Előd
8 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Lost – Eltűntem

2008.04.05. 19:31
Aki nem ismeri a sorozatot, az inkább csak az idegesítő hibákat veszi majd észre a Lost játékverziójában, aki viszont hétről-hétre megnézi, hogy mit robbant fel épp Locke, az mindent hajlandó lesz elnézni a hangulatért. A film alapján készült játékok többnyire vállalhatatlanul rosszak, a Lost viszont kurtasága ellenére meglepően jó.

„Elromlott a laptopom” - vallom be Locke-nak, aki a homokban ül, és egy dárdát farag.

„Ugyan, fiam, mi szüksége lenne a szigeten számítógépre?” – kérdezi nyugodt hangon.

„Beütöttem a fejem, amikor lezuhant a 815-ös, és nem emlékszem semmire. Ha sikerülne megszerelnem a laptopot, kiderülhetne, hogy ki is vagyok valójában” – mondom.

„Talán azért ment tönkre a gépe, mert el kell felejtenie a múltat. A sziget új kezdet mindenkinek” – néz fel az öreg robbantós, majd folytatja a munkát.

Mekkora egy köcsög ez a Locke! Amíg a tévében néztem, csak egy bölcs öregnek tűnt, amióta viszont itt vagyok, az őrületbe kerget a misztikus baromságaival. Persze amikor megemlítem neki, hogy láttam a kerekesszékét, ha nem segít, elmondom mindenkinek, hogy béna volt a zuhanás előtt, megered a nyelve, és Sayidhoz küld. „Az iraki kínzóember ért a bütyköléshez” - mondja. Nem tudom, merre van, rohangálok a parton a lezuhant gép roncsai közt, felszedem a mangókat, palackozott vizeket, jól jönnek majd később, amikor üzletelni akarok Sawyerrel.

Láthatatlan falak

Szeretném megkerülni az óceánba alig benyúló repülőt, de nem tudom: láthatatlan fal akadályozza meg, hogy fél méternél mélyebben gázoljak a vízbe. Elindulok a dzsungel felé, utamat állja egy kilógatott száradó ruha, hiába rohanok neki, mozdulatlanul ellenáll. Megkerülöm, ott meg egy harminc centis kő áll ki a földből, átmenni nem tudok rajta, amióta itt vagyok, az ugrás sem megy, megkerülöm hát, és már rohannék is a dzsungelbe, de a növényeket is ugyanaz a láthatatlan fal védi, mint az óceánt. Csak a kijelölt ösvényen tudok mozogni, még hogy függetlenség, meg szabadság.

Robbantana valamit

Rohangálás közben észreveszem, hogy a gépből dől a kerozin, mellette a kapcsolótábla, amivel el tudnám zárni, de hiába próbálom megszerelni, csak egy üzenetet kapok, amiből kiderül, hogy ez egy kapcsolótábla. Megszólítom Jacket, aki elmondja, hogy keressem a kapcsolótáblát, és zárjam el a kerozint. Visszaballagok a kapcsolótáblához, most már meg tudom szerelni, csak úgy kell összekötnöm az áramkört, hogy a végén az előírtnak megfelelő feszültség érkezzen be. Ezekhez különféle transzformátorokat kell használnom, viszonylag laza matematikai feladat, de érzem én, hogy a történet vége felé már komolyan megizzadok a számolgatással meg az elágazásokkal.

Szerelés rendben, kerozin elállt, bemennék a dzsungelbe, de fegyver nélkül nem szeretnék. Sawyer persze vár, a jól megismert déli akcentusával (igaz, nem eredeti hangjával), becézgetésével, bunkó stílusával. Kis beszélgetés után a mangókat sikerül pisztolyra meg fáklyára cserélnem, üzletembernek hülye ez a Sawyer, az már biztos.

Visszatérek az ösvényhez, de Jack állja utamat, szerinte senki nem hagyhatja el a tábort, mert a dzsungel veszélyes. A doki is leülhet Sawyer mellé a kispadra, elég annyit mondanom, hogy Claire rosszul van, már fut is meggyógyítani, előttem meg feltárul a dzsungel.

Mr. Eko után szabadon

Rövid séta után kibe botlom? Hát persze, hogy Locke-ba, aki egy indiai fügefa fölből kiálló gyökerei közt bujkál, onnan suttogja, hogy vigyázzak a füstszörnnyel, ha meglátom, bújjak én is a fába, az megvéd. Nem kell sokat várni, pillanatokon belül jön is a definiálatlan gonosz, és ha nem mászom a fába, összezúz a füst, mint Mr. Ekót a harmadik évadban.

Fából-fába bújva menetelek a cél felé, végül eljutok egy barlanghoz, ahol megint a robbantósba botlok.

„Mi van odabent?” – kérdezem

„Csak amit magaddal viszel” – mondja Locke, aki minden bizonnyal látta a Birodalom visszavágot.

Bemegyek, megállapítom, amit kint is láttam: tévén nézve is jól festett a sziget, de az életnek még jobb a grafikája, minden megfogható, tapintható, a fáklya fénye gyönyörűen világítja be a zegzugos barlang falát. Fogalmam sincs, hol van a zenekar, de mászkálás közben pont azok a dallamok szólnak, mint a sorozatban, valóban megélhető a hangulat. Aztán kialszik a fáklya, a sötétben botorkálva előveszem az öngyújtót, amit Michael nyomott a kezembe, próbálok szikrát csiholni, aztán amikor felgyullad a láng, hangosan felüvöltök: ott áll velem szemben egy vérző fejű halott nő. Rémülten félrenézek, mire visszafordulok, már nincs sehol.

Kísért a múlt

Gyorsan veszem a levegőt, lihegek. A vízesés mögött meglátom a fényt, kimászom a barlangból. Összeszedem magam a tóban, aztán megrohan a múlt flashbackek képében, pont, mint a sorozatban. Mindössze annyi a különbség, hogy én nem emlékszem semmire, elő kell ásnom az előzményeket, mert töredezett a kép. Pillanatok, felvillanások, ennyi maradt mindössze, meg az érzés, hogy fotóriporter voltam a baleset előtt. A múlt csak homályos képekben köszön vissza, de ha a félperces bejátszásokban megtalálom a fontos pillanatot, ráfókuszálok a fényképezőgépemmel, és megörökítem a képet, kibomlik a jelenetet, megértem az okokat és az okozatokat, megtudom, hogy miért kerültem ide. Meg azt is, hogy ki volt a vérző fejű halott nő.

Futós játék

Ahogy összeáll a puzzle, bejutok Desmond bunkerébe, hogy végre bepötyögjem a misztikus számokat. 4 8 15 16 23 42, egészen pontosan 108 percenként, különben elpusztul a világ, vagy valami hasonló. Kataklizma, az biztos.

Ami ezután jön, még durvább: lövöldözés, menekülés, titkos bunkerek, dinamitrobbantás, gyilkosság, bűn. A lezuhanást követő nyolcadik-kilencedik órában mindenre fény derül, ez az idő persze csak töredéke annak, amennyit a többiek töltenek a szigeten. Vagy amennyire számítottam.

Lost - Via domus

Tökéletesen adja vissza a sorozat hangulatát, kivéve, hogy a sorozatban a szereplők tudnak ugrani, köveket megmászni, vízbe gázolni, nem jelent leküzdhetetlen akadályt egy száradó ruha, és nem ennyire hülyék. És persze nem ér ilyen gyorsan véget a kaland. A grafika remek az Xbox 360-os verzión, és a hang is hozza, amit kell. Csak Lost-rajongóknak, de nekik kötelező.

 

Hivatalos honlap