Réges-régen, egy távoli galaxisban…

Ceausescu, a románok vezére a huszadik század végén elfoglalta az akkori világ legerősebb országát, az Amerikai Egyesült Államokat. Pribékjei szétszéledtek a bolygón, és leigáztak minden népet. Ceausescu lett a Föld császára, uralkodása során kétmilliárd embert végeztetett ki. Száz évvel később Traian Basescu vette át a birodalom irányítását, aki új területek meghódításába kezdett: megtámadta a világűrt.

A román csapatok szinte akadálytalanul törtek előre az űr sötétjébe, fajok ezreit győzték le. Csak egy nép állt ellen a hódításnak: a világegyetem egy elveszett bolygóján meghúzódó szakadár magyarok. A román flotta minden erejével azon volt, hogy szétzúzza az ellenállás utolsó morzsáit is, és kiirtsa az univerzumból a magyarokat…

Magyarra lőni

A Romanii in Spatiu bétaverziója pont az egyik legfontosabb küldetéssel kezdődik, azzal, amelyikben a magyarokat kell elpusztítani.

A képernyő bal felső sarkában megjelenő információs panelből kiderül, hogy a közelben állomásozó szakadár űrhajó felkészületlen a támadásunkra: a magyarok annyira hülyék, hogy azt hiszik, barátságos egységek vagyunk. Megkapjuk a parancsot: támadás!

Beizzítjuk a hajtóművet, w-vel gyorsítunk, bal egérgombbal kijelöljük a célpontot, az 1-es, 2-es, 3-as gombok véletlenszerű megnyomásával betárazzuk a lézert, aztán amikor a célkeresztben találkozik a piros meg a fehér áthúzott pötty, már tüzelhetünk is a vörös csillagos magyar szállítójárműre.

Elvétem a célt, de sebaj, találtam egy másik ellenséget: egy fegyvertelen, magyar Tie fighert, épp az orrom előtt húzott el. Utána fordulok, akkor veszem észre, hogy körülöttem forog a kis izé, szóval lenyomva tartom a botkormányt és így követem, az irányítással már nem is kell bajlódni, elég három másodpercenként (a lézer feltöltődésekor) tüzelnem egyet. Negyvenkét körrel és 123 lövéssel később megunom a táncot, más magyarokat keresek.

Újra elém kerül az anyahajó, könnyű célpont, a társaim is erre tüzelnek, akkor lőjük együtt! Pár perc, és vége a szerencsétlennek. Jöhet a következő küldetés.

Baromi unalmas magyarokat ölni.

Nosztalgia

A játék grafikája, és a megvalósítás is a kilencvenes évek közepét, esetleg végét idézi. Ilyen formátlan űrhajókat régóta nem láthattunk, tapasztaltabb júzerekben nosztalgikus érzéseket ébreszthetnek az elnagyolt textúrák, a bumfordi élek.

A játékmenet is nevetséges: komoly fejlesztők már egy évtizeddel ezelőtt rájöttek arra, hogy az űrhajós programok egyszerűen bénák, semmi öröm nincs abban, hogy négyszáz fényévvel közelítek az ellenség felé, belelövök kettőt, elhagyom, aztán visszafordulok, és még hússzor ugyanez. A Romanii is Spatiu fejlesztői még nem hallottak erről a trendről, így ez a játék bizony erről szól: másfél perc manőverezés, aztán egy lövés.

Ezek alapján a szoftver legnagyobb erőssége a zene lehetne, csak az a baj, hogy az is gyenge. A menüben várakozva egy gitárszólót hallgathatunk; olyasmit, amilyent a közepesen tehetséges lakótelepi mariachik szoktak játszani, amikor a szülők megtiltják, hogy lemenjenek focizni a haverokkal. Olyan sarokban prüntyögés féle.

Játék közben aztán stílusváltás, beizzítja a szintetizátort a román Vangelis, felcsendülnek a Blade Runner évtizedes dallamai. Persze nem egy az egyben, csak olyan hallomás után, másoltan.

Nem lehet elég korán szidni

A Romanii in Spatiu persze még csak bétaverzióban érhető el, sőt, most már abban sem: a botrány kirobbanása óta leszedték a honlapról. A félkész állapot miatt elvileg nem tisztességes véleményt mondani egy programról, itt azonban nincsenek efféle megkötések: ebből sosem lesz értékelhető szoftver. Egy évtizeddel ezelőtt talán elég lett volna ez a grafika, ez a játékmenet, most viszont már kevés, ahhoz mindenképpen, hogy komolyan vehessük az alkotást.

Ha nincs a politika, soha senki sem értesül arról, hogy itten magyarokat kell irtani egy játékprogramban. Aztán amikor már olyan szervezetek is a képbe kerültek, mint a román parlamentnek alárendelt országos állami diszkriminációs ügyekkel foglalkozó kollégium, kitört a balhé. Minden magyar és román lap szentelt pár oldalt a játéknak, így aztán a csendes bukásra ítélt Romanii in Spatiu igazi nemzetközi ügy lett: rengeteg játékos szeretné kipróbálni, hogy miről is van szó.

Egy poénról. Egy elég béna poénról. A játék tele van viccesnek szánt beszólásokkal, a pilóták üzeneteikben biztosítják egymást arról, hogy nem buzik, hogy a magyarok seggfejek, meg hogy pussy. Mindezt egy általánosmásodikos angoltudásával hozták össze a készítők, komoly elírásokkal.

Dzsedik vagyunk

Bizonyos szempontból még hízelgő is a háttértörténet: ha a Romanii in Spatiu mellé tesszük a Csillagok háborúját, akkor egyértelmű a szereposztás: Románia a birodalom, a magyarok a dzsedik, Han Solók, meg Chewbakkák: nagy, szőrös, lézerkardos izék vagyunk.

A baj csak az, hogy a készítők teljesen hülyék: nem olyan jó a poén, ha olyanokat teszünk meg főellenségnek, akiket a románok nyolcvan százaléka amúgy is annak tart. Rosszindulatról, román virtusról szó sincs, ez biztos, csak ügyetlen választásról. Ha a svájciak lennének a szakadárok, mindenki nevetne, így viszont más a helyzet, botrány van.

Persze lehet, hogy nem hülyék, csak ügyesek, ügyesebbek, mint ahogy programoznak: a szoftver 2006-ban senkit nem érdekelne, ilyen hírverés után viszont tízezrek akarják majd kipróbálni.