Lujza
-2 °C
13 °C

Kézikonzol-tablet és fröccsöntött golfütő

2012.01.12. 21:01
A szórakozató elektronika legfontosabb kiállításán idén nem sok új videojátékot mutattak be, a szegmens érdekességei inkább hardverek voltak. A keményvonalas játékosoknak készült gépek mellett a gagyiipar remekei is megfértek a show-n, sőt egy olyan forgalmazó is, aki valószínűleg a városban rendezett pornóexpóra indult, csak eltévedt.

A CES-en egy időben sok figyelmet szenteltek a videojátékoknak és konzoloknak, az Atari otthoni Pongjától az első Xboxig sok meghatározó gépet mutattak be a Las Vegas-i expón. Az elmúlt évtizedben azonban egyre kevésbé volt fontos a show-nak a játékipar, illetve a játékiparnak a show (nyilván azért is, mert a nagy dobásokat az E3-hoz hasonló szakvásárokra tartogatják a játékgyártók). Amikor kedden a nemzetközi sajtónak rendezett sajtótájékoztatón megkérdeztük a rendezvényt szervező CEA vezetőjét, Gary Shapirót, hogy nem akarja-e visszacsábítani valahogy a játékokat, azt válaszolta, van játék a show-n, csak nem játékkiadók hozzák el, hanem például a tévé- és a laptopgyártók.

Fogantyús tablet

Ebben van is némi igazság, a show egyik legnagyobb durranása ugyanis az okostévék egy új képviselője, a játéktévé. Már írtunk róla a CES-en kiállított tévékről szóló cikkünkben, de most is kiemelnénk, ugyanis nemcsak a tévé-, de a játékpiacon is fontos fejlemény ez. Az elmúlt két évben egyre többet lehetett hallani a felhőalapú játékszolgáltatásról, két nagy versenyző próbálkozik ezzel, az OnLive és a Gaikai. Izgalmas trendet képviselnek: az embernek nem kell játékkonzolt és lemezre írt programokat vennie, a játék távoli szervereken fut, csak a képe és a hangja érkezik meg a játékoshoz.

Az első felhőalapú játéktévé, amit az LG standján csodálhattuk meg, a Gaikait integrálta – ez nyilván a Gaikainak is jó, mert gyorsabban elterjedhet, az LG-nek pedig azért hasznos, mert éppen az ilyen plusz szolgáltatások tudnak dönteni, ha az ember új tévét vesz. A játék mint szolgáltatás pedig lényegesen hasznosabbnak tűnik, mint a tévén netezés, mert az ember otthon többnyire a tévéjén akar játszani, netezni viszont inkább bármi máson. Az LG tévéjén (ami persze 3d-t is tud) pár gombnyomással meg lehet venni a Gaikai boltjából például a Bulletstormot, és már szalad is, reccenés nélkül, a tévé alatt meg nem foglalják a helyet mindenféle plusz kütyük. Simán el tudom képzelni, hogy ez a jövő, persze ha igazán beüt, valószínűleg egész földrészeket kell szerverfarmmá alakítani.

A hagyományos játékhardverek közül a Razer dolgai voltak a legérdekesebbek a show-n. A Razer Blade nevű, játékosoknak készült laptop elég meggyőző jelenség a 17 colos kijelzőjével, tíz spéci, kijelzős gombjával és oldalsó touchpadjával, ami szintén egy érintőkijelző (ezeket persze a hasfájásig lehet konfigurálni). A gépben hagyományos merevlemez helyett 256 gigabájtos SSD lapul, és napokon belől kapható lesz Amerikában 2800 dollárért (nem az alkalmi játékosoknak szánták, az biztos).

A Blade mellett egy érdekes prototípussal, az egyelőre Project Fionaként emlegetett mutánssal kísérletezik a cég. A Fiona egy tízhüvelykes táblagép, amiből kétoldalt egy-egy fogantyú varázsol túlméretezett kézikonzolt. A fogantyúkon gombok, analóg joystickok (mivel egy érintőkijelző alkalmatlan néhány játéktípus irányítására) és force feedback támogatás. Egy külső nézetes lövöldözős játékkal lehetett kipróbálni a show-n, hamar megszoktam a kezelését, elfogadnám a PSP-m mellé. Vagyont azért nem adnék érte, és az áráról egyelőre csak annyit tudni, hogy ezer dollár alatt lesz, amikor a negyedik negyedévben megjelenik.

Repülni ingyen

A három nagy játékkonzolgyártó közül a Nintendo csak zárt ajtók mögötti meetingeken mutogatta következő konzolját, a Wii U-t, de a netes beszámolók szerint nem nagyon mondott újat az E3-as bemutatóhoz képest. A Sony standján a Japánban már megjelent PlayStation Vita volt a fő játékos attrakció, ami Amerikában csak februárban debütál (250, illetve 300 dolláros árcédulával a csak wifis, illetve a 3G-s modell). Fél éve az E3-on már volt alkalmam kipróbálni, továbbra is meggyőző hardver, a jelenlegi legerősebb kézikonzol a piacon, a hardcore játékosok nedves álma, egy PlayStation 2,5 a kézben. Kérdés, mire lesz ez elég abban a szegmensben, ahol már a mobiljátékokkal is versenyezni kell.

