Mária
17 °C
29 °C

Linux nyelvzseniknek

2007.02.26. 08:03
Sokat kellett szenvedni a beállításokkal, és több nyelven tudnom kellene, ha az Ubuntu Linuxot rendesen be akarom állítani a számítógépemen. Az interfész miatt kevés hely jut a lényegnek.

Nehéz kritizálni a Linuxot, mert elég egyetlen rossz szó, és máris száz fanatikus júzer küld el melegebb éghajlatra. Hogy hülye vagyok, mert ha letöltöttem volna a libwhatever csomag legfrissebb forráskódját, akkor máris működne minden. Persze, aztán meg én tartsam a hátam, amikor a kollégáim parancssoros kernelfordítással gúnyolódnak. Elöljáróban annyit szeretnék még elmondani, hogy nagyjából öt éve használok Linuxot, és soha nem akartam webszervert belőni rajta, mindig csak az érdekelt, hogy egy átlagos irodai környezetben helyettesíteni tudja-e a Windowst. Szeretem is a Linuxot a mögötte álló mozgalom miatt, ezért nagyon várom a pillanatot, amikor végre rányomhatjuk a dobozára a plecsnit: otthoni használatra ajánlott.

Ez a bizonyos pillanat azonban még nem jött el.

Valami űrprogram

Ubuntu Linuxot teszteltem, mert ezt a verziót a dél-afrikai Mark Shuttleworth támogatja, aki már járt a világűrben. Az meg nagyon kúl dolog. Egy szakértő azt javasolta, hogy válasszam inkább az OpenSuse Linuxot, mert az sokkal gyorsabban betölt és nagyon jól van összerakva, de az OpenSuse logója egy rusnya kis gyík, messze nem olyan, mint az űrutazás. (Egyébként meg elég idegesítő, hogy néhány havonta megjelenik egy minden korábbinál modernebb Linux, és mindig van valami látványos újítás, amely a mezei júzert váltásra készteti.)


Gyík vagy űrutazás?

Kifejezetten barátságos az Ubuntu kinézete, a magyar nyelvű Gnome kezelőfelület érthető, és a szoftverek indítóikonja könnyen megtalálható. Alapbeállításokkal azonban a Linux messze nem olyan látványos, mint például a Windows Vista, de a Google segítségével könnyen ki tudtam deríteni, hogy miként kell összerakni a háromdimenziós kezelőfelületet. Az ingyenes ráncfelvarrásért persze meg kell szenvedni, a terminálban kell hosszú szöveges parancsokat beírni, és tudni kell angolul is. Én legalábbis nem találtam minden részletre kiterjedő magyar nyelvű leírást.


Kattintson, nézzen Linuxot!

Végül sikerült elérnem, hogy az Ubuntu nagyjából úgy működjön, a Mac OS X. Amikor a jobb felső sarokban húzom az egérmutatót, akkor mindegyik ablak kicsinyített képe lesz látható (Exposé), amikor a jobb alsó sarokba húzom, akkor oldalra gördülnek az ablakok, és a munkaasztal lesz látható. Az egyik fő különbség a Mac és Linux között, hogy az utóbbin minden egyes apró részlet személyre szabható. Ha akarom, akkor lángolva, villanással, felgördülve vagy furán összezsugorodva is eltűnhetnek az ablakok. Akinek nagyon sok ideje van, minden egyes ablakművelethez saját billentyűkombinációt rendelhet, akinek viszont nincs ideje, maradhat az alapbeállításoknál.

Minden olyan nagy

Az Ubuntu telepítése előtt összeállítottam magamnak egy listát arról, hogy minek kell működnie a teljes átálláshoz. Csak viccből írtam fel, hogy levelezőnek ismernie kell az Exchange vagy IMAP protokollokat, hogy kell Firefox a legfrissebb Flash pluginnel, és hogy tudjak csetelni MSN, Gtalk és ICQ hálózatokon, hiszen ezek már rég megoldott dolgok. A Firefox, a GAIM csevegőprogram ugyanolyan jól működött, mint Windowson, egyedül az Evolution nevű Outlook-klón nem tetszett. Túl nagy betűtípusokat használ, és emiatt a 15,4 colos szélesvásznú laptopomon is állandóan át kellett méreteznem az oszlopokat, mert vagy csak a levelek listája, vagy csak a megnyitott levél látszott rendesen.

Bátortalanul írtam fel a listámra, hogy jó lenne ugyanolyan szép grafikonokat készíteni, mint amilyeneket az Office 2007-ben lehet. Bár az OpenOffice.org táblázatkezelőjében van háromdimenziós grafikonokat készítő eszköz, eddig nem sikerült megoldanom, hogy az oszlopok széle ne legyen zizis. Az irodai programcsomag szövegszerkesztője jó, de én egyáltalán nem használtam, mert több mint fél éve a Google Docs a szövegszerkesztőm. Ez ráadásul pont Linuxon működik a legjobban, mert az operációs rendszer beépített helyesírás-ellenőrzője a böngészőben is aláhúzza az ismeretlen és hibás szavakat. Néhány összetett szót nem ismer, de bármit fel lehet venni a szótárba. Persze ehhez meg tudni kell helyesen írni, ugyebár.


Melyik a fontosabb, a kezelőfelület vagy képek?

A linuxos képkezelő szoftverek jók, de korántsem tökéletesek. Az F-Spotban címkézéssel lehet rendszerezni a fotókat, így néhány gombnyomással megtalálhatóak a bizonyos személyekhez, eseményekhez vagy helyhez kapcsolódó képek. Sajnos olyan képek is a katalógusában maradnak, amelyek már nem léteznek, ami nem okozna problémát, ha egy gombnyomással lehetne aktualizálni a katalógust, de nem lehet. A képeket csak importálni és exportálni lehet, az utóbbit akár Flickr vagy Picasaweb tárterületre is. Ennél a programnál is gondot okozott a szövegek mérete: ha azt akartam, hogy elférjenek az interfész feliratai, akkor kevés hely maradt a lényegnek.

A GIMP a legprofibb linuxos képszerkesztő, személyes képek tuningolásához nem is kell ennél több. Egyesek a Photoshophoz mérik a tudását, szerintem maradjunk annyiban, hogy a Photoshop 5.0 méltó ellenfele lehet. Néhány apró hiba itt elég sok szenvedést tudott okozni. Roppant idegesítő például, hogy a képkivágó eszköz használatakor előugrik egy menü, amely az egész szerkesztendő képet eltakarja, csak a Shift lenyomásával lehet rendesen kivágni. És természetesen itt is teljesen össze-vissza kell állítgatni a párbeszédablakok méretét, mert amíg az egyik ablakban tökéletesen elfér minden, addig a másik ablakból kilógnak a szövegek meg a gombok. Egyszerűen kaotikus az elrendezés.

Hardverben gyenge

Akkor kerültem először igazán bajba, amikor nem munkára szerettem volna használni az Ubuntut, hanem zenehallgatásra. Ma már elvárható lenne, hogy egy operációs rendszerben legyen mp3 lejátszó, az Ubuntuból azonban hiányzott, külön fel kellett telepítenem néhány összetevőt, hogy a Rhytmbox kezelje a zenéimet. A mozizásról inkább lemondtam. Amikor lejátszottam volna egy dvd-t, már teljesen elegem lett abból, hogy nekem kell ismeretlen nevű programcsomagokat előkeresnem.

A szívás legjava azonban csak ezután következett, amikor megpróbáltam a laptopomban lévő wifit és a hsdpa adatkártyámat beüzemelni. A wifi csak akkor ment, ha előtte elindítottam a Windows XP-t, ott benyomtam a hardveres kapcsolót, majd újraindítom a gépet Linuxszal, mivel az Ubuntu nem is tud a gomb létezéséről. Bár egy cseh nyelvű fórumon emlegetnek valami acerhk nevű programot, ezt a fájlt már levették a szerverről, és cseh nyelvismeret hiányában nem tudtam kideríteni, hogy van-e megoldás a prolémára. Az Option Globetrotter márkájú hsdpa adatkártyámat egy spanyol nyelvű blogbejegyzés alapján sikerül elindítanom, és be is kéri a SIM-kódot. Azzal viszont semmit sem tud kezdeni, hogy a T-Mobile nem használ jelszót és felhasználónevet a beállításoknál. Ezek hiánya miatt a program nem hajlandó továbblépni. Inkább a hagytam az egészet a francba, szöszöljön ezzel egy linuxos szakember.

Az időm pénz

Összeszámoltam a Linux buherálásával eddig eltöltött órákat, az összeget, beszoroztam az órabéremmel, így kijött, hogy a Linux egyáltalán nