Az Adobe közismert képszerkesztőjéről Photoshop-tenisznek elnevezett páros kreatív digitális képzőművészeti (jaj anyám, mennyi jelző) játékot már sokkal korábban feltalálhatták volna. Akár Van Gogh és Paul Gaugain is
passzolgathatott volna egy vastagra mázolt vásznat a francia pékek örömére, csak valószínűleg meggyújtották volna egymást a végén.
Az atomkorban azonban (remélhetően) kiküszöböli a tettlegességet.
Játsszunk együtt, nana nana na
|
Brian Taylor szervája
|
A Photoshop-tenisz szabályrendszere gyérnek mondható. Két elismert dizájner játssza péntekenként, labda helyett képfájlokat passzolnak e-mailben, amelyre az adogatás során újabb és újabb rétegek (layerek) kerülnek. A játék tíz adogatásból áll, vagyis mindkét játékos öt új réteget tehet az eredeti képre - az indító kép elkészítésére egy napja van annak, aki a pénzfeldobás alapján kezdhet.
Egy-egy passz körülbelül fél órát vesz igénybe - a meccsek így általában öt órán át tartanak. A közvetítésről egy szakkomentátor gondoskodik (komoly Knézy-stílusban), a győztest pedig a közönség szavazatai alapján kiáltják ki.
Out!
A dizájnerjáték ötlete idén nyáron pattant ki a Coudal Partners dizájn és marketingcég alapítója, Jim Coudal agyából, amikor egyik kollégájával unaloműzési célból egy képfájlt küldözgettek egymásnak. Coudal rögvest nekifogott a szakmai közösségben az első játszmák megszervezésének.
Az eddigi játszadozásban, olyan széles körben ismert nevek léptek fel, mint K10K-s Michael Schmidt vagy Jeffrey Zeldman.
A Coudal oldalán eddig négy hivatalos meccset játszottak le. A lap jelenleg napi ezer látogatót vonz - főként szakmai körökből. A vizuálteniszben a dominancia-harc eddig sem volt és várhatóan nem is lesz jelentős tényező - haszna így lényegében az, hogy közönséget gyűjt a kortárs webdizájnnak, és amúgy is érdemes megnézni. Ahoy.
Agyam.
| |
Egyszer a menzán mondtam festernek, hogy nekünk is kéne Photoshop-teniszeznünk. Már majdnem sikerült végigmondanom két mondatot a dologról, amikor megcsörrent a telefonja, így szótlanul lapátoltam beféle a spenótokat és tükörtojásokat (egyes kultúrkörökben: tükitoji), kenyereket és zsírszagú atmoszférákat, én.
Aztán egy ízben váltottam néhány levelet Jim Coudallal, aki ezt az egész baszt kitalálta, és megvalósította, persze nem ennek kapcsán, hanem már nem is tudom miért, aminek szintén nem volt semmi értelme, de arra is emlékszem, hogy utána rendre tolta a leveleket, hogy na most aztán Jeffrey Zeldman bünteti meg Bryan Taylort, aminek eredménye nem volt kétséges, de azért jó volt, érdekes volt. (Zeldman agyban, Taylor technikában volt jobb.)
Jim Coudal egyébként Macen dolgozik, mint minden valamirevaló amerikai dizájner, ennek kapcsán én is felpörögtem egy ízben, aztán rájöttem, hogy itten még annál is nagyobb választásról van szó pénzügyileg, mint AMD és Intel, úgyhogy hagytam a faszba az egészet, beledöbbentem, hogy magyar vagyok, a PC-m mellől megyek majd nyugdíjba. Az i-re a pontot végül Josh Allen (www.fireland.com) tette fel, aki azt mondta nekem egyszer, hogy: 'Én munkanélküli [író] vagyok és mégis meg tudtam venni az új G4-et.'
Maradok látens kandós.
angelday
|
|
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!