000 GYI0065048900
Fotó: David Mcnew

Új játékokat csak a Microsoft standján láttam, de itt is inkább kevésbé jelentős címeket. Például az Alan Wake’s American Nightmare-t – az előző része jó kis játék volt, jobb annál, mint amilyen szerény eladásokat produkált. A folytatást Xbox Live Arcade-es címmé minősítették, és a horror helyett inkább az akcióelemekre helyezték a hangsúlyt. Az I am alive szintén XBLA-s játék, posztapokaliptikus-túlélős-taktikázós, ami kínosan ügyel arra, hogy a főhős mennyire éhes, sérült vagy fáradt. Ha például elkezdünk megmászni egy létrákkal jól felszerelt tornyot, és közben elfogy az erőnk, leesünk és meghalunk, hiába van ott a következő kapaszkodó (és akkor még ellenféllel nem is találkoztunk). A kisebb címek közül a Microsoft Flight érdekes még: a játék bétája ingyenes, ahogy maga a játék is az lesz. Ez gyakorlatilag a cég Flight Simulator sorozatának egy felhasználóbarátabb, könnyebben irányítható változata. A Microsoft a játékhoz letölthető fizetős tartalmaktól remél majd bevételt.

Két új kinectes címet is ki lehetett próbálni, az egyik a Kinect Rush nevű minijáték-gyűjtemény, ami műfajából következően az alkalmi játékosokat célozza meg. Különlegessége azonban, hogy a Pixar-rajzfilmekre és azok karaktereire épül, sőt úgy indul, hogy beszkenneli a játékost, és Pixar-figurát készít belőle (én a mázsapluszommal valamiért egy vézna kisfiú lettem, de ez részletkérdés). A játékmenet ugyan nem sokkal izgalmasabb a Kinect Adventuresnél, de kétségtelen, hogy a játék ritka bájos úgy, hogy a Hihetetlen család meg a többi Pixar-karakter segít közben. A másik bemutatott mozgásérzékelős játék a Kinect Star Wars volt, ami régóta készül, és szintén egy több kisebb játékból álló csomag. A legizgalmasabbnak tűnőt, a jediharcot nem lehetett kipróbálni, csak az első epizódból, a Baljós árnyakból ismerős sivatagi versenyt. A verseny az 1999-es Star Wars Episode I Racer felújított verziójának tűnt, szórakoztató lehet ideig-óráig, de Star Wars ide vagy oda, várom csomag a többi játékát, hogy meggyőzzön.

Felfújható sportkocsi

A nem hivatalos kiegészítők gyártása virágzó kis szemétdomb a játékiparban, és ez a CES-en is meglátszik. Tucatjával mutatják be kicsi cégek a legújabb játékos termékeiket, amikkel például golfütőt lehet varázsolni a PlayStationhöz adott Move kontrollerből. A CTA Digital is  ilyen cég, tipikus felállással: a gyártás Kínában történik, a cég agya Amerikában van. A show-ra egy olyan készlettel jöttek ki, ami az amerikai hadsereget használja márkanévnek: U.S. Army gépfegyver-kontroller, U.S. Army mesterlövészpuska-kontroller, terepszínű fejhallgató, terepszínű játékos hátizsák. A cég prospektusa pedig még durvább dolgokat rejt: bowlinggolyó-kontrollert (igen, ez egy műanyag gömb lyukakkal, amibe be lehet csattintani a Wii kontrollerét), sőt kontrolleres felfújható sportautót Mario Kart-partikhoz. Úgy tűnik, a cég fő terméke a fröccsöntött bármi, remélem, a felfújható Mariónál azért majd megállnak.

A gagyiszag árad több, magát forradalminak hirdető játékhardverről is: a Beamz player például elvileg „interaktív lézeres kontroller”, amivel bárki dj lehet és saját zenét szerezhet, a gyakorlatban azonban egy háromágú műanyag villa, aminek az ágai között fénysugarak vannak – ha ezeket az ember határozott szeletelő mozdulattal megszakítja, valamilyen hangeffekt szólal meg, például a Billie Jean alá beszeletelhetjük Jacko nyögéseit. Nem tudom elképzelni, hogy ez öt percnél tovább szórakoztató legyen. Hasonló a helyzet a Spheróval, ami egy iPhone-nal irányítható golyó – és ennyi.

Végül el kell mesélnem azt a sztorit, ami a játékkiegészítős kütyüpokolban esett meg velem. Egy középkorú hölgy odajött hozzám, és fojtott hangon közölte, az egyik standon nagyon izgalmas terméket tud mutatni, és én olyan embernek tűnök, akit ez érdekel. Mondtam neki, én most inkább videojátékos kütyüket néznék egy cikkhez, mire azt válaszolta, ó, nagyon is játékos, amit ő mutat. Kissé bizalmatlanul, de követtem a nőt, több kacskaringóval eljutottunk egy eldugott, pár négyzetméteres standig, ahol a kezembe adott három, gyanús formájú szilikonnyúlványt, és megmutatta, hol lehet állítani rajtuk a vibrációt. Igen, pontosan azok voltak, amire most az olvasó gondol. A hölgy pedig valószínűleg a jövő heti pornóexpóra akart menni, csak tévedésből a CES-en foglalt standot. Bár a szórakoztató elektronikába sok minden belefér.