Olivér
8 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

A Terminátor nem bír a Google-lel

2009.05.18. 17:54
A Wolfram Alpha nem elégszik meg azzal, hogy ő a keresők következő generációja. Ő már a következő utáni, ami nemcsak megérti, mit kérdeznek tőle, de ahelyett, hogy megkeresné a választ az interneten, inkább ő maga kalkulálja ki. Legalábbis valami ilyesmi a cél.

Minden sci-fiben, ahol robotok, vagy mesterséges intelligencia szerepel, kötelező lefutni azt a kört, ahol a szuperintelligens gép elcsodálkozik azon, hogy bármilyen okos is, nem képesek megérteni az emberek viselkedését. A Terminátor kis híján végtelen ciklusba bonyolódik a kérdésen, hogy mi értelme a sírásnak; Smith ügynök a Mátrixban, amikor nem verekszik meg önmagát klónozza, csak arról képes beszélni, mennyire logikátlanok az emberek; C3PO meg a Csillagok háborújában hiába beszél hatmillió nyelven, gyakorlatilag semmit nem ért a körülötte levő világból. A Google-gyilkosnak kikiáltott Wolfram Alpha kereső pont olyan, mintha a kiborg, a mesterséges intelligencia meg az android írta volna közösen: tetszőleges keresőkifejezésről eszébe jutnak százezer tizedesjegyig pontos adatok, de olyasmi szinte sosem, ami az egyszeri embert is érdekelhetné.

Stephen Wolfram, brit matematikus szerényen saját magáról nevezte el a keresőt, ami a Mathematica nevű, több mint tíz éve fejlesztett szoftveren alapul. Az átlagjúzer számára elképzelhetetlenül kifinomult matematikai és nyelvészeti algoritmusokkal dolgozó program túllép a Google-ön, de még a Google-gyilkosnak kikiáltott (és rendre baromi nagyot bukott) konkurenseken is. A cél itt nem az, hogy értelmezzük, mit kérdez a felhasználó, majd elirányítsuk a megfelelő helyre az interneten, inkább az, hogy minden adatot lapátoljunk össze, ami a keresőkifejezéssel kapcsolatban érdekes lehet, és ezt tálaljuk a felhasználónak. A Wolfram Alpha tragédiája, hogy ugyanezt megcsinálja bármilyen más kereső is, amikor az adott kifejezés Wikipedia-oldalára küld, ahol szorgos kezek már sokkal több és érdekesebb információt gyűjtöttek össze, mint Mr. Wolfram, a Mathematica meg a Terminátor közösen adni tud.

Egoszörf

Valljuk be őszintén, egy új keresővel az ismerkedést mindenki úgy kezdi, hogy a saját nevét írja be. Nos, a Wolfram Alpha semmit nem tud rólam, ami persze jogos, sőt, valahol megnyugtató is, de a Google 7950 találatánál (névrokonokkal együtt) mégis csak kevesebb, pont 7950-nel.

Ennyit tud a Wolfram Aplha a saját fejlesztőjéről és névadójáról
Ennyit tud a Wolfram Aplha a saját fejlesztőjéről és névadójáról

Mivel a Wolfram Alpha nyers adatokban a legerősebb, és a tanácstalan júzernek dátumokat, földrajzi helyeket és kémiai formulákat ajánlgat, hogy demonstrálja a tudását, mi is ilyenekkel kezdtük a tesztet.

1986. április 26-ot választottuk próbadátumnak, és 2-3 másodperc gondolkodás (ami a Google tizedmásodperc alatti reakcióidejéhez képest azért elég sok) után máris kaptuk az adatokat. Olyasmiket, hogy szombat volt, pontosan 8423 nap telt el azóta, Budapesten reggel 5:36-kor kelt fel a Nap. Csak éppen arról nem szól egy szó sem, ami miatt azóta is emlékszik mindenki erre a napra: hogy hajnal fél kettő körül felrobbant a csernobili atomerőmű egyik reaktora.

