További Net cikkek
Öreg hacker, ifjú hacker |
Schmoe szerint a fiatal hackerekkel szembeni előítélet egyre érezhetőbb. "Szóval, aki nem volt online már a web előtt, az lamernak számít" - mondja. "Ezek szerint mi csak arra vagyunk képesek, hogy letöltsünk dolgokat, és hogy mások nyomában haladjunk."
Schmoe szerint az "öreg hackerek" korai harmincas éveiket tapossák. Az idő gyorsulása szerinte ahhoz hasonló, ahogy a kutyák emberi életkorát számoljuk, csak itt nem héttel kell szorozni minden évet, hanem tízzel. Schmoe szerint a valódi válaszvonal az, hogy valaki online volt-e az első böngésző, a Mosaic előtt, vagy csak később érkezett.
A magát Grampsnak nevező negyvenhét éves rendszerfejlesztő úgy véli: a hackerek új generációjába azok tartoznak, akik 1991 után eszméltek rá a hálózatra. Gramps egyike azoknak, akik szerint az új hackerekben nincs meg az elődeikhez fogható szakértelem és képzelőtehetség.
Amikor ő a hetvenes évek közepén először találkozott a nettel, az volt a munkája, hogy olyan programokat írogasson, amelyek segítségével a gépek közötti kapcsolódás létrehozható. Azokban az időkben még nem volt grafikus kezelőfelület vagy internet-egy-dobozban, és pusztán a hálózatra lépéshez komoly számítástechnikai tudás kellett. Ez Gramps szerint elegendő volt ahhoz, hogy távol tartsa a tökfejeket.
Gramps leginkább azt sérelmezi, hogy a DoS támadások látszólag teljesen értelmetlenek voltak. "Senki sem tett közzé politikai nyilatkozatot. Az egész "gonosz e-kereskedelem" indítékot a média agyalta ki. Mi volt akkor a cél?" - kérdi Gramps, és hozzáteszi: semmit sem tanultak azokból a támadásokból, amelyek jót tettek a hacker közösségnek vagy az internet világának. "Mind tudtuk, hogy ezt meg lehet tenni, akkor meg mit értek el? A kölykök akik ezt csinálták nem többek a szúnyogoknál - irritáló rovarok."
Gramps az ellen is hadakozik, ahogyan a média beállítja a történteket: "Vigyázz Hackerek!" mondják a címek, de aztán a következő mondatban mind beismerik, hogy nincsenek nyomok amelyek alapján azonosítani lehetne a támadások felelőseit. "Hogy hogyan lehet olyan bűncselekményeket, amelyekhez nem kell hacker tudás, hackelésnek nevezni, fel nem fogom" - mondja.
Schmoe azt mondja a hackelést nehéz körülírni: hackelés lehet bármilyen tevékenység, amelyhez szaktudás és intelligencia kell, anélkül, hogy mik az előrelátható következményei. A crakcelést rendszerint rosszindulatú hackelésként definiálják. "A hackeléshez nem mindig szükséges kompjúter - ez egy életmód" - mondja Schmoe. "Ha megváltoztattál valamit, ha elég mélyre ástad magad és a maga teljességében érted hogyan működik egy dolog, akkor meghackelted." Schmoe szerint az alapszabály, hogy azok, akik a tudást keresik hackerek, és azok akik pusztítanak azok bűnözők.
Míg Schmoe és Gramps készségesen elfogadták a generációs szakadék létét, mindketten elégedetlenségüket fejezték ki a szituációval és általában a hackerek megosztottságával kapcsolatban. Gramps, mint egy olyan motoros csapat egykori tagja, amelybe szívesen épültek be FBI ügynökök, attól tart, hogy valakik hasonló "oszd meg és uralkodj" taktikát alkalmaznak itt is.
"Annyira egymásra akarnak haragítani minket, hogy belefáradjunk vagy belehülyüljünk, és ne tudjunk többé a saját dolgainkra figyelni" - mondja Gramps. "Akkor már csak az lenne a következő lépés, hogy ránk rúgják egy klub ajtaját, és mindenki mehet a bíróság elé valami marhaságért."
Schmoe egyetért azzal, hogy a hackereket meg lehet osztani külső agitációval. Szerinte önszabályozásra lenne szükség, mivel a kívülállók nem igazán értik cselekedeteik etikai vonzatait.
"Azoknak a mukiknak, akik tényleg régóta foglalkoznak ezzel hajlaniuk kellene arra, hogy tanítsák azokat, akik csak most kezdik el" - mondja Schmoe. "Ha egy tíz éves gyereknek osztálytudata lesz és büszke lesz magára, nem lesz belőle DoS támadó suttyó."
Gramps erre reagálva azonban nem érzett rá nagy késztetést, hogy stréberarcú kölykökkel közösködjön, de rámutatott: minél jobban behálózódik a világ, a hozzáértők annál több jót vagy rosszat tudnak elkövetni.
"Attól félek, hogy a fiatalok a világhálót egy olyan helynek tekintik, ahol elvadulhatnak és nem kell törődniük a tetteik következményeive." - mondja. "Amikor én még kissrác voltam, a kölykök letördelték az autók antennáit, vagy telefonbetyárkodtak, de most egész hálózatokat állítanak le. Óriási a veszélye, hogy kölykök teljes felfordulást okoznak az interneten."