Zsebre vágható saját deszktoppal, személyes beállításokkal és könyvjelzőkkel tuningolt szoftvert készít az IBM azoknak a felhasználóknak, akik még egy laptopot sem hajlandók magukkal cipelni, viszont szeretik otthon érezni magukat bármilyen idegen pécé előtt. A SoulPad nem klasszikus operációs rendszer, inkább virtuális felhasználói környezet: bármilyen adathordozásra alkalmas eszközre - pda-ra, okostelefonra, iPodra - rá lehet másolni. Amikor a felhasználó újra pécéközelbe ér, elég a géphez csatlakoztatnia a kütyüt, amelyen a SoulPadet tárolja, és az indítás után saját, megszokott munkakörnyezete fogadja, mert a szoftver megjegyzi a személyes beállításokat.
A SoulPad operatív része 4 gigabájtnyi helyet foglal a hordozható gép flash-memóriájában (már amelyiknek van ennyi memóriája), illetve merevlemezén. További 2 gigát tesznek ki a felhasználó fájljai, de az utóbbi hely tetszés szerint bővíthető. A kütyü usb-vel vagy FireWire porton át csatlakozik a pécéhez, amely a merevlemez helyett egyenesen az eszközről bútol. Az adatok titkosított formában kerülnek a hordozható eszközre, így nem kell attól tartani, hogy kényes adatok maradnak egy-egy idegen pécén.
A viselhető lélek
A SoulPad név abból a nem túl eredeti koncepcióból ered, hogy az IBM elválasztotta a pécé "testét" - a processzort, a memóriát, a billentyűzetet és a kijelzőt) a "lelkétől", ami ebben az esetben az adatokat, az alkalmazásokat és a személyes beállításokat, kevésbé hangzatosan a szoftvert jelenti.
Az IBM szerint a SoulPad három különböző technológiai trendnek köszönhetően vált mostanában megvalósíthatóvá: a hordozható tárolóeszközök egyre kisebbek és gyorsabbak, a közelmúltban elterjedt, önmagukat konfiguráló operációs rendszerek installáció nélkül is képesek felállni ismeretlen hardveres környezetben, és a pécékre is átvándorolt a virtuális gép-koncepció.
A cég kutatórészlegének "viselhető számítástechnikával" (wearable computing) foglalkozó részlege a Linux operációs rendszer Debian változatából írt Knoppixet használta a SoulPad teszteléséhez. (A Knoppix készítője, Klaus Knopper úgy írta meg a szoftvert, hogy az operációs rendszer teljes egészében elfér egy 700 megabájtos cédén, és futtatás előtt nem települ a számítógép merevlemezére.) Az IBM-nél egy 60 gigabájtos iPod Photo-ra írták a SoulPadet, és azt csatlakoztatták a számítógéphez. Kiderült, hogy a felállási sebességen van még mit javítani: igaz, a tesztelt pécé húsz másodperc alatt leállt, de a bútolás két teljes percet vett igénybe - az IBM szerint ez az idő jelentősen lerövidül majd, mert a kereskedelmi verzióban a felhasználó megszabhatja, milyen alkalmazásokra és adatokra lesz szüksége, így felesleges dolgokat nem tölt be a SoulPad.