Aladár, Álmos
-1 °C
1 °C

Mi lesz most a torrentezőkkel?

2009.11.30. 11:35
A Pirate Bayt és a Mininovát talán elmeszelik, de a fájlcsere jelenségével még mindig nem tudnak mit kezdeni a zene- és filmkiadók. Az üldözött torrentezők új műszaki megoldásokkal vágnak vissza.

Bár most úgy néz ki, hogy a Pirate Bay jövő nyárig újabb haladékot kapott, egyre kevésbé látszik esélyesnek, hogy a nagy, nyílt torrentoldalak megússzák a zene- és filmkiadók invázióját. A nagy kalózközpontokat minden bizonnyal bezárják (a Mininovát néhány napja sikerült bezáratni), és ha tényleg sikerül börtönbe juttatni pár nagyobb oldal üzemeltetőit, az a kisebbeket meg a torrentezőket is biztosan megijeszti valamennyire.

Az a fajta kényelmes fájlcsere, ami az elmúlt pár évben szokássá vált (beírom keresőbe a címet, két kattintás, és már töltöm is lefele) valószínűleg az utolsó hónapjait éli. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy magát a warezt ez sem fogja megállítani, ahogy annak idején a Napster vagy a Kazaa kinyírása sem állította meg. Sőt ahogyan eddig a hasonló esetek, a Pirate Bay, a Mininova, a Demonoid és a többiek elmeszelése is csak ahhoz vezethet, hogy kinő a sírjukon az új, még fejlettebb, még nehezebben nyomon követhető fájlcserélő rendszer.

Nincs központ, nincs sírás

A fájlcsere története technikai szempontból meglepően hasonlít az internetére: mind a kettőnél a decentralizáltság az alapelv. Az egyiknél azért, hogy ha kiesik pár központ, akkor is működőképes maradjon a hálózat (bár a legendát az atomtámadás elleni védelemről cáfolják az egykori tervezők), a másiknál meg azért, hogy a központi szerver kapacitása és sávszélessége ne korlátozza a letöltők lehetőségeit, és a terhelés egyenletesen oszoljon el a hálózatban (magyarul ne egy közös helyről töltsön le mindenki, hanem inkább egymástól).

Aztán mind a kettőnél valahogy kicsit másképp alakult a gyakorlat, és mégis központosított maradt a hálózat valamennyire: emiatt van az, hogy ha elvágnak egy fontos kábelt, a fél ország le tud esni az internetről, és ezért lehet a központi tracker kikapcsolásával 25 millió felhasználót elvágni a Pirate Baytől.

A megoldás egyszerű, a neve DHT (distributed hash tables), és valójában már évek óta üzemel az elterjedtebb torrentkliensekben, mint az uTorrent vagy a Vuze. A hagyományos torrentezésnél kétszer van szükség központi szerverre: egyszer, amikor magát a .torrent kiterjesztésű fájlt beszerzem, aminek alapján elindul a letöltésem. Másodszor akkor, amikor a tracker szerver összehozza az én gépemet és a hálózaton azokat, ahol megvan a tartalom, amit le akarok tölteni. Az új rendszerben nincs szükség torrentfájlra, a funkcióját átveszi egy szál link, amit a Pirate Bayen mágneslinknek neveztek el, és valahogy így néz ki:

magnet:?xt=urn:btih:f22d43bdb7162fe6a7bb4a05470261c8da0be258&dn=
House.S06E08.HDTV.XviD-2HD

Ez a Dr. House legutóbbi részének mágneslinkje (megváltoztattam benne egy számot, így használhatatlan, csak illusztráció), a rendszer az xt= rész utáni hosszú kódból hámozza ki, hogy mit is keresünk, aztán a központi tracker segítsége nélkül beazonosítja annak darabkáit a hálózaton, majd ha mindet letöltötte, összerakja nekünk a végleges fájlt.

