További Szoftver cikkek
Volt gimnazistaként, majd az egyetemi éveinkben egy olyan teóriánk néhány, az alkoholos italokat velem együtt meg nem vető barátommal, hogy a magyar borok minden második évjárata, a páratlan évekből származóké jobb. Nem tudom, honnan vettük ezt, pláne nem, hogy igaz volt-ek, ráadásul akkoriban (is) főleg fröccsöztünk, amihez meg aztán, ha száraz az a bor, nem is olyan fontos a minőség.
Páratlanul volt jó
Az elméletet aztán a kilencvenes évek végétől kiterjesztettem a fociszoftverekre is, amelyekből hasonlóan minden második, a páratlan években megjelent volt a jó. A FIFA 99-cel évekig eljátszottam – bár megvolt a 2001 is –, aztán a 2003-as játékot használtam minden derűs munkaórámban – egy idő után a 2005-össel felváltva –, mígnem a FIFA '07-tel eljutottam oda, hogy azt mondtam: más focijáték nekem legfeljebb csak tesztelésre kell. Ezt aztán csak megerősítette bennem egy rettenetes BL-kiadás és egy borzalmas Euro2008, amik annyira elriasztottak az egész focijátékosditól, hogy még Harsányi Levente cikkem nyomán megírt kihívásának sem tettem eleget.
De talán majd most. Mindenesetre itt a nagy áttörés: a FIFA 10. Kicsit váratlanul került a kezembe, október 2-án jelent meg hivatalosan a játék, ami minden bizonnyal azt jelenti, hogy moszkvai és pekingi kültelki piacokon már szeptember közepén megvehettem volna a feltört, tuti minőségű verziót 200 helyi fabatkáért, de mivel mostanában nem jártam moszkvai és pekingi kültelki piacokon – nálunk pedig a Verseny utcait is bezárták –, maradtam a gyári változatnál.
Többször leírtam már, hogy a 2000-es évek elején munkaidőben, így pc-s játékokon szocializálódtam a focijátékokra – hát igen, tucatember vagyok –, nekem életem végéig a QWEASD billentyűk jutnak eszembe róla, és az, hogy bal kézzel lövök, jobbal irányítok. Ehhez képest ugye a konzolon még mindig az a divat, hogy a bal hüvelykujjam megy tropára a negyedik-ötödik meccs környékén az irányítókart forgatva, miközben a piros, sárga, zöld és kék gombokkal lövök, fejelek, nyesek, passzolok, bombázok, pörgetek, ívelek, pöckölök, ésatöbbi, ésatöbbi.
Mégis, a FIFA 10, amit ráadásul egy továbbra is borzasztóan zajos Xboxon volt szerencsém játszani, szerencsére már a kábel nélküli konzolokkal, ami jól jött akkor, amikor időről időre körberohant a szobában a kisfiam „gól, gól, gól” kiáltásokkal. Szóval a FIFA 10, annak ellenére, hogy konzolon kellett játszanom, nagyon jó lett, felülírva az ominózus páratlan éves elméletet.
Jó szöveg, rosszkor
De hogy kezdjük valamivel, ami bosszantó: a szövegek. Nem azok, amiket és ahogyan Hajdú B. István és Faragó Richárd elmondanak, azok változatosabbak, mint korábban, és néha próbálnak egy-egy érdekességet is közölni, persze csak olyan mélységig – hogy a Juventus a legnépszerűbb olasz klub, hogy az Arsenalról metróállomást neveztek el –, ami sok újdonságot nem jelent egy átlagos fociszurkolónak. Viszont a rendszer nagyon rossz helyre illeszti be őket, ha a kezdőkörnél a kapura lövést nyomjuk, és a labda épp csak elvánszorog a kapusig, akkor is hatalmas védésről beszélnek, jellemzően egy-egy fáziskéséssel említik meg a jobban sikerült szereléseket, labdaszerzéseket.
No, ennyi a kritika. Bár Ricsi barátom – Feri éppen portói borokat tesztelt ezekben a hetekben, így jött Richárd, aki a FIFA 07-ben sokáig a pofozógép volt, de mostanra már a házi bajnokságaink egyik legjobbja – azt mondta, a mostani játékban sokkal nehezebb gólt lőni, mint az előzőekben, meg kell jegyezni, hogy neki ez korábban sem nagyon ment (általában a 0:0 után tizenegyesekkel megnyert meccsek mestere). Tény ugyanakkor, hogy nekem is úgy tűnt, a lövésirányítás sokkal érzékenyebb, mint régen volt, gyorsabban a piros mezőbe szalad a lövés erejét jelző csík, és akkor már annyi esélyünk se maradt a góllövésre, mint a Lokinak a BL-nyolcaddöntőre. Igaz, a meccs előtt – és egyébként is – egy gyakorlóarénában lehetőségünk van bátran kapura lövöldözni, de persze tét nélkül nem az igazi a dolog.
