vagy akár hét alatt sem lehet meggyőződni, az biztos, hogy a tapogatásra kirakott mobilon semmilyen külsérelmi nyom nem volt, de manapság már nem nagy kunszt strapabíró telefont építeni.

Pedig a Prével valamivel több dolguk volt a mérnököknek, a készülék ugyanis az iPhone-nal ellentétben szétcsúsztatható, a kijelző alól egy fizikai billentyűzet mászik elő. A mechanika, a kivitelezés biztosnak tűnik, viszont a Pre a válasz arra a kérdésre, hogy az Apple mobiljából miért maradtak ki a gombok: mert csak a baj van velük. Először is a szétcsúsztatható kivitel miatt sokkal kevésbé masszív a ház, furcsa hangokat ad ki a burkolat, erősebb markolásra atomi léptékkel bár, de elcsúszik a Pre két része egymáshoz képest. Ez nem a Palm hibája, a kődarab is masszívabb mint a nádiposztáta, minél több alkatrészből legózunk össze valamit, annál kevésbé lesz stabil a végeredmény.

Furcsán nyüszög

Ha széthúzzuk a telefont, még bizonytalanabb érzetet kelt a konstrukció, ráadásul arról sem sikerült meggyőzni, hogy a fizikai gombok olyan nagy előnyt jelentenének. A virtuális billentyűknek ugyanis megvan az a jó tulajdonságuk, hogy folyton cserélhetők, mindig az jelenik meg a képernyőn, amire szükség van: nem kell a 0-tól a kettős keresztig mindent kipakolni, ezért viszonylag nagyméretű gombokkal lehet dolgozni. A fizikai billentyűkből viszont egyet sem lehet lespórolni, a Prén viszont kevés a hely, amiből következik, hogy a gombok kicsik lesznek, csak körömmel lehet nyomkodni őket, miközben az iPhone érintésérzékeny felületét ujjal böködhetjük. Tudom, hogy a fizikai-virtuális-vita részben vallásháború, de attól még tény, hogy sokkal gyorsabban tudtam gépelni az iPhone virtuális billentyűzetével, arról nem is beszélve, hogy a Pre gombjai elképesztően idegesítő hangokat adnak ki, amikor a körömmel találkoznak: a gumiszerű anyag sír, nyűszög, mintha hónapokig hangolták volna, hogy minél kellemetlenebb legyen.

palm-pre-1

Az érintésérzékeny kijelző viszont felemásra sikerült: többnyire olyan, mint az iPhone-é, megérti, hogy mit akarok, reagál a gesztusaimra és képes a több ujjas irányítást is értelmezni, amiért az Apple majd bizonyára megpróbálja szétperelni a Palmot, de ez legyen a jogászok problémája. Az viszont már a miénk, hogy a Pre időnként képtelen értelmezni a parancsainkat, a másfél órás teszt alatt többször előfordult, hogy hiába böktem egy-egy weblap OK-gombjára, nem történt semmi, csak sokadik próbálkozásra.

Erős, de titkolja

A legizgalmasabb kérdés viszont a készülék sebessége volt. Mert őszintén szólva az iPhone ebben a versenyszámban teljesít a leggyengébben: két évvel ezelőtt még bőven elég volt a 400 megahertzes processzor, de az elmúlt években megváltoztak az elvárásaink, és attól például meg lehet őrülni, amikor a mobil hosszú másodpercekig tölti be a kontaktlistát.

A Pre azonban megkapta a piac egyik legerősebb mobilprocesszorát, a Cortex A8-at, ami nagyságrendekkel erősebb, mint az iPhone ARM-je. Már a jelenlegi iPhone-é, mert a pénteken érkező új, 3GS modell már ugyanazt az A8-ast kapta, mint a Pre.

Szóval nagy kérdés volt, hogy mire képes sebesség terén a mobil, és hát sajnos azt kell mondanom, hogy nem sokra: még annyira sem tűnik gördülékenynek a rendszer, mint az iPhone-é. Persze értem én az okot, a Pre esetében sokkal kevesebb kompromisszumot kell kötnünk, a mobil ugyanis konkurensével ellentétben képes egyszerre több alkalmazást is futtatni, de nincs abban sok öröm, ha egy háttérben alvó, nem használt program miatt csak szaggatva tud szkrollozni a böngésző. Senki ne gondoljon komoly belassulásokra, de a gördülékeny sem volt a munka a Palmmal.