Oké, akkor lássunk egy földrajzi helyet: Budapestről például megtudjuk a népességét, a helyi időt, hőmérsékletet, és a tengerszint feletti magasságot. Nem mondhatjuk, hogy fuldokolnánk az információban, viszont ugyanezeket az adatokat simán löki a rendszer az összes magyar településről Baktalórántházától Táplánszentkeresztig, ami mindenképpen dicséretes.

Jessica Alba születésnapjának kinyomozásához ezeket a forrásokat használta a Wolfram.
Jessica Alba születésnapjának kinyomozásához ezeket a forrásokat használta a Wolfram.

És innentől egyre csak rosszabb lesz. A kénsavról például kapunk egy kémiai képletet, meg háromdimenziós ábrát a molekuláról, és ennyi. Csak azt nem tudjuk meg, hogy mi is az a kénsav, mire lehet használni, miért nem jó ötlet meginni, mi történik, ha vízbe öntjük, hogyan szokás előállítani, és hogy a csokin tényleg nem tudja-e átmarni magát (egyébként tényleg nem) – amit a Wikipedia például hosszasan részletez, és egy tudományos enciklopédiától (már ha a Wolfram Alpha az akar lenni) is elvárnánk.

Eltűntek a mustárgázban

Ha az elvileg a profiljába vágó keresőszavaknál ennyire gyengén teljesít, vajon mit kezd a nyers számokkal és képletekkel nehezebben leírható fogalmakkal a rendszer? Vicces eredményeket kapunk, mintha egy húsz éve a munkájába temetkező elméleti fizikustól kérdezgetnénk, hogy mit tud a Story magazin címlapján pózoló megélhetési celebekről.

Jessica Albáról (nyilván egy jó csajjal kell kezdeni a tesztet, erre való az internet) például összesen a születési helyét és idejét közli, a Lost tévésorozatról pedig nem is tudja, hogy létezik, és legközelebbi találatként valamiért a mustárgázt ajánlja (diklór-dietil-szulfid, Beilstein-száma 1733595, molekultömege 159,08 g/mol, sűrűsége 1,285 gramm per köbcenti). Az mp3-ról nem a hangformátum jut eszébe, hanem az olvadáspont kémiai fogalma (mp, mint melting point, a hármas jelentését nem magyarázta meg), és közli róla, hogy 940 Celsius-fok.

Az élet értelme
Az élet értelme

A „friday 13th" keresőkifejezésre mond egy dátumot (2013. január 4, Budapesten a Nap 7:32-kor kel, 4:07-kor nyugszik, a Hold fényessége 63,01 százalékos), amiben szerepel a 13-as szám is, és péntek is lesz. A 13 ugyan az évszámban szerepel, de sebaj. Azon már meg sem lepődünk, hogy naphoz kötődő mítoszokról, vagy az ilyen név alatt futó horrorsorozatról egy szót sem ejt a Wolfram. Az „apple" szóra keresve viszont ismeri a céget, meg az almát mint gyümölcsöt is – más kérdés, hogy előzőről csak egy tőzsdei összefoglalót, utóbbiról meg a fontosabb összetevők felsorolását (egy átlagos, 182 grammos almában 273 mg zsír, 24 g szénhidrát, 482 mg fehérje, 19 g cukor) tartja fontosnak.

Az élet, a világmindenség meg minden

Tudományos lexikonnak túl felszínes, keresőnek gyenge (képek, videók, vagy a hírarchívum kereséséről és a többi Google-alapfunkcióról ne is álmodjunk), Wikipedia-pótléknak túl keveset tud – hát akkor mire jó ez az egész? A rossz nyelvek szerint arra, hogy ha a felhasználókat nem is győzi meg a „nem megkeressük a választ, hanem kikalkuláljuk" koncepció, valamelyik, a Google árnyékában tengődő kereső gazdáját érdekelheti annyira, hogy kifizet érte egy zsák pénzt, és beleépíti a saját szolgáltatásába. Elvégre ha a „mi az élet értelme?" kérdésre rögtön kiköpi egy szoftver, hogy 42, akkor biztos van benne fantázia.