A fejjáték az erőssége
Egyébként viszont kombinált billentyűlenyomásokkal még helyezett és nyesett lövésekkel is lehet operálni. És újra lehet a szélekről beadott labdából gólt fejelni, ha jól emlékszem, a 2003-ban ezt annyira túlzásba vitték, hogy csak fejesgólokkal akár bajnokságot is lehetett nyerni. Szerencsére most nem zuhantunk vissza arra a szintre – sőt, életszerűen gyakoribb az, hogy a védők fejelik ki a labdát –, de már az is élmény, hogy egy beadás után nem pattan le mindig a labda a tizenhatoson belül. Eszembe jut, hogy az első magyar nyelvű kommentárral kiadott játékban Hajdú B. hangján minden fejelés után meghallgathattuk, hogy "a fejjáték az erőssége" – hát most tényleg az.
A trükkök száma nagyjából tucatnyi – többek között van testcsel, labdaátlépős csel, sarkazás, de a kellően magabiztosak akár esernyőcsellel is próbálkozhatnak –, persze ezek tökéletes kivitelezéséhez nagyon sok gyakorlásra, vagy 16 ujjban és kétfelé tekinteni tudó szempárban megtestesülő születési rendellenességre van szükség. Nagyon örültem annak is, hogy a kapus ismét le tudja dobni a labdát, hogy, ha éppen alázni akarnám az ellenfelet, akkor könnyed cselezésbe bonyolódjon, mint anno Higuita. A szabadrúgások gyakorlására egész napokat rá lehetne szánni, néhány billentyű összekombinálásával akár a legurított labdát is rányeshetjük úgy, hogy az a sorfal mögött villámsebesen csapódjon lefelé.
Torghelle darabos, klubcsapatunk nincs
Bár a Debrecen csodálatos menetelést rendezett a való világban, az EA-t ez nem hozta lázba annyira, hogy a magyar klubcsapat az egyéb csapatok között megjelenjen a listában. A válogatottunkkal viszont bátran lehet vitézkedni, a rendszerbe valószínűleg akkor vitték be a csapatot, amikor a máltai és albán meccsek után még csoportmásodik volt. Így aztán, bár Torghelle a valódinál is idegesítőbben darabosabb, még a horvátokat is könnyedén le lehetett győzni velük.
Mivel csak néhány napom volt a tesztelésre, a menedzser üzemmódnak éppen csak a kipróbálására volt időm. Az már látszik, hogy az előző évektől eltérően nem hemzsegnek az átigazolási piacon a sztárok, nem fordulhat elő, hogy egy bajnokság hatodik fordulójában már Messi, Henry vagy pláne Puyol nélkül játsszon a Barcelona, Terry vagy Lampard nélkül a Chelsea, hogy a Pool eladja Gerrardot.
Kicsit reálisabbak az eredmények is, bár az olaszoknál az Intert továbbra is alul, a Napolit felülértékeli a rendszer, az angoloknál a Manchester Cityt nem szeretik, a Tottenhamet viszont nagyon szeretik a programozók, akik láthatóan lelkes hívei a Bayern-nimbusz megtépázásának is. Akik online játszanak, az élő idény funkció segítségével hetente egyszer megkapják a valódi focivilág adatait, mintegy legélőbb frissítésként (ezt a lehetőséget csak a menüben láttam, nem próbáltam ki).
A játékban természetesen szabadon váltogathatjuk az alakzatokat – többek szerint a 4-4-2-es angol iskolával szemben a 4-3-3 az igazi –, és a taktikákat, akár meccs közben is; mindezeket megszokhattuk. Ami új: létrehozhatunk egy úgynevezett virtuális profit, egy teljesen új, a rendszerben nem létező játékost, akit a semmiből építhetünk fel az aranylabdáig (az U20-as bravúrt látva nekem tucatnyi név jutott eszembe). Továbbra is működik persze a szimpla Légy profi játékmód is, amikor végig egy játékost vezetve játszhatunk – nekem ez eddig sem tetszett, most sem szerettem meg, ráadásul úgy érzem, a csapattársak még bénábbak lettek, mint voltak.
Csehül megy
Ami a játék közben szemet szúr: a kamera egy kicsit lassan követi az eseményeket, az eddigieknél gyakrabban fordul elő, hogy a labda kimegy a képből, és csak másodpercekkel később érjük utol. Egyébként viszont nekem az eddigieknél jobban tetszik a grafika, főleg az esős meccseken – bár ettől eltérő véleményeket is hallottam az elmúlt napokban, nem is egyet –, látványosan szegényesebb a kisvárosi stadion, még a gyepszőnyeg is silányabb.
Sokkal érezhetőbb a játékosok képességeinek a különbsége: minden tiszteletem a cseh kultúráé, de a Banik Ostrava-Slavia Praha meccsen megszakadtunk a kínlódástól – főleg, miután egy Tottenham-Arsenal és egy Juventus-Roma meccs után próbálkoztunk.
De azért a keblünkben dobogó honfiszívünk reménykedik abban, hogy a FIFA 11-ben – vagy egy esetleges évközbeni BL-kiadásban, hiszen idén se vb, se Eb, és csak a mi sikerünk miatt aligha csinálnak FIFA U20-at – talán már a Debrecennel is elvacakolhatunk. Úgy valószínűleg menni fog, mint a valóságban, tudják, ha nem kapunk négy gólt az első félidőben, akár nyerhetünk is.