Bernát, Felícia
EUR 384,49 Ft
USD 363,51 Ft
7 °C
31 °C

Csak a hülyékkel nincs baja az Index-olvasónak

2009.10.08. 18:48
Jár-e szólásszabadság a hülyéknek? – tettük fel nemrég a kérdést, körbejárva kicsit a webkettő egyik érdekes problémáját, és felvillantva a moderátorok dilemmáját: megvédhetjük-e a közösséget saját magától, és felülbírálhatja-e a kulturált beszélgetés igénye a beszélgetés szétrombolásán igyekvők szólásszabadságát. Kicsit kevésbé ködösen: kit és mit dobhat ki egy moderátor a kommentek közül anélkül hogy diktátorrá és ízlésrendőrséggé válna.

A hat idegesítő kommentelő-archetípus bemutatása mellett feltett kérdésekre több mint ötezren válaszoltak, akikről - egy régebbi felmérésünk alapján - feltételezhetjük, hogy nagy részben gyakorló blogírók- és olvasók. A válaszokból határozottan az a kép körvonalazódik, hogy az átlag Index-olvasó szeret keményen moderálni, főleg a rosszindulatot bünteti, de hülyékkel szívesen társalog. Az eredményhirdetés mellett néhány indexes blogger is mesél a moderálási szokásairól.

Első!

Az idegesítő, de ártalmatlan elsőzést és az offtopik kommenteket vegyük most egy kalap alá, hiszen nagyjából ugyanaz áll mögöttük; hasonló volt az olvasói megítélése is a kettőnek: önök nem szeretik, ha ilyesmiket művelnek a blogjukban. Ez nem is annyira a szólásszabadságról szól, inkább a sértett büszkeségről, arról hogy a hozzászólókat nem érdekli a blog írójának mondanivalója, és játszótérnek, vagy csetszobának használják a kommenteket. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy általában nem is annyira a blogger személye, inkább a blog jellege határozza meg az elsőzők és csetelők kezelését: egy laza, a napi marhaságok kibeszélésére, közös röhögésre épülő blognál nyilván beleillik ez a profilba, míg aki a blogját komolyabban veszi, inkább civil újságírásként tekint rá, mint webes naplóként, annál nem szívesen látott vendég az ilyesmi.

elso

Viszont pont az ilyen kommentek igénylik a gyakorlatban a moderátortól a legtöbb elvesztegetett időt, unalmas kommenttakarítást, így nagyon nehéz, talán lehetetlen is végképp megszabadulni tőlük. A népharag láttán elszomorodott elsőzőknek azért küldünk pár csodálatosan giccses első-animgifet, használják egészséggel.

Így moderál -sg- (Közveszélyes munkakerülő)

Spameket kíméletlenül, általábam azonnali kitiltással megfejelve. Elsőzőket kíméletlenül, de kitiltás nincs. Más esetekben nem nagyon kellett moderálnom a KMK-n, szerencsére a flashjáték mint téma nem az a kimondott trollmágnes. Egy zsidózás meg talán három túlságosan ordenáré anyázás volt, amit moderáltam még a 2,5 év alatt. A hülyékkel meg nincs különösebb bajom.

Trollok etetése tilos!

Elég egyértelmű a válaszadók véleménye a beszélgetéseket szándékosan romboló, az örömüket vadidegenek gyalázásában és idegesítésében lelő netezőkről: nagyjából öt az egyhez arányban a trollok moderálása mellett döntött a szavazás.

Csakhogy ez egy olyan háború, amit nem lehet megnyerni. A troll erőt merít abból, ha látja hogy foglalkoznak vele, az élteti, hogy érzelmeket vált ki másokból. A közösség utálatát, és a moderálást személyes szabadságharcként éli meg, és elképesztő dolgokra képes: lehetetlen időpontokban, hétvégén kora reggel regisztrál új nevet, és írja tele a kommenteket, amikor tudja, hogy nem figyel a moderátor; ha kitiltják, visszajön új néven, új emaillel, új ip-címről, új proxy szerver mögé bújva.

troll

A trollok elleni technikák általában a moderátor válláról veszik le a terhet, és adják a közösség kezébe (a kommentek értékelésének lehetősége fejlettebb blogmotorokban, illetve annak a beállítása, hogy a nagyon negatív átlagos értékelésű hozzászólásokat ne mutassa a rendszer), vagy megpróbálják a trollt átverni (shadow ban: a törölt komment csak annál jelenik meg, aki írta, így az észre sem veszi, hogy moderálták), de ez mind csak tüneti kezelés. Az egyetlen működő megoldás, ha senki nem reagál a troll kommentjeire, akkor egy idő után megunja hogy nem kap figyelmet, és lelép.

Így moderál Tóta W. Árpád (W)

Kábé két évig ment utólagos moderációval, egy éve előzetes van. Ennek oka gyakorlatilag az összes már leírt állatfaj a nácitrolltól az offtopic chatelőig. Szemetet, zajt nem gyűjtök. Továbbá van egy olyan ideálom, miszerint az internet esetleg arra is jó lenne, hogy a magyar polgárok a haza ügyeit érdemben megvitassák. Ehhez az kell, hogy a polgár érdemi hozzászólásait előnyben részesítsem a vadállattal, a pártaktivistával, meg a szimpla hülyével szemben.

Ennek a hátulütője, hogy egyszerre kell sokat átnézni. A legjobb megoldás, ami a horizonton látszik, a whitelist lenne, van pár tucat olyan törzstag, akikben meg lehet bízni. Hülyekommentelőből a legérdekesebb egyébként az, aki ezt a szólásszabadság megsértésének tekinti, vélhetően ő azt is cenzúrának tartja, ha nem hívják meg egyes születésnapi partikra. De hát miért hívnák, ha egyszer hülye.

Ez itt nem a reklám helye

Az én blogom az én üzletem, senki ne sütögesse ott a pecsenyéjét – üzeni a kommenteket ingyen hirdetési felületként használóknak a negyedik kérdésre adott válaszok aránya: több mint tízszeres fölényben vannak azok, akik nem hagyják, hogy kommentben más oldalakat reklámozzan a blogjában. Bár a magyar blogok többségén nem mozognak akkora hirdetési pénzek, hogy ez a gyakorlatban számítson bármit is, az elvi egyetértés megvan abban, hogy spammereket mindenki utálja. Ennek ellenére, ha okosan csinálják, a módszer működik, a magyar netes folklór több olyan oldalról tud (elsősorban az online pornó területén), ami látogatók tízezreit csábította magához azzal, hogy párezer forintért dolgozó egyetemisták hintették el a linkjeiket fórumokon.

rekl

Ide tartozik a legenda, miszerint magyar pártok, politikai mozgalmak is bérfórumozókat és bérkommentelőket alkalmaznak, hogy az online közvéleményt manipulálják, vagy nagyobbnak mutassák a saját támogatottságukat a valósnál. Ezzel csak egy gond van: soha senkire nem tudták még ezt rábizonyítani. Márpedig semmi okunk nincs feltételezni, hogy ezek az illetők sokkal okosabbak lennének, mint az ip-címükkel rendszeresen lebukó wikipédia-manipulálók – tehát valószínűleg nincsenek is. Vagy legalábbis nincsenek túl sokan. Még. Afelől ugyanis ne legyen kétségünk, hogy miután Obama sokak szerint online nyerte meg az amerikai elnökválasztást, a 2010-es kampányban a magyarok is oda fognak figyelni a netre, és ezt a politikai témájú blogok sem fogják megúszni.

Így moderál a Holnapi újság

Ha éppen van időm olvasgatni a kommenteket, akkor kilövöm a reklámokat (egyesek belinkelnek mindenféle szarokat), és a nagyon nagyon nem píszí hozzászólásokat. A kicsit nem píszíket hagyom. Ha egy poszt kommentjeit nincs időm olvasni, akkor azok úgy maradnak, visszamenőleg már nem moderálok.

Argumentum ad hominem

Nagyon kevés az olyen internetes vita, ami ne fajulna egy idő után személyeskedésbe vagy anyázásba, ami láthatóan zavarja a válaszadók többségét, mert az ilyesmik moderálása mellett állnak – viszont eléggé megosztja a kérdés a válaszadókat. Ennek az lehet az oka, hogy már alapban mindenki máshol húzza meg a határt az ártatlan csipkelődés és a becsületsértés, a nyersen megfogalmazott vélemény, és a trágárkodás között, ami a neten, személyes ismeretség, és a metakommunikáció (hangsúly, mimika) hiánya miatt hatványozottan jelentkezik.

tragar

Plusz talán itt a legkönnyebb a moderátor helyett az egyszeri kommentelő helyébe képzelnünk magunkat, és ebből a nézőpontból semmi problémát nem látni abban, ha kicsit keményebben szólunk oda valakinek. Az mindenesetre itt is jól látszik, hogy a válaszolók többsége a blogkommenteket inkább a kulturált beszélgetés és vita színhelyeként képzeli el, mint drukkerkocsmaként, ami az egész felmérés egyik legfontosabb tanulsága.

Így moderál Sixx (comment:com, hogyvolt)

Kétféle dolog van: a kicsit szabályt sértő, határait próbálgató, nem vadbarom turulista, nem azonnal anyázó, de a mondatokban potenciálisan iszonyú trollrohamot előrevetítő userre rászólok, hogy ne emberkedjen, mert kivágom a picsába. Ha továbbra is emberkedik, kitiltom örökre. Aki élből tuskó, azt kitiltom örökre. Más elv, lehetőség, mérlegelés, klemencia NINCS, indokolni akkor szoktam, ha valaki kommentben rákérdez, hogy miafasz.

Jogában áll hülyének lenni

A végére maradt a legnagyobb súlyú kérdés, és az egyetlen, ahol a válaszolók a moderálás ellen döntöttek, nagyjából kétharmados többséggel. „Hülyének lenni emberi jog. Lehet másként látni a világot, ami érdekes is lehet mindkét fél számára”, írta egy kommentelő a kérdéseket feltevő cikkre, nagyjából összefoglalva az általános véleményt. Ez volt az egyetlen kategória, ahol nem a kommentelő rosszindulatáért, a bloggert vagy a többi hozzászólót sértő megnyilvánulásáért járt volna a moderálás, hanem pusztán a véleményéért, és ez az a pont, ahol a moderátor a legkönnyebben elcsúszhat, és diktátorrá válhat.

huje

De vajon mit lehet kezdeni az ilyen kommentelőkkel? Meggyőzni őket arról, hogy butaságot beszélnek, általában reménytelen; lehülyézni és kiröhögni őket nem éppen illedelmes dolog; nem venni tudomást róluk meg nagyon nehéz, mert az ember úgy van összerakva, hogy felforr az agya, ha azt látja, hogy valaki olyasmiket mond, ami az ő világszemléletébe nem fér bele. Jó megoldás nincs, de a legkönnyebbet és egyben legrosszabbat (aki másképp gondolkodik, azt hallgattassuk el), úgy tűnik, elutasítja az Index-olvasótábor.

Lehet hogy mégsem annyira halott dolog ez a webkettő.

Így moderál Albert gazda (jégkorong, albertgazda)

Hát ugye az alkesz öt évvel ezelőtti indulása után szembesültem egészen hirtelen azzal, hogy trollok is vannak a zinterneten, fórumos tapasztalatom nem sok volt. Először csak rosszul esett az anyázás, aztán már elszomorított, és csak sokkal később jutott eszembe, hogy a legnagyobb marhákat ki lehet vágni a francba. Párbeszédet ugyanis érdemben csak akkor tudok folytatni, ha tudom, ki van a vonal másik végén. Később többször próbáltam ilyenekkel kommunikálni is, hol kevesebb, hol több sikerrel.

A jégkorongblog két évvel későbbi indulásakor az addigi tapasztalatoknak hála már sokkal okosabban tudtuk építeni a közösséget. Alig néhány hónap alatt a sportág legfontosabb fórumává lettünk, mindenki ismeri, több százan kommentelnek, a legtöbbször kulturált hangnemben. A véletlenül odatévedt trollokat az elejétől kezdve nagyon határozottan és azonnal kivágtuk, azokat, akik ajtóstul rohantak a házba, figyelmeztettük, egy idő után a közösség tagjai torkollták le azokat, akik nem olyan hangot ütöttek meg, amilyen szokásos ott. Ez most is így van. Akikkel nem lehet mit kezdeni, azok a hokisgyerekek szülei, egy részük mindenre képes, hogy a saját fiát-lányát istenítse, de főként, hogy más gyerekét gyalázza. Ezért az utánpótlásos posztok alatt több esetben lezártuk a kommentezést, és nyitottunk egy indexes fórumot is a témának.

Megint csak az alkeszes tapasztalatokból kiindulva - hiszen ízlésekről a legkönnyebb vadul vitatkozni - az albertgazda indításakor egyáltalán nem nyitottam meg a kommentelést. Három hónapot adtam magamnak arra, hogy az olvasók számára kiderüljön, miről és hogyan akarok írni, milyen hozzáállással, milyen hangnemben. A kommentelési lehetőség egy hónapja nyitott, a kommentek száma mérsékelt, trollok nincsenek, ha lennének, akkor sem lennének 10 percnél tovább.

És az egészen másik műfaj: a rájöttem! blogot rendszeresen látogatom, rendszeresen kommentelek is - a fentiekkel ellentétben kapásból nem beazonosítható nickkel -, a létező legnagyobb ökörségeket. Úgy gondolom, ez a blog pontosan arra való, hogy az olvasó teljes erőből hülyéskedjen, és percekig röhögjön, ha éppen van ideje elmélyedni ott. Engem legalábbis üdít és frissít. Gondolom, maguk a szerzők sem gondolják másképpen.

Az eszmei mondanivaló: van, amit komolyan kell venni, van, amit nem, azt pedig a blogger szíve-joga eldönteni, mennyire veszi komolyan önmagát egyfelől, az olvasóit másfelől. És még: a komment a tartalom része, ha hozzátesz, jól van, ha szennyez, nem van jól.

A Meta továbbra is korlátozza az Index Facebook elérését, így hiába követ minket, híreink nem követik Önt. Facebook-videón mutatjuk, mi lehet ennek az egyik ellenszere, de ha első kézből akar értesülni a legfontosabb hírekről, töltse le az applikációnkat az App Store-ból vagy a Google Playből, illetve kövesse Twitter-csatornánkat!



  • Vennék
  • Biztosítás