Eufrozina, Kende
4 °C
15 °C

Felépült hazánk háza a Second Life-ban

2007.05.05. 21:07
Mertek nagyot álmodni a pályázók, akik arra vállalkoztak, hogy megtervezik Magyarország nem hivatalos kulturális képviseletének épületét a Second Life-ban. Volt ott minden, piramis, minaret és búbos kemence, győzni azonban a tornác és a nádfedél győzött. Ismét jó érzés volt magyarnak lenni!

Nádfedeles, tornácos, cserépkályhás házikó nyerte a nem hivatalos magyar székház felépítésére kiírt pályázatot a Second Life-ban, a népszerű virtuális világban. A pályázatot néhány hete írta ki a bent ügyködő maroknyi, de lelkes magyar közösség Jerry Herouin ötlete nyomán. Végül összesen öten neveztek, négy magyar és egy külföldi versenyző, és a május 2-án este tartott eredményhirdetésen hazánk lánya, Moortje Dagger parasztház-parafrázisa kapta az első díjat a héttagú zsűritől, amelynek munkájában az Index is részt vett.

"Ez a kis sziget itt elvileg a magyar kultúra kis szigete, ahol majd kiállítások is lesznek, akár kicsi koncertek. És ha egymás szemét kaparva is, de itt vagyunk egy páran, akik ezért tesszük, amit teszünk" - nyilatkozta az eredményhirdetés után a meghatott Moortje, aki civilben 21,5 éves, és idén februárban kezdte második életét.

Mertek álmodni

Kezdetben volt a szkepszis: nem kellett ahhoz Bojár Iván Andrásnak lenni, hogy az alapjában véve jóindulatú zsűri elhűlve szemlélje a beérkezett pályamunkákat. Simoto Asbrink például két jókora gízai piramissal dobta fel vörös téglából és magyar zászlóból készült pályaművét, míg Murasaki Suisei, az egyetlen külföldi induló minaretszerű tornyokat - rögtön hetet - rittyentett az alapjában véve neogótnak tűnő, ólomüveg ablakkal díszített képviselet tetejére.


Neo a Szent Jupát fedélzetén - Sue Larsen pályaműve, az Index különdíjasa. Kattintson, további izgalmas pályaművek!
Meggyőző volt Latha Toll modern felfogásban készült, hófehérre meszelt búbos kemencékkel fűtött épülete is, de a legnagyobbat talán mégis Su Larsen merte álmodni: ő piros és zöld folyadékkal feltöltött buborékokból állította össze pályaművét, amely címeres magyar zászlóval díszített tőkesúlyokon nyugszik. Neo és Trinity a Szent Jupát fedélzetén - a koncepciót a zsűri indexes tagja olyannyira merésznek és eredetinek tartotta, hogy azonnal 1000 lindeni dolláros különdíjat ajánlott fel a tervezőnek. Átvehető a szerkesztőségben.

Az első helyezett Moortje Dagger, aki szerint épülete minden látszat ellenére nem parasztházra, hanem 18. századi nemesi kúriára emlékeztet, 10 000 lindeni dolláros fődíjat kapott, és azt tervezi, vásárol belőle egy "pixelcsimmit" (pixelekből összeállított, divatos csizma), illetve kifizeti boltjának bérleti díját - Moortje "follower pet"-eket árul, amelyek állat, például pillangó, denevér vagy hattyú képében követik tulajdonosukat, amerre jár a Second Life-ban.

Ritka jó érzés

Jerry Herouin (civilben Papp László, egy tajvani székhelyű cég régiómenedzsere) a kevés induló ellenére alapjában véve sikeresnek nyilvánította a pályázatot, és a győztes munka tetszik Camelia Susantónak, a One Mind nevű magyar csoport marketinges-kommunikátorának is, aki a való világban is marketinges-kommunikátor.

A győztes Moortje azonban nem titkolta keserűségét: "Nagyon ritka az a pillanat, amikor jó érzés magyarnak lenni... sajnos. Alattomos és összeférhetetlen népség vagyunk" - mondta Moortje. "Itt is látványos a magyarok közötti ellenségeskedés, de IRL [a való világban] is az szerintem, csak ott nincs a folyamatos kontroll."

Keserűség ide vagy oda, az eredményhirdetés a Second Life-beli szokásokhoz híven hatalmas partiba torkollt, volt ott zene, volt ott tánc, folyt ott a bikavér. Az Index tudósítója azonban nem vett részt a mulatságban, hanem benyomta a Page Up gombot, csöndben berepült a 18. századi nemesi kúria nagyszobájába, hátát nekitámasztotta a cserépkályhának, lenézett a partizó magyarokra, és arra gondolt, hogy ha a való világban is úgy mennének a dolgaink, mint a Second Life-ban, már nem itt tartana ez az ország