Vendel
7 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Világmegmentés headbangelve

2009.11.29. 23:31
Jack Black, Ozzy, Lemmy, Rob Halford, Lita Ford és Tim Curry is szerepelnek a zseniális fejlesztő, Tim Schafer legújabb játékában. A Brütal Legendben a világnál sokkal nagyobb a tét: az igazi metál. Jó zene és rengeteg röhögés garantálva.

– Érezted már úgy, hogy rossz korba születtél? Hogy korábban kellett volna születned, amikor a zene még igazi volt?
– Mint a hetvenes években?
– Korábban... a korai hetvenes években.

Tim Schafer egy zseni. A játékipar egyik fejlesztőlegendája, aki a Lucasarts kalandjátékaival kezdett nevet szerezni. 1987-ben még a Maniac Mansion motorját, a nem kevésbé legendás SCUMM-ot programozta, de két évvel később már történetírói és játéktervezői feladatokat bíztak rá. 1990-ben bizonyította is, hogy nem a programkódok bűvölése való neki: Ron Gilbert mellett Schafer volt az, aki minden idők egyik legjobb és legviccesebb kalandjátéka, a Secret of the Monkey Island sztoriját összehozta. Ezután már vezető szerepet kapott mind a Monkey Island 2, mind a Maniac Mansion folytatása, a Day of the Tentacle fejlesztésében.

Tim Schafer akkora zseni, hogy nem is mindig értik meg. A fejlesztőisten a folytatások után a Full Throttle című, motoros bandákkal és légpárnás limuzinokkal benépesített jövőben játszódó kalandot készítette el, de a játék nem lett sikeres (többek között azért, mert ennek a programnak a fejlesztési költségei már átlépték a bűvös egymillió dollárt). Pedig bitang jó játék volt. Három évvel később az azték-mexikói folklórt és a film noirt ötvöző Grim Fandango már kimondott bukás volt, hiába dicsérték egekig a kritikusok.

Schafer ezután el is ment a Lucasartstól, saját stúdiót alapított Double Fine néven és 2005-re elkészítette a valaha készült legeredetibb platformjátékot, a paranormális képességek birtokában levő gyerekek nyári táborában játszódó Psychonautsot. Az eredmény ugyanaz volt, mint a Grim Fandango esetében: a megjelenés évében kevesebb mint százezer vevő akadt, viszont a játék sorra nyerte a szaklapok és show-k legeredetibb játéknak szóló díjait, illetve a kétes dicsőséget jelentő „A legjobb játék, amivel senki nem játszott idén” díjakat. (A későbbi években azért összehozott majdnem félmillió vásárlót.)

És úgy tűnik, hogy Schafer új játéka, a Brütal Legend sem sikeres, legalábbis gyors sikernek semmiképpen nem neveznénk: megjelenése első két hetében Amerikában csak 215 ezer példányban kelt el a két platformon (Xbox 360, PS3) összesen. Ezzel az első tízbe sem tudott bekerülni októberben, pedig a kiadó Electronic Arts a karácsonyi időszak egyik húzónevének szánta a játékot. És mondanom sem kell, megint olyan programmal van dolgunk, ami zseniális, és amit eredetisége és ötletei miatt még sokáig fognak emlegetni a kritikusok.

Tim, nem lehetne inkább hiphop?

Schafer elmondása szerint a cím volt meg először: még az első Monkey Island idején jártunk, amikor egy unalmas buszozás közben a fejlesztő megvilágosodott, és bevillant neki a mindennél keményebb játékot ígérő Brütal Legend cím. A felirat umlauttal, fémesen csillogó, tüskés dizájnú betűkkel jelent meg Schafer képzeletében, és hamar meglett hozzá a tematika is: a metálzene. Régi heavy metal lemezborítók által ihletett világ, mitikus szörnyek, gitárhősök és persze dögös metálzene – ez volt a csapásirány.

Ezután következett a legnehezebb rész Schafer játékainál: kiadót kellett találni az ötletre. Jellemző Schafer és a kiadók viszonyára, hogy amikor a fejlesztő először házalt a Brütal Legenddel, több helyen is az volt a reakció, hogy a játék szép és jó, de legyen inkább hiphopos vagy countryzenés környezetben. És még csak nem is ez volt a kisebb probléma: miután végül sikerült a Vivendi játékrészlegét meggyőzni, a kiadót felvásárolta az Activision és leállította a Brütal Legend fejlesztését. Az Electronic Arts mentette meg a projektet, és rendesen meg is támogatta marketinggel. (Az Activision rögtön el is kezdett pereskedni, amire a Double Fine ellenperrel válaszolt, végül peren kívül megegyeztek).

Hányatott sorsa volt tehát a játéknak, és örülhetünk, hogy végül kiadóra talált, mert ritka gyöngyszemmel van dolgunk. A sztori főhőse egy road, Eddie Riggs (Iron Maiden-utalás: az együttes kabalaszörnye Eddie, alkotója pedig bizonyos Derek Riggs), akinek élete a metál – mármint nem az, amit a mai suhancok annak neveznek, hanem a hatvanas évek vége és a hetvenes évek metálja. Black Sabbath, Judas Priest, Motörhead. Azok az idők azonban elmúltak, Eddie numetál sztárbandák koncertjein kénytelen összerakni a koncerttechnikát, miközben a múlton sóhajtozik.

Egy koncerten azonban baleset történik, aminek következtében a játék első perceiben Eddie akaratlanul megidéz egy csupa fém és láng szörnyeteget, Ormagödent (A Tűzbestiát, Az Égbolt Felperzselőjét, A Régi Világ Elpusztítóját), aki örök sátánvillába görbült karmaival magával ragadja Eddie-t metálvilágba. Valahogy így:

Sátánvilla FTW

És ezzel olyan ötletroham kezdődik, hogy a játékos alig győzi kapkodni a fejét két röhögőgörcs között. Metálvilág ugyanis egyszerre menő és önironikus hely. Mert mi sem természetesebb, hogy egyik dombon hatalmas kardok állnak ki a földből, a másikon egy óriási koponya figyel, egy távoli sziklafalat meg valójában hangfalakból raktak össze. Frank Frazetta művészete, harminc-negyven évvel ezelőtti lemezborítók és örök metáltoposzok elevenednek meg, lángoló éggel, túlzóan monumentális tereptárgyakkal és az északi mitológiák külsőségeivel.

Nemcsak a látványt hatja át ez a fejlesztői szemlélet, hanem a játékmenetet is. Eddie az igazi metál őrzői mellé állva egy túlméretezett csatabárddal és hűséges gitárjával küzd meg az ellenséges glammetálosokkal, gótokkal és démoni szörnyekkel, hogy megmentse metálvilágot a romlástól. Eddie gitárja gyakorlatilag az, ami más játékokban a mágusok kódexe: hősünk varázslatokat tud lejátszani rajta, szóval a Brütal Legendben a „játszok egy olyan szólót, hogy leolvad az arcod” nem üres szófordulat.

A Brütal Legend eleinte egyszerű „megyek és ölök” akciónak indul, aztán hamarosan kiderül, hogy a GTA-hoz hasonlóan nyitott a világa, vagyis barangolhatunk benne kedvünkre, és mindenféle küldetéseket vállalhatunk vagy elrejtett metálereklyéket kereshetünk meg. Majd ahogy a cselekmény főszálán elindulunk, egyszer csak egy valósidejű stratégiában találjunk magunkat.

Persze ez is metálstílusban zajlik: az ellenféllel egy időben adunk koncertet, és az ellenséges színpadot kell lerombolnunk. Ehhez előbb fangejzírekre kell merchandising-butikokat építenünk, hogy dőljön a pénz, abból pedig egyre komolyabb harci egységeket (például headbangelőket és lángot lövellő motorosokat) vehetünk. A játék során öt-hat ilyen nagy „bandák harcán” kell helyt állnunk, de a stratégiai részt külön kiemelték multiplayer játékba, szóval a konzolok online rendszerén lehet egymás ellen is koncertezni.

Ozzy, Lemmy, Lita

A Brütal Legend rengeteg ötletét remek szereplőgárda adja elő. A főhős az elkötelezett metál- és rockrajongó Jack Black hangján szólal meg (sőt, félig-meddig róla mintázták Eddie Riggset), két szereplőt is Rob Halford szinkronizál, egy arcfestéses, bőrszerkós amazont pedig Lita Ford szólaltat meg. A két legnagyobb név azonban kétségtelenül a magát A Metál Őrzőjét alakító és szinkronizáló Ozzy Osbourne, illetve a Motörhead Lemmyje, aki a csatákban gyógyító egységként segít (olyan basszusfutamokat penget, amiktől embereink sebei begyógyulnak).

A főgonosz szado-mazo démont pedig a legjobb főgonoszhang, Tim Curry szinkronizálja, állítólag azonnal magáénak érezte a szerepet (mondjuk a Rocky Horror Picture Show főszereplőjétől nem is vártunk kevesebbet).

Az élményt a zene teszi teljessé: 107 metálszámot gyűjthetünk be a játékban 75 előadótól, a dallistában találunk Motörhead-, Black Sabbath-, Mötley Crüe- és Mastodon-számokat is, és Jack Black zenekara, a Tenacious D is képviselteti magát két dallal. A számokat a főhős hot rodjának (merthogy ilyen is van) autórádióján lehet lejátszani, ritka hangulatos mondjuk a Diamond Headtől az Am I Evil?-re száguldani a metáldíszletek között.

Legfeljebb csak annyiban lehetne belekötni a Brütal Legendbe, hogy az egyes játékelemek kicsit egyszerűek, ami a sok műfaj keverésének az eredménye. Ez egy stratégiai- és akcióelemekkel feldúsított kaland, és találkozhattunk már jóval összetettebb stratégiákat, illetve bonyolultabb akciójátékokat, a multiplayer részről nem is beszélve. De a Brütal Legend azon ritka programok egyike, amikben a hangulat elviszi a hátán az egész játékot: ennél szórakoztatóbb, viccesebb és ötletesebb kalandot igen keveset láttunk.

És azokat is Tim Schafer készítette.

Brütal Legend

Az év legviccesebb és legeredetibb játéka, minden Jack Black-, Ozzy-, Lemmy- és Tim Schafer-rajongónak kötelező.