István, Vajk
17 °C
34 °C

Webkettő a nempécén

2009.11.23. 08:28
Azt mondják az okosok már egy ideje, hogy a web fejlődésének következő lépése az lesz, ha túllép a számítógépen, és bármilyen eszközzel elérhetjük. Kipróbáltuk tévével, telefonnal, játékkonzollal, dvd-lejátszóval és zsebjátékgéppel: már működik, de még nem jó.

Amikor Tim O'Reilly főállású online-látnok 2004-ben először használta a web 2.0 kifejezést (illetve a történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy egy Darcy DiNucci nevű illető beszélt róla először 1999-ben, de O'Reilly tette ismertté), valójában senki sem volt biztos benne, hogy van is valami a hangzatos kifejezés mögött, vagy csak üres duma (lásd még a marketingbullshit szakkifejezést!).

Mára már kiderült, hogy azért csak volt mögötte valami, így áttérhetünk a másik, nagyjából ugyanekkorra datálható híres jóslathoz, miszerint az internet fejlődésében a következő nagy lépés az lesz, ha el tud szakadni a számítógéptől, és mindenféle kütyüvel, bárhonnan el tudjuk érni.

Az ötlet papíron remek, hiszen mennyire kényelmes már, ha a tévénk tudja lehúzni torrentről azt a (természetesen tökéletesen jogtiszta, szabadon terjeszthető) filmet, amit meg akartunk nézni, vagy ha a telefonunkon is el tudunk intézni pár emailt a villamoson zötyögve. Egy internetes képességekkel felruházott tévén, egy Xbox360-on, egy Sony Playstation Portable-ön és egy telefonon néztünk meg három széles körben elterjedt közösségi szolgáltatást, a YouTube-ot, a Facebookot és a Twittert, hogy lemérjük, hol tart most a web terjeszkedése a számítógépen túli világban.

Web a telefonon

Kezdjük a túrát a telefonnal, és tudjuk is le gyorsan ezt a részt, mert az, hogy a web ott van a telefonban (egy iPhone-t használtunk), ma már nem különösebb újdonság. A YouTube teljes funkcionalitással megy (külön menüpont van rá a telefon alapszolgáltatásai között, igaz, más videómegosztókat egyáltalán nem támogat), a sima videónézegetés mellett a kommentelés is elérhető, csak a feltöltésből vagyunk kizárva, és nem lehet egyből Facebookra belinkelni a videókat, pedig az aztán az igazi webkettes mulatság.

A Facebook pillanatnyilag iPhone-on talán még jobb is mint számítógépen, mert a telefonos alkalmazást (még?) nem érte el a hírek és állapotfrissítések heveny közutálatnak örvendő kettéválasztása külön hírfolyamokká. Feltölteni csak szöveget és fotót tudunk, a csillióféle idétlen kvíz és a Facebook-játékok nem érhetők el, de egyébként minden szolgáltatás megy a csettől a levelezésig. Végül a Twitter: ezt vagy másfél tucatnyi alkalmazással el lehet érni, mi véletlenszerűen az Echofon nevűt választottuk, abból is az ingyeneset, ami korrekten hozta a Twitter nagyjából összes alapfunkcióját Twitpicestül.

Web a tévén

A Samsung UE46b8000xw fantázianevű tévéje volt a következő tesztalany. Full HD, 46 collos a képernyője, és alig három centi vastag az egész, ellenben ritka hülye neve van. Nekünk most nem ez az érdekes, hanem az Internet@TV opció a távirányítón.

A Samsung a Yahoo-val fogott össze a tévé netesítésére, böngésző nem került a gépbe, csak widgetek, vagyis egy-egy weboldal vagy online szolgáltatás tévére és távirányítóra átírt verziói, amiket akár wifin, akár a tévébe dugott netkábelen át elérünk. A három tesztalanyunkból YouTube és Twitter volt a tévén, Facebook egyelőre nem. Azért egyelőre, mert lehet firmware-t frissíteni (súlyosan körülményes, a tévé nem tudja magát frissíteni, pécén kell letölteni a Samsungtól a patchet, azt kitömöríteni, feltenni egy pendrive-ra, és azt rádugni a tévére), így került a Twitter is a kínálatba, alapban az sem volt benne.

YouTube-on csak videót nézegetni tudunk: a HD akadozik, a nem HD meg nagyon csúnya azon a hatalmas képernyőn. A Twitter elvileg teljes funkcionalitással megy, de mivel gépelni csak úgy tudunk, hogy egyesével választjuk ki a betűket a nyilakkal (még a számbillentyűket sem tudjuk használni a sms-írás mintájára), már ott gyűlöli az ember az egészet, amikor a felhasználónevét meg a jelszavát pötyögi be.

Szóval elméletben jól hangzik, hogy mondjuk egy meccs szünetében átkapcsolunk a netre, hogy megosszuk a világgal, mi kit cserélnénk le, de a gyakorlatban ilyesmi nemigen fog történni – nem azért, mert a tévé nem lenne képes rá, hanem mert annyira lassú és nehézkes vele a netezés, hogy mire végeznénk, már húsz perce megy a második félidő.

Web a PSP-n

A Playstation Portable wifin csatlakozik a netre, és az adott platformra optimalizált verziók helyett simán a saját böngészőjéből, a Netfrontból éri el a közösségi oldalakat. Már amit elér. A YouTube-nál például rögtön bukta van, mert a Netfront csak a 6.0-s verziójú Flasht támogatja, azzal meg nem megy a Youtube. Fapados megoldásként lehet a videókat letölteni, átkonvertálni, aztán feltenni a gépre, de talán elegánsabb beismerni a vereséget, és nem égetni magunkat ilyesmivel.

A Twitter egy „Something is technically wrong” hibaüzenettel hárítja a közeledésünket, de a Facebook végre működik. Előnyös, ha a telefonokra optimalizált oldalra megyünk, hogy ne vágja hanyatt magát szegény PSP a maga 32 vagy 64 megabájt memóriájával. A mobilos oldal viszont szépen megy, a szokásos korlátozásokkal (alkalmazások, cset), de a levelezést például elérjük benne.

Web az Xboxon

Az Xbox Live rendszerre néhány napja vezették be a közösségi oldalakat, pontosabban a Twittert és a Facebookot, hosszas bétateszt után. Kicsit kevesebbet tud, mint az iPhone-os, vagyis böngészhetjük a hírfolyamot, nézegethetjük az ismerőseink képeit, és új státuszüzenetet írhatunk, viszont nem érhetők el az alkalmazások, a csetelés és a levelezés.

A szövegeket a virtuális billentyűzeten kontrollerrel bűvészkedve vihetjük be, ami meglepően gyors (már ahhoz képest, amit első próbálkozásra bénázik az ember vele), de az érintő- vagy valódi billentyűzettől még nagyon távol van. A Twitterből szintén az alapdolgok mennek, tudunk új üzenetet írni, meg olvasgatni, amit az ismerőseink írtak, és ennyi. Viszont 1080p felbontás mellett is nagyon kevés üzenetet tesz ki egyszerre a képernyőre, folyton lapozgatnunk kell, ami hamar zavaróvá válik (vonatkozik ez a Facebookra is, sőt arra igazán).

Már működik, de még nem jó

Ebookolvasótól médialejátszóig még megnézhettünk volna egy csomó kütyüt, sőt ha jobban körülnézünk, talán webes ébresztőórát és turmixgépet is találunk, de ez a négy is elég volt ahhoz, hogy nagyjából átlássuk a helyzetet. Igen, az internet, azon belül is a menő közösségi alkalmazások elkezdték a számítógépen túli világ meghódítását. És nem, ott még nem tartanak, hogy bármelyiket megérje használni, ha számítógép is van a közelben. Viszont ha nincs, némelyik megoldás már elérte azt a szintet, hogy jobban működik, mint amennyire idegesítő.