Móric
14 °C
17 °C

Szoftverrel a Stasi nyomában

2007.05.20. 19:38
Egy német kutatócsoport szoftverrendszerének nem kisebb feladatot kell megoldania, mint az egykori rettegett NDK titkosrendőrség, a Stasi ügynökei által a Berlini Fal leomlása után, 1989 őszén széttépett papírok összerakása.

Fecnik között

A világ legdrágább használatban lévő mintafelismerő rendszerét, az E-Puzzlert a berlini Fraunhofer Intézetben fejlesztették. Bertram Nickolay, az intézet biztonságtechnológiai szakértőjének elmondása alapján a gigantikus méretű elektronikus kirakójáték során tizenhat számítógép huszonöt jegyet (színt, formát, textúrát, kézírást, gépírást, pecséteket, papírvastagságot, stb.) elemez.


Előtte a széttépett papírok mindkét oldalát beszkennelik. A szkennelést egyelőre manuálisan végzik, de idővel szeretnék automatizálni. A fecniket képfájlokká alakítják. A munkát tizenöt éve, koncentrációs táborok áldozatainak nehezen olvasható listájának megfejtésére fejlesztett algoritmusok segítik.

A digitális képeket hasonlóságok alapján rendezik csoportokba, majd az egymáshoz tartozó darabkákat összeillesztik. A rendszer feldolgozás közben tanul is. A kézzel széttépett papírok elvileg könnyebben összeilleszthetők, míg a géppel felaprítottakat komolyabb szkriptelemzésnek kell alávetni. Bíztató jel, hogy az intézet a német adóhatóság kérésére már sikeresen rekonstruált darabokra tépett dokumentumokat.

Nincs menekvés a múlt elől

Ha az elképesztő mennyiségű dokumentumot, negyvenötmillió hatszázmillió fecnire szabdalt A4-es papírlapot harminc embernek kellene kézzel összeillesztgetnie, a munka hat-nyolcszáz évig eltartana – így viszont csak öt évig és néhány hónapig. Miután elkészülnek, az állambiztonsági dokumentumok szövetségi bizottsága dönt a nyilvánosságra hozás módjáról és időpontjáról.

Komoly érdeklődésre számíthatnak, hiszen a bizottság évente körülbelül nyolcezer olyan levelet kap, melyek feladói a fájlokat szeretnék látni. A helyreállításnak természetesen jócskán akadnak ellenzői is...


A tizenhétmillió NDK állampolgárról (és külföldiekről is) a Stasi kilencvenezer ügynöke és százhetvenötezer informátora gyűjtötte az adatokat. Miután a Fal leomlott, az ügynökök páni gyorsasággal nekiláttak a papírok megsemmisítésének. A lapokat három hónapon keresztül tépdesték cafatokra, majd máglyán akarták elégetni az összest. Csakhogy nem tudtak elég teherautót szerezni a szállításhoz. Ráadásul 1990. januárig a keletnémet állampolgárok lefoglalták a titkosrendőrség irodáit, majd a nyugatnémet hatóságok birtokba vették a tizenhatezer (egészen pontosan 16250) zsáknyi dokumentumot, amelyből tizenkét (más források szerint tizenhét) év alatt harmincan háromszázhuszonhármat raktak össze egy Nürnberghez közeli laboratóriumban. Rakosgatva, nagyítókkal, ragasztgatva...

Csak a tűz biztos

Egy hamarosan induló kétéves kísérleti projekt keretében a papírok két százalékát igyekeznek helyreállítani. A projekt célja a rendszer tesztelése. Ha sikerrel járnak, a kormány dönt a munka folytatásáról.

A projektet vezető Jan Schneider szerint a rendszer még apróbb darabkákra tépett dokumentumokat is képes összeilleszteni.

Az E-Puzzler ugyan állami támogatással készült, de a benne rejlő hatalmas üzleti lehetőségek miatt előbb-utóbb valószínűleg kereskedelmi – például tőzsdei – forgalomba (is) kerül. És nemcsak kereskedelmi forgalomba, hanem mások is szeretnék használni a politikai közelmúlt feltárásához. A hajdani keleti blokkhoz tartozó Lengyelország és Lettország, valamint két egykori katonai diktatúra, Argentína és Chile állami szervei már felvették a kapcsolatot a Fraunhofer Intézet tudósaival.


„Röviden összefoglalva, a dokumentumok apró fecnikké tépése nem biztonságos többé” – vonja le a tanulságokat Nickolay. – „Ha valamit meg akarunk semmisíteni, az egyetlen biztonságos módszer, ha elégetjük.”