A minden év július utolsó péntekjére kalibrált háromesztendős hagyomány idén július 26-ra esik. Ezen a napon rendszergazdáink láttán az elnéző mosolytól a görcsberánduló arcizmokig bejárható tudatállapotunkat a feltétel nélküli szeretet és az ajándékozás öröme tékóverelje.
Sebaj, jövünk
A rendszergazdák nem ritkán életüket, hétvégéiket és értékes fragjeiket kockáztatják, csak hogy Gizike megtalálja a rezetgombot az asztal alá betolt hardvereszközön, hogy lecseréljék az elfelejtett alfanumerikus jelszavakat (buci2), hogy visszaverjék az undorító féregvírusok invázióját.
A naphosszat katódcsöves monitorok fényárjában sütkérező férfiak és nők ünnepét Ted Kekatos jelölte ki önkényesen, miután felismerte ennek égető hiányát. A chicagói rendszergazdát a Hewlett-Packard egyik reklámja ihlette meg, amelyben a vállalati alkalmazottak ajándékokkal halmozták el az új nyomtatókat telepítő szakembert.
Ajándék ez a nap
Kekatos alapvetően nem vár mást, mint egy elismerő kézfogást vagy egy f2f "köszönömöt" az év másik 364 napján figyelmen kívül hagyott munkájáért. A biztonság kedvéért ismerősei segítségével összeállított egy részletes listát, minek örülne, amennyiben fizikai valójában materializálódna a júzerek irántuk megnyilvánuló szeretete.
Az ajándékok elsődleges ismérve, hogy elektromos áram hajtsa őket, és jobbára a kézi kütyük kategóriájából kerüljön ki. Ilyen lehet egy hordozható GPS, egy kéziszámítógép, egy javás játékokat futtató mobiltelefon, mp3-lejátszó, digitális kamera, házimozi-rendszer, de nem adják el a bolhán a távirányítós autókat sem (kizárólag újratölthető elemekkel), szívesen fogadják a süteményfagyi-orgiákat, bizonytalanabbaktól a vásárlási utalványokat is elégedett mosollyal nyugtázzák.
Kerülendők a vállalati promociós ajándékok, úgymint pólók, bögrék, mousepadek, tollak, amikből valószínűleg három generációra elegendő tornyosulhat már minden valamirevaló informatikus sufnijában.