DSC 2326

Mondok egy példát: ha böngészni akarunk, az iPhone-on a Safarira bökve meg kell várnunk, amíg a mobil betölti a programot, majd újra az egész oldalt, amit talán két perce néztünk meg utoljára. Tehát türelmesnek kell lennünk 5-10 másodpercig. Miután azonban megjelent a weblap, már hibátlan a munka, szkrollozás közben például úgy érezzük, mintha egy vásznat húzogatnánk, közvetlennek tűnik a kapcsolat az ujjunk és a digitális jelek között. A Prénél viszont nem kell várni a betöltésre, egyből ott az oldal. viszont amint szkrollozni próbálunk, enyhe szaggatást érzünk: mintha valahol a kijelző alatt fogaskerekek dolgoznának, amik akadozva működtetnék a szerkezetet. Preferencia kérdése, hogy kinek mi a fontosabb: a várakozás nélküli munka vagy a gördülékenység. Az viszont a Prének hála nem kérdés többé, hogy az Apple mérnökei miért döntöttek a multitasking elhagyása mellett: a régi ARM-mel esélyük sem lett volna.

Csiszolni kéne a kódot

Nagyobb baj, hogy a jelek szerint a Prét összezavarja időnként a párhuzamos munka. Nem elég, hogy a két böngésző mellé nyitott videó már érezhetően túlterhelte az A8-ast, még csak arra sem volt hajlandó a mobil, hogy a dolgát tegye. Az történt, hogy elindítottam a lejátszást, de kicsit zavart, hogy a vertikálisan elrendezett videóhoz oldalra pakolt virtuális gombokat kaptam. Elforgattam 90 fokkal a telefont, hogy megnézzem, átmozgatja-e a gombokat a készülék, a mozdulat hatására viszont folyton kilépett a főmenübe a Pre. Kipróbáltam, a böngésző lelövése után nem hisztizett a mobil.

Sokszor meg egyértelműen a programozók lelkén szárad a belassulás: például amikor képeket akarunk betölteni, és hosszú másodperceket kell várnunk, amíg a brutális A8-as befejezi a dolgát, miközben az iPhone-nak már két éve sem jelentett problémát az ilyen munka. Ha viszont nézegetni már nem jó a képeket, legalább a készítésük több örömmel jár, a Palm ugyanis sokkal szebb színeket, élesebb képet ad, mint az iPhone apró kis vacakja. Nyaralásra persze érdemes rendes fényképezőgépet vinni, de a Pre nemcsak arra jó, hogy megörökítsük vele a kátyúba szaladt kereket, mert ideális körülmények közt akár látványos fotókat is készíthetünk vele: a Sprint üzletben félhomály volt, mégis egész szépre sikerült a bemutatóteremről készült képem. Plusz pont jár azért is, hogy az optika mellé egy kis tükröt rakott a Palm, mert hát mi okozna nagyobb gyönyörűséget az embernek, mint önmaga fotózása?

Egyedül nem megy

Még pár szót a kezelőfelületről: nagyon intuitív. Szándékosan nem olvastam utána az irányításnak, hogy lássam, mennyi idő alatt tudok átállni rá, de körülbelül öt percig tartott, amíg rájöttem, hogyan lépek be egy alkalmazásba, majd ki onnan, hogyan váltok munkafolyamatot és hogyan zárok be egy futó programot. A Palm jó munkát végzett, az operációs rendszer kényelmesre, jópofára sikerült, és az egymás mellett szalagszerűen futó alkalmazásokat átlátni is könnyű, nemcsak kezelni.

Programból egyébként vagy 30-at kapunk a gyártótól, ezek a legszükségesebb feladatokra alkalmasak, de nem versenyképesek az Apple App Store 35 ezres kínálatával. Persze én sem állítom, hogy fingós alkalmazások nélkül nem lehet teljes egy Pre-felhasználó élete, de az biztos, hogy a folyamatos bővíthetőség komoly értéknövelő tényező, és nagy kérdés, hogy a Palm képes lesz-e valahogy kihasználni a külső fejlesztőkben rejlő lehetőségeket. Mert az látszik, hogy jó irányba indult el a gyártó, és ha csiszol egy kicsit az operációs rendszeren, gördülékenyebbé tudja tenni a munkát, biztos alapokon indul tovább, csakhogy 2009-ben egy kényelmesen működő mobil önmagában már kevés lesz ahhoz, hogy a Palmot kihúzza a gödörből. A sikerhez sok barát is kell, de a Palm App Catalogból letölthető 18 alkalmazással nehéz lesz meghódítani a világot.