Mátyás
-6 °C
1 °C

Kaszinók, szexklubok és Raoul Wallenberg

2007.05.30. 12:30
Szerda reggel maga a klakkba-frakkba öltözött svéd külügyminiszter nyitotta meg az ország nagykövetségét a világ legnépszerűbb metaverzumába. Az épületben helyet kapott egy Raoul Wallenberg-emlékszoba is, amelyet a budapesti Open Society Archives varázsolt a Second Life-ba.

Ahhoz képest, hogy Svédország még mindig monarchia, egészen jól kihasználja a digitális kor lehetőségeit. A sötét öltönybe, fehér ingbe és bordó nyakkendőbe öltözött Carl Bildt szerda reggel jól bizonyította, hogy egy svéd külügyminiszter a pokolban is svéd külügyminiszter: ünnepélyes keretek között, néhány tarajos punk és egy tálcányi virtuális kakaós csiga között ünnepélyesen átvágta az ország nagykövetsége előtt kifeszített, kék-sárga nemzetiszín szalagot, ezzel adva át a nagyközönségnek Svédország Second Life-beli nagykövetségét.

Így tünteti el a második élet az elsőben tátongó szakadékokat: az első nagykövetséget alig egy hete a Maldív-szigetek kormánya nyitotta a világ legnépszerűbb online metaverzumában; az elsőségre január óta pályázó svédek hosszas tervezés, készülődés és szerzői jogi aggályoskodás után szoros másodikak, de az EU országai közül még így is az elsők.

A svéd nagykövetség Second Life-beli épülete pontos mása az ország impozáns washingtoni nagykövetségének, és nem túl meglepő módon azért épült, hogy népszerűsítse Svédországot. Az ünnepségen ennek egyik jele volt, hogy a virtuális állófogadáson feltálalt fogások receptjeit le lehetett tölteni, másik jele pedig az lesz, hogy a svédek azt tervezik, nemsokára vízumkérelmet is be lehet majd adni a Second Life-beli nagykövetségen, ami valóban egyedülállóvá tenné a projektet.

Bonyolult, barnás köd


Raoul Wallenberg dolgozószobája a Second Life-ban
Ennek megfelelően a bemutató is teljesen egyedire sikerült: a Barcelonában és Budapesten élőben összegyűlt újságírók kivetítőn nézték, ahogy a Second Life-ban összegyűlt újságírók kivetítőn nézik, hogy mit művelnek a Svédországban élőben összegyűlt újságírók - ha ez így bonyolultan hangzik, akkor az is.

Főleg hogy a Second Life-ot élőben próbálni bemutatni még mindig óriási lutri: a metaverzum, ahogy szokott, most is fagyott, így Svédországból az idő nagy részében nem hang és kép érkezett, csak lefagyott Quicktime-logó, és a programot bemutatni hivatott munkatárs több időt töltött valami barnás ködbe ragadva, mint két lábon - de amiért a valóságban minden külügyminiszter kirúgná a protokollfőnökét, azon a svéd külügyminiszter csak mosolygott, és ha éppen volt hangja, nem győzte hangsúlyozni, hogy Svédország újra bebizonyította, hogy a technika élvonalában van, hogy sok volt a munka, és hogy rengeteg a fejlődési lehetőség.

Hogy jövünk mi a Second Life-ba?


A dolgozószoba más szögből
És hogy miért kellett ezért Budapesten, az Arany János utcában nemzetközi sajtótájékoztatót tartani? Azért, mert egy itteni intézet, az Open Society Archives (OSA) szemfülesen felült a svéd hajóra, és becsempészte Raoul Wallenberget a virtuális nagykövetségre. A kissé ijesztő címmel meghirdetett itthoni sajtótájékoztatón ("Raoul Wallenberg a Second Life-ban") aztán kiderült, hogy a nagyszerű svéd hősnek nem lesz hazai avatárja, aki főállásban bolyong majd a Second Life-ban; megnyílt viszont a nagykövetségen egy emlékszoba, Wallenberg egykori irodájának mása: van benne íróasztal, az íróasztalon írógép, a falakon korabeli képek, a falak tövében irattárolók, amelyekből korabeli dokumentumokat lehet előhúzni.

Rév István, az OSA igazgatója elmondta: az archívumból származó tárgyak és dokumentumok digitális replikáin kívül elkészítettek egy beszédet is: a hangfelvételen Wallenberg fiktív diplomáciai jelentést diktál 1945. január 16-án, az eltűnése előtti napon. A részben valós adatokon alapuló szöveget a valósághűség kedvéért svéd színész olvassa fel; a beszéd meghallgatható, mp3-ban letölthető.

Az igazgató szerint az OSA még fontolgatja, közzéteszi-e saját archívumát a Second Life-ban, vagy más, a metaverzumban már jelen lévő kulturális intézetekkel társul - ez Rév szerint leginkább azon múlik, hogyan fogadja a közönség a mostani Wallenberg-projektet. A Second Life-ban "főleg kaszinók és szexklubok vannak - mondta Rév. - Ez az első komoly archívum. Mi valami drámai dolgot akartunk létrehozni."

És amikor valaki megkérdezte tőle, hogy mire jó ez az egész, azt válaszolta: "Egyrészt semmi. Az életnek mi értelme van? ... Ez egy alternatív világ, ami nem működik sokkal jobban, mint ez a világ. Aztán hogy ebből mi lesz, azt nem lehet tudni."

Talán ha Göncz Kinga átvágna egy szalagot. Még mindig felférnénk a dobogóra.