Az ára mindennek az, hogy azok a lekérdezések, amik eddig a tracker szervert terhelték, most a hálózaton oszlanak szét, így a mi gépünk is állandóan dolgozni fog, kéréseket továbbítani, segíteni a többieknek megtalálni a hálón fájlokat; vagyis erősen le lesz terhelve. Nem maga az adatforgalom a gond, hanem a sok, egyenként kezelendő lekérdezés: kicsit ócskább vagy régi modemnél, routernél előfordulhat az is, hogy feléli az összes memóriáját a válaszolgatással, és lefagy.

Három csapás

Mivel a központ kilövésével a DHT-s hálózatokat nem lehet lefejezni, a júzereket kell megfogni, amit már egy ideje gyakorolnak is a nagy kiadók (emlékezhetünk a csillagászatibírságokra, amit néhány szerencsétlen mp3-letöltő nyakába varrtak mostanában). Ennek érdekes magyar vonatkozása lehet, hogy amikor legutóbb kérdeztük, a magyar szerzői jogvédők egyöntetűen azt állították, hogy a felhasználókat nem akarják üldözni, csak a nagy letöltőközpontok üzemeltetőire sújtanának le a törvény eszközeivel (már ha a magyar törvények egyértelműen meghatároznák ezeket az eszközöket).

Mindenesetre a nemzetközi trend most az, hogy a felhasználókat próbálják elriasztani a fájlcserétől, általában úgy, hogy három rajtakapás után egyszerűen letiltja a szolgáltató az internetelérést. Ez persze jogilag és technikailag sem áll túl erős lábakon: nem olyan egyszerű, és nem is különösebben korrekt belenézegetni az adatcsomagokba, vagy a tartalomra vetett pillantás nélkül kijelenteni, hogy ha a bittorrent protokollon közlekedik bármilyen adat, az jogsértő.

Támadják is rendszeresen ezeket a szabályozásokat, több-kevesebb sikerrel: a franciáknál az utolsó pillanatban sikerült átmenetileg megfúrni a törvényt, de most éppen megint úgy néz ki, hogy bevezetik, a briteknél 2011-ben lép érvénybe, de például Tajvanon, Dél-Koreában, Új-Zélandon és Írországban már él egy ideje. Hasonló magyar kezdeményezésről nem tudunk, és az EU is elutasítja az ötletet.

Láthatatlanságot tessék!

Mindenesetre erre is megvan a válasz: az adatfolyam titkosítása és a felhasználók azonosításának ellehetetlenítése. Ezt oldja meg például a Pirate Bay nyáron elindult Ipredator programja. Ez olyan külső szervereken futtat át minden adatforgalmat, amik semmilyen adatot nem őriznek meg a felhasználókról. Így az internetszolgáltatónál, és a felhasználóknál is csak az Ipredator szerverének ip-címe látszik a naplófájlokban, és az adatfolyamból sem állapítható meg egyértelműen, hogy jogsértő fájlcsere zajlik-e. A jogsértés bizonyítása így gyakorlatilag lehetetlen, innentől az ártatlanság vélelmének alapelve védi a kalózokat.

Veszíteni tudni kell

A kiadók alapvetően vesztésre ítélt háborút vívnak. Technikailag nem nyerhetnek, hacsak gyökeresen át nem alakul az internet, és jogilag is egyre gyengébbek a pozícióik a kalózpártok erősödésével. A fájlcseretörvények bevezetése és a nagy torrentoldalak bíróság elé állítása viszont elég hatásosnak tűnik a veszteségeik csökkentésére. A bonyolultabb, decentralizált, titkosított fájlcserélő hálózatok valószínűleg csak átmenetileg, de el fogják rettenteni a kocatorrentezőket (Svédországban majdnem a felére esett vissza az internet adatforgalma, amikor bevezették a fájlcseretörvényt), így csökkenni fog a globális fájlcsere forgalma.

És ezzel végre elérik a kiadóóriások, hogy a világ gyakorlati választ kap a kérdésre, amire eddig minden elemzés más-más teóriát állított fel. Arra, hogy fájlcsere hiányában a vásárlást választók vannak-e többen, vagy azok, akiknek a letöltés reklámként és demóként működik, és éppen azért nem fognak vásárolni, mert előtte nem tudják a letöltés révén ingyen kipróbálni.