Mobilcég számláz a tartalomszolgáltatók helyett
Bár az i-mode hátterében meghúzódó üzleti modell elvileg könnyen lemásolható, időre van szükség, amíg azt beillesztik az európai vállalati kultúrába. Lényege az, hogy minden tartalomszolgáltató díjat szedhet a DoCoMo előfizetőitől (ez elérheti a 2,5 dollár/hó összeget), amit a mobilcég szed be és utal át 9 százalékos jutalék ellenében. A KPN átvette a jövedelemmegosztási módszert, ám az európai mobilvállalkozások korábban nem lelkesedtek ezért a megoldásért - részben ez az oka a WAP (Wireless Application Protocol), az i-mode rokona gyenge szereplésének. Most többen is (a német T-Mobile, a svéd Telia) hasonló megoldás bevezetésén dolgoznak.
Szolgáltatófüggő készülékek
További eleme az i-mode sikerének az a Japánban kialakult szokás, hogy az operátorok csak a saját rendszerükön működő, speciális kézi készülékeket kínálnak ügyfeleiknek. Ez lehetővé teszi olyan tartalomszolgáltatások kidolgozását (és összehangolásukat a mobilberendezésekkel), amelyek feltűnően megkülönböztetik egymástól az egyes mobilcégeket. Japán legkisebb szolgáltatója, a J-Phone például óriási sikereket arat fényképezőgép-telefonjával, amellyel fotókat lehet készíteni, majd e-mailben továbbítani. A KPN i-mode-megoldásához NEC-, illetve Toshiba-készülékek valók.
Drágák lesznek a készülékek
Az összefonódással azonban bajok lehetnek. Mint Tony Milbourn a zsebtelefon-tervezéssel foglalkozó, cambridge-i székhelyű TTP Communications szakértője mondja, az egyes mobiltelefon-típusok gazdaságos gyártása milliós tételeket követel meg, amit nehéz teljesíteni, ha egy készülék csak egy bizonyos szolgáltató hálózatán használható. A Nokia szakemberei hasonló véleményen vannak: szerintük az ilyen speciális berendezések viszonylag drágák lesznek, ezért inkább a pénzes üzleti felhasználók igényeit szolgálhatják ki. Az is igaz ugyanakkor, hogy a finn nagyvállalat az utóbbi időben megengedi az operátoroknak, hogy módosítsák a Nokia-telefonok szoftverét, ami kompromisszumos megoldást jelenthet ezen a téren.