István, Vajk
20 °C
35 °C
Index - In English In English Eng

A neten gyorsan múlik a dicsőség

2010.08.16. 21:58
A Google pár napja csendben bejelentette, hogy az egy éve bemutatott, és az emailezés forradalmaként ünnepelt Wave nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így abbahagyják a fejlesztését. A közösségi kommunikációs platform ezzel hosszú sorba állt be, az óriási reményekkel és önbizalommal induló, de rövid úton a földbe állt online szolgáltatások közé.

Az egyszeri techújságíró az ilyenekkel úgy van, hogy egyszer megírja, hogy lesz egy ilyen, aztán megnézi, és leírja hogy szerinte milyen, aztán ha sikeres lesz, úgyis tele lesz vele az internet, ha meg nem, mindenki elfelejti, és nem ír róla többet. Most az utóbbi kategória díszpéldányainak jártunk utána: vajon mi lett a legnagyobb hangon beharangozott, korszakalkotóként hirdetett oldalakkal, miután kiderült róluk, hogy mégsem alkottak korszakot?

A közösség ereje

Közben súlyos önkritikát gyakorlunk, és felidézzük, miket írtunk, és milyen sikert jósoltunk annak idején róluk. Rögtön a Wave-vel kezdve: itt nem lőttünk mellé különösebben, nyáron még csak értetlenkedtünk, hogy tulajdonképpen mit is akar ezzel az izével a Google, karácsonyra viszont már az év legértelmetlenebb találmányai közé soroltuk.

A Wave-hez hasonló hírverést kapott a Google Twitter-klónja, a Buzz, amit ügyesen beleépítettek a Gmailbe, és bónuszként belekötöttek a Google Readertől a YouTube-on át a Picasáig mindent, ami csak a fejlesztők keze ügyébe került. Közvetlenül a start után életképesebbnek ítéltük a szolgáltatást a Wave-nél, lehetséges buktatóként pedig azt említettük, hogy átláthatatlan és nehezen követhető az egész.

A végzete aztán nem ez lett, hanem a biztonsági rések és adatvédelmi botrányok, amik azokat is elriasztották a rendszertől, akik egyébként kíváncsiak voltak rá. Akárhogy is, a végeredmény az lett, hogy a Buzz nem tudott mit kezdeni a Twitterrel és a Facebookkal, és egyre gyakrabban bukkan fel a pletyka, hogy a Google hamarosan bezárja.

A Google két, balul elsült projektjére hasonlított leginkább a Mozilla Raindropja, amit még 0.1-es verzióban próbáltunk ki bő fél éve. A jóslatunk megint csak az volt, hogy a Wave-nél életképesebbnek tűnik az összes online kommunikációs csatornánkat egy mederbe terelő rendszer, de ennek is az átláthatatlanság lehet a végzete, a siker záloga meg az, ha beleépítik a Firefox 4-be. Utóbbiról már látszik, hogy nem fog bejönni, a 4.0 verziószámú böngésző már itt van a nyakunkon, a Raindrop fejlesztéséből meg alig látni valamit. A legutóbbi bejegyzés a fejlesztői blogon négy hónapos, és egyre inkább úgy néz ki, talán nem is lesz az egészből semmi.

Aki keres, az sem talál mindig

A keresők piacán a toronymagas piacvezető Google különösen arra ingerli a konkurenseket, hogy a saját keresőjüket a nem kicsit elcsépelt „Google-gyilkos” eposzi jelzővel indítsák el. Ilyen volt például a rettentő mély matematikai alapokra épített Wolfram Alpha, amiről azt írtuk, hogy a Google és a Wikipedia között a pad alá esik, és meggyanúsítottuk, hogy csak azért készült az egész, hátha megveszi egy nagyobb kereső a technológiát. Ebben igazunk is lett, pár hónap múlva a Microsoft licencelte meg nem nevezett összegért a Wolfram Alpha algoritmusait. A kereső persze nem nyírta ki a Google-t, a piaci részesedése szabad szemmel nem látható.

Hasonlóképpen járt a Cuil és a Powerset, az egyiknél az volt a mese, hogy sokkal több oldalt indexel, mint a Google, a másiknál meg az, hogy intelligensen értelmezi a kérdést, és a Wikipédiából keres rá választ. Egyik sem lépett túl az érdekes kísérlet szintjén, és mindkettő azóta is csak vegetál. Az Alexa.com statisztikái szerint a három említett kereső összesen nagyjából annyi látogatót tud felmutatni, mint az Index – ami a magyar és az angol nyelv elterjedtségét figyelembe véve nem túl hízelgő rájuk nézve. Még akkor sem, ha az Alexa adatai nem éppen a pontosságukról híresek, inkább csak a nagyságrendeket és trendeket mutatják meg.

Üdítő kivételként kell megemlítenünk a Binget, amiről ma már tudjuk, hogy nem az lett a sorsa, mint az eddig felsorolt keresőknek: nem hogy életben maradt, de lassan növeli is a részesedését a Google kárára. A hangsúly azon van, hogy lassan - ha ebbe belehal a Google, meg is érdemli, írtuk annak idején, és ez a lehetőség azóta is a sci-fi műfajába tartozik.

A magyar fejlesztésű Bluu-ról viszont bizakodva azt írtuk, hogy van jövője, és hazai pályán okosabb lehet a Google-nél – na ez nem mutatkozott meg a látogatottsági adatokban, a reményteli magyar keresőt azóta se nagyon használja senki. De legalább nem keveredett Google-lopási ügybe, mint hazai konkurense, a Szörcs.

Google-klónok támadása

Ha eddig nem lett volna feltűnő a Google-túladagolás, most majd az lesz. A Knolt bő két éve a Wikipedia legyőzésére kalapálta össze a keresőcég, a nagy előnye az lett volna, hogy az AdSense hirdetésein keresztül a nagyobb látogatottságú szócikkek szerzői reklámbevételhez is jutnak. Cikkünkben rémeket láttunk, és felvetettük a lehetőségét annak, hogy a Google esetleg a találati listáin a Wikipedia bejegyzései fölé tornássza a Knol-féléket – ez nem jött be, viszont a Knolt azóta is teljes érdektelenség veszi körül (az Alexa szerint jelenleg azon küzd, hogy a net leglátogatottabb 500 ezer oldala közé bekerüljön).

A Monopoly City Streets viszont zseniális ötlet volt (az ismert társasjáték a Google Mapsen, több millió játékossal), az érdeklődés is megvolt hozzá, mégis rettentően elrontották az indulást (például nagyon könnyű volt kijátszani a szabályokat). Mi halva születettnek tituláltuk, de azért küzdött egy darabig az életben tartásával a Hasbro-Google csapat, végül be kellett zárniuk, mert a csalódott játékosokat egy idő után már nem érdekelte az újrakezdés.

A Lively sem volt rossz ötlet: Second Life szerű virtuális világgá alakíthattuk volna vele a blogunkat. Itt is a megvalósítással volt a gond, olyan borzasztó lassú volt, és úgy hemzsegtek benne a programhibák, hogy mi is rásütöttük a Ford Farlaine-klasszikust: enyhén élvezetes, de inkább fájdalmas. Ha kicsit rendbe szedik a kódot, lehetett volna belőle valami, de cég inkább úgy döntött fél év múlva, hogy nem éri meg a befektetett energiát.