Kávé, hurka, biztosítás

Trópusi koffeintrip

A szürkeség negyventonnás hidegfronti nyomása alatt összeroppanni készülő irodistát a bereflektorozott stúdióba, bronzos keblek közé pördíti egy csésze kávé. Flipper Öcsi csirkét falatozik a hajlakkipar beszervezett ügynökeiként ráállított gruppikkal. Örjöngő emberek törzsi jelvényként tartják fejük fölé a villára szúrt hurkát. Emzés rokkerek próbálják lebeszélni egymást a dohányzásról. Tejterméktől táncol a pödrött bajusz.

Eeeez az, amit nem lehet megunni.

Korunk technikai csodája, az internet teszi lehetővé, hogy ismét megtekintsük a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek reklámjait, amelyek maguk módján ugyanolyan kitartóan tudtak zsongani az ember agyában, mint a mai bifiduszok, gerappák, vagy aloék.

Hurkát enni, jaj de jó

Tizenkét év rendszerváltás után az életkorilag kihívásokkal küzdő ember is (egyik kezében fényképezőgéppel, a másikban fagylalttal) döbbent nyugati turistaként lép be a masszívan színszűrt reklámközépkorba.

Bevillannak a kedvencek és hátborzongatóan térnek vissza felejtés bugyraiból erjedékeny, de soha le nem bomló reklámok, amelyek a maguk korában is rossznak tűntek.

Fogadják szeretettel mindezt, és kötelességem szólni, hogy a sávszélesség néha behorpad, mint Yoda arca a felvágottas pultnál.

"Visszahozza a jókedvet a sok-sok buborék."