Leó, Szaniszló
4 °C
17 °C

A Tisza papucstól a World Wide Socialig

2008.01.27. 16:15
A hálózatok az emberi civilizáció legalapvetőbb elemeivé váltak, ma már elképzelhetetlen a mindennapi élet például a modern út-, közmű- és kommunikációs hálózatok nélkül. Az internetes technológiák, alkalmazások használata oly mértékben vált tömegessé, hogy a társadalmi hálózatok, az emberi közösségek legtermészetesebb elemeinek tekinthetjük őket. Persze a kép nem ennyire egyszerű.

A World Wide Web az 1990-es évek elején született meg, míg az internet és a www nyílt, kereskedelmi használatára 1994-től van lehetőség. Az email használatától kezdve a fórumokon, a blogokon, wikiken keresztül egészen a közösségi szájtokig újabb és újabb szoftverek állnak rendelkezésünkre, hogy elmondjuk, kifejtsük véleményünket, hírt adjunk magunkról, együttműködjünk másokkal egy-egy kérdés, probléma megoldásában, információ megszerzésében.

Széthúz az online hálózat vagy összehoz?

Már a kezdetekben látszott, ezek a technológiák elsősorban az emberek egymás közötti kommunikációját, kapcsolatépítési lehetőségeit segítik elő. Az első ismeretségi háló az 1995-ben indult amerikai Classmates.com volt, rá 10 évre, 2005-ben már körülbelül 100 millió egyesült államokbeli internetező tagja volt valamilyen online közösségnek (Pew Internet & American Life Project). Magyarországon – az NRC adatai szerint – jelenleg a felnőtt internetezők 92 százaléka regisztrált tagja legalább egy internetes közösségi oldalnak. Az első magyar közösségi oldal 2002-ben kezdte meg működését (wiw.hu), ami 2005-ben nemzetközivé válva már iWiW néven futott tovább. Egy év múlva az iWiW felhasználóinak száma meghaladta az 1,2 millió főt, valamint a 100 milliós kapcsolatszámot, 2006-ban pedig a napi oldalletöltések száma átlépte a 35 milliót, amire addig egyetlen magyar oldal sem volt képes. Az egyik új őrület, a Facebook angliai felhasználóinak száma az elmúlt egy évben 1800 százalékkal nőtt meg, miközben az internetezők aránya csak 11 százalékponttal bővült. Egy kutatásból (Broughton, Tom – Pople, Heather: The Facebook Face-off, 2007) tudjuk, hogy érdekes módon a közösségi tartalmakat és a webkettes alkalmazásokra támaszkodó szociális hálózati oldalakat (Wikipedia, Facebook, YouTube, MySpace) kifejezetten a fiatal felnőttek használják, például a Facebook felhasználóinak átlagéletkora 25-34 év között van, de további érdekesség, hogy e korosztályon belül többségben vannak a lányok.

Mindemellett a kutatók arra is rámutattak, hogy a közösségi hálózatok használata jól jellemezhető ”életciklusokra” osztható. Az új felhasználók lelkesen keresik – átlagosan 700-800 oldalt is megnéznek egy hónapban –, jelölgetik a kapcsolatokat. Régi felhasználóvá válva ez az odaadás alább marad, így később már inkább azt várják, kik jelölik be őket. A végső stádiumban pedig már szinte csak a nyújtott szolgáltatások, a szájt funkcionalitása kerül előtérbe egészen addig, amíg nem jelentkezik egy másik, jobb, tetszetősebb szociális hálózatot szövögető oldal, ahova végül átköltözik a felhasználók többsége.

A közösségi tartalmak, a szociális hálózati oldalak népszerűsége megengedi a feltételezést, hogy a hálózati technológiák előretörése alapvető hatással lesz a személyközi viszonyok rendszerére, a társas hajlamra, a kérdés inkább az, hogy ez a hatás kedvező vagy kedvezőtlen irányú-e. Vajon a televízió után itt van egy újabb olyan technológia, ami szétzúzza az emberi kapcsolatokat, izolálja az egyént és gyengíti a kisközösségek normaközvetítő és -kontrolláló szerepét? – vetődik fel a kérdés egyre gyakrabban a szociológiai szakirodalomban.

Valóban, az internet használata egyre több időt vesz el tőlünk – Magyarországon jelenleg átlagban heti 11-12 órát –, így logikus a felvetés, hogy mindez vajon jellemzően mely offline tevékenységből. A ’90-es évek végi kutatások azt mutatták ki, hogy főleg a mosogatásra és az alvásra fordított idő csökken az online időtöltés rovására, de manapság már inkább a televízió-nézés szorul vissza.

Számos társadalomkutató gondolja úgy, az internet, a mobiltelefonok elterjedése tovább sorvasztja az elsődleges közösségeket, a családi, rokonsági, baráti kapcsolatokat, felszínessé teszi az emberi kapcsolatokat, így igen népszerű a magányos felhasználók millióit egyesítő internet víziója. A modern társadalmak fejlődésének egyik veszélyét abban látják, hogy egyre inkább a személytelen – például intézmények, szerződések, kommunikációs technológiák által közvetített – kapcsolatokon alapuló szerveződések törnek előre, míg ezzel párhuzamosan csökken a társadalmi normákat közvetlenül átadó, illetve fenntartó hagyományos közösségek szerepe.

Felelőtlen lesz a társadalom

A net rohamos fejlődése nyomán, az ezredforduló környékén napvilágot láttak olyan kutatási eredmények – döntő mértékben az Egyesült Államokban –, amelyek szerint az internet tovább izolálja a felhasználókat, kiszakítja őket társadalmi hálózataikból, mivel a használat miatt kevesebbet érintkeznek családtagjaikkal, barátaikkal és közösségeikkel. Az email hiába alkalmas kapcsolatok kialakítására és fenntartására az emberek között, ha nem képes a kávé vagy sör melletti meghitt beszélgetések, összejövetelek hangulatát nyújtani, azaz az internet lehet az a végső izoláló technológia, amely végleg romba dönti az autók és a televízió által már amúgy is meggyengített közösségeket. E technológiák révén már egyedül utazunk, egyedül dolgozunk, egyedül szórakozunk, tehát az internet-használat (is) elvezethet a barátokkal és családtagokkal fenntartott kapcsolatok – például kölcsönös látogatások – gyakoriságának csökkenéséhez, s ráadásul ez a hatás erősebben érvényesülhet azoknál, akik azelőtt több társadalmi kapcsolattal rendelkeztek.

Mindez azt eredményezheti – állapítják meg döntő mértékben pszichológusok –, hogy az internet használatának következtében lassan az egész társadalom felelőtlenebbé, széttöredezetté válhat. Érdekes módon, szintén főleg a pszichológusok figyelmeztetnek a veszélyekre, óvják a fiatalokat az internettől és a mobiltelefontól, hiszen egyre inkább függővé válnak e technológiai játékszerektől, ahelyett, hogy személyes kapcsolatokat létesítenének. Az ITTK különböző kutatásai mindezt nem támasztják alá, sokkal inkább gondoljuk azt, hogy a modern hálózati technológiák végérvényesen a kultúránk, a mindennapjaink elemévé váltak, így a társadalmi kapcsolataink, szociális hálózataink sem sorvadnak el, pusztán új minőségben, új alakban élnek tovább.

A pesszimista kutatók úgy vélik, hogy ha az interneten keresztül létre is jönnek új kapcsolatok, ezek többnyire csupán úgynevezett „gyenge kapcsolatok”, hiszen az email „alacsonyabb” szintű kommunikáció, mint a telefonálás vagy a személyes találkozás. Az információs technológiák negatív hatásait erősíti, hogy ezek alkalmat adnak az anonimitásra és az individualizmus megerősödésére, s így gyengítik a társadalmi normákat, a bizalmat, pusztítják a társadalmi tőkét.

Sokan gondolják úgy – azt gondolom – joggal, hogy egy fényképeket, videókat cserélgető szájt felhasználói nem alkotnak a szó szoros értelmében közösséget, így ezek nem nevezhetők még online, vagy virtuális közösségnek sem, hiszen a közösségképző erők, normák itt gyengébben érvényesülnek. Azonban azt észre kell venni, hogy a fiataloknak egy-egy vicces kisfilm, figura, zeneszám megtalálása, megosztása a barátokkal, ismerősökkel olyan identitásképző erővel bír, mint amilyennel a Tisza papucs és a szűk farmer bírt a hetvenes évek fiataljainak körében. Elősegíti az érdeklődés felkeltését, a kommunikációs csomópontokba való kerülés esélyét.

Világszerte számos szociológiai kutatás irányult az internetezők kapcsolatainak vizsgálatára, ám többségük azt állapítja meg, hogy a világháló használata nem csökkenti a személyes együttléten alapuló kapcsolatokat, hanem kiegészíti azokat. Az internet használatának vannak pozitív hatásai a tényleges kapcsolatokra, hiszen a világháló olyan új érintkezési formákat kínál, amelyek jelentősen felélénkítik az emberi közösségeket, miközben a tér és az idő korlátainak megszűnése az újonnan formálódó és megerősödő társadalmi csoportok segítségére lesz. Az online kapcsolatokon keresztül ugyanúgy érzéseket, érzelmeket tudunk közvetíteni, mint szemtől-szemben, a világháló egyre több alkalmazása nyújt érintkezési lehetőséget az embereknek, ami nem másik valóságot jelent, hiszen az online interakcióinkba is ugyanúgy magunkkal visszük nemünket, életkorunkat, szokásainkat, kultúránkat és társadalmi-gazdasági helyzetünket, mint az offline kapcsolatainkba. Éppen ezért a virtuális társadalmi hálózatokat is valódinak kell tekintenünk, vagyis az internet a legnagyobb és a legteljesebb mértékben összefüggő társadalmi hálózattá vált.

Kulturális forradalom

A www ma már akár jelenthetne World Wide Words-öt, vagy World Wide Social-t is, hiszen az email, a különböző üzenő szoftverek, a webes naplók minden eddiginél sikeresebben segíthetik elő az emberek együttműködését, az online közösségek létrejöttét. A ’90-es évek elején jelent meg egy új kifejezés, a „társadalmi szoftver”, amely napjainkban kapta meg igazi értelmét. A fogalom alatt a szoftverek azon csoportját értjük – például azonnali üzenetek, skype, fórumok, emaillisták, blogok –, amelyek lehetőséget adnak az egyéneknek az együttműködő viselkedésre, közösségek formálódására, önmaguk megszervezésére, kifejezésére, a társadalmi interakcióra és visszacsatolásra. Mindezt pedig egy olyan horizontális struktúrában teszik, ahol nincsenek intézményi keretek, alá-fölé rendeltségi viszony, ellenőrzés. Mindez egyfajta új kulturális forradalom: a technika egyre kényelmesebbé, könnyen használhatóvá válik, végre előtérbe kerül az ember, aki egyre inkább leképezi önmagát, közösségeit, társadalmát egy online világba is, ami így egyre szervesebb módon épül be életünkbe.

Az írás szerzője a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központ kutatója. A tíz cikkből álló sorozat az Index Tech rovatában és az Infinit.hu oldalán egyaránt megjelenik.