Leonóra, Inez
-4 °C
6 °C

Szélessáv a vonaton

2010.06.10. 16:49
A vasutak igyekeznek a fogyasztói igényeket kiszolgálni internetkapcsolattal, ám a beruházások költségei óriásiak, csak nagyon kevés helyen történnek érdemi lépések.

A múlt héten Londonban tartották a világ vezető vasúttársaságai konferenciájukat (Train Communications Systems 2010), melyen azzal foglalkoztak, hogy a vasutak kommunikációs rendszereiben milyen fejlesztések szükségesek, illetve várhatóak.

Az utóbbi időben az egész világon trendnek számít a személyszállító vonatok szolgáltatásbővítése, az utasok szélessávú internettel ellátása. Különösen érdekes ez abból a szempontból, hogy az EU határozott törekvése, hogy a közeljövőben az autózó európaiakat a tömegközlekedés, köztük vonatok használata felé tereljék – 2010 végére azt szeretnék elérni, hogy a korábbi hat százalék helyett tíz százalék legyen a rendszeres utazásait vonaton lebonyolítók száma.

Az „autózni vagy vonatozni” kérdést illetően a vonat melletti erős érv, hogy egy jól működő hálózatban a vonat sokkal kevésbé függ a forgalmi viszonyoktól, kiszámíthatóbb az utazó számára, mint ha a volán mögé ül, emellett a modern kocsik és a mobil számítógépek megadnak minden olyan kényelmi funkciót, amelyek a naponta több órát ingázók számára gyakorlatilag munkaidővé alakíthatják az utazás idejét (vezetés közben viszont nem lehet gépelni). Nagy vonzerő és segítség lenne, ha maguk a vasúttársaságok biztosítanák a fogyasztók számára az internetet.

Az érdekeltek fontosnak tartják a fejlesztést, ám ez nem egyszerű kérdés, az Egyesült Királyságban például körülbelül 3000 milliárd forintnyi befektetésre volna ahhoz szükség, hogy 2018-ra minden vasúti vonalon elérhető legyen a szélessávú net.

Ha a jó minőség érdekében néhány kilométerenként bázisállomásokat állítanak fel, az elképesztően drága, a műholdas kapcsolat viszont jóval lassabb és a jelkéslekedés miatt is gyengébb minőségű, ezért is használnak gyakran hibrid megoldásokat. A legújabb adatátviteli technológiák, illetve ezek kombinációja sok reménnyel kecsegtet, ám minél nagyobb sávszélesség áll rendelkezésre, a fogyasztó annál többet akar.

A legbíztatóbbnak az amerikai Amtrak óriáscég kezdeményezése látszik, akik a hónap elején jelentették be, hogy teljes hálózatukon biztosítják a wifikapcsolatot az utasok számára. A Boston és Washington DC közötti vonalon bevezetett kezdeményezésük óriási siker volt. A felméréseik szerint az utasok 89 százaléka mondta azt, hogy azért választották a járatot, mert van rajta internet-hozzáférés, tapasztalataik alapján a vonatozók 35 százaléka használja a szolgáltatást nap mint nap, akiknek körében 80 százalékos az elégedettségi arány.

Az 5 GHz-es wifikapcsolatot egy központi kocsiból biztosítják 12-22 Mb/s sebességgel, amiből az utazó számára körülbelül 3,5 Mb/s marad - bizonyos tartalmakat szűrnek, például nem lehet streamelt videót nézni, hogy ne terheljék le a helyi hálózatot, ám a cég fel kívánja oldani ezt a tilalmat, ha sikerül a 4G-s technológiára átállniuk.

Nagy kérdés, hogy az utazók ingyen jutnak-e hozzá a kapcsolathoz. A fejlesztésben élen járó svéd SJ Trains képviselője elmondta, hogy ők csak az első osztályon utazóknak biztosítják az ingyenes hozzáférést, a többieknek óránként számolt bérleti díjat kell fizetniük. A brit Virgin Trains hasonlóképp oldja meg: óránként öt, vagy naponta tíz fontot kérnek (ez az átlagos utazási időt tekintve négy-öt órányi kapcsolatot biztosít).