További Szoftver cikkek
Ha felbukkan egy magyar szoftverfejlesztő, szinte biztos, hogy második világháborús programmal jelentkezik. A Digital Reality sorban készíti a tematikus játékait, ahogy a Stormregion is, most meg az Eidos Hungary adott ki egy szoftvert a témában. Biztos, mert itt van a Föld szívcsakrája, vagy mert annak idején jól nyilaztunk hátra, de tény: ebben jók vagyunk. A Battlestations: Midway viszont más, mint a többi, mert ebben a játékban nincsenek nácik, ráadásul a stratégia csak mankó, a fő kaland a szimuláció.
Életem legunalmasabb percei
A Csendes óceáni hadszíntéren játszódó program műfaját nehéz meghatározni. Valójában több stílus találkozik, és csak a játékoson múlik, hogy melyik módban teljesíti a küldetéseket. Megvívhatjuk a csatákat térképek előtt, de a repülő kormánya mögé ülve is akár. Ehhez viszont nem árt tanulni.
A Battlestations: Midway a világ legunalmasabb oktatásával indul. Egy kiképzőtiszt sorban elmagyarázza, hogy a repülő pilótájaként, a hajó vagy a tengeralattjáró parancsnokaként, esetleg háttérből figyelő tábornokként miként kell megvívnunk a csatákat, de olyan szájbarágósan, olyan körülményesen teszi, hogy a tanulás felénél már szívesen megütnénk valakit. Nem mértem, de egy óránál biztos tovább tart az oktatás, pedig némi optimalizációval 20 percesre is össze lehetett volna sűríteni. Azt legalább mindenki végignézné.
Pedig ezt sem árt. A Battlestations: Midway nem az a felszínes kis programocska, teljes kiképzést kapunk, és ha valaki nem uralja a gépet, amit vezet, akkor a harcnak egy pillanat alatt vége. A műszerek kezelése, a helyes taktika kiválasztása mind sok-sok gyakorlást igényel, főleg, hogy vészhelyzetben gyorsan kell dönteni, ilyenkor nincs idő a megfelelő gombot keresgélni. Pedig a helyzet nem egyszerű: az Xbox 360 távirányítója tele van karokkal meg gombokkal, mégis, látszik, hogy alig fért el rá minden. Célpontválasztás, térkép-nézet, irányítás, célzás, javítás, kiszállás, beszállás, felszállás, leszállás, egységváltás, meg még egy rakás dolog, és ezt mind meg kell tanulni, különben pillanatok alatt szétkapnak minket a sárgák. Vagy az amcsik.
Okos a gép
A tanulás után jöhetnek a küldetések. Csak azon múlik, hogy mennyire élvezzük ezeket, hogy mennyire tanultuk meg az eszköz irányítását. Ha semennyire, utálni fogjuk. Ha valamennyire, elfogadjuk. Ha közepesen, már szeretjük, tovább viszont nem jutottam. Gyanítom, hogy egyhetes szórakozás után már elrángatni sem lehetne előle.
A tengeralattjárós üldözésnél például kevés szórakoztatóbb dologgal találkoztam. Ha valaki látta a Vadászat a Vörös Októberre című filmet, akkor tudja, miért. Most ugyanaz van, de a játékos Ramius kapitány. Egyetlen tengeralattjáróval szétlőni egy flottát nem kis teljesítmény, és főleg bonyolult manőverezést kíván. Lopakodásra, trükkökre, taktikára, félrevezetésre, csalogatásra, megfelelő időzítésre van szükség, ezek a küldetések a legszórakoztatóbbak, és a játékos Napóleonnak képzeli magát egy-egy keservesen megnyert ütközet után. Ráadásul azt is megtanuljuk, hogy mekkora meló lehetett a második világháborúban kilőni egy hajót egy torpedóval, ami csak előre tud menni.
Arról nem is beszélve, hogy az ellenfelek többnyire értelmesek, és ha látják, hogy szemből közelít valami feléjük, megtáncoltatják a hajót, hogy a hullámok eltérítsék a buta ragadozót. Ha oldalról támadom őket, teljes gázra kapcsolnak, és mire a torpedó odaér, már eltűnnek az útjából. Ha eléjük lövök, lassítanak, és elkerülik a becsapódást. Idegesítően értelmes a mesterséges intelligencia.
Térkép mögül
Előfordul, hogy repülővel kell támadni, ez a megszokott szimulációk színvonalát hozza, szerencsére a küldetések elég ötletesek, változatosak ahhoz, hogy nehéz legyen rájuk unni. Amikor meg az a dolgunk, hogy cafatokra lőjünk egy 10-15 hajóból álló konvojt, és cirkálunk a rombolók között, elkezdődik valami, amit hangulatnak hívnak.
A hajókkal valamivel összetettebb a feladatunk: általában több problémát kell kezelnünk, támadás is több helyről érhet minket (tengeralattjáróról, hajóról, repülőről), szóval nem árt figyelni.
A játék lehetőséget biztosít arra, hogy átváltsunk stratégiai nézetre, és onnan irányítsuk az egységeket. Szerencsére a mesterséges intelligencia akkor is értelmes, ha a mi oldalunkon áll, megfelelő stratégia mellett nyugodtan a gépre bízhatjuk a harcot. Ez viszont nehéz, ha a gépeket meg is tanuljuk irányítani, a stratégia-nézet kicsit már sok, körülményes.
A játék grafikája erős közepes, pc-hez képest nem rossz, az Xbox 360 azért ennél többet tud. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nyílt vízen ritkán leszünk elégedetlenek, a gépek rendesen meg vannak tervezve, a víz hullámai szépek, a nap csillogása megkapó, de ha szárazföld közelébe kerülünk, vége a szárnyalásnak: a táj, a növényzet ijesztően kopár.
Battlestations: Midway
A magyar fejlesztésű játék remek zenékkel, élethű hangokkal, elfogadható grafikával és tökéletes hangulattal támadja meg a játékost, na meg kihívással, talán túl sokkal is. Aki nem szeret elmerülni a játékokban, az messze kerülje el, aki de, az szeretni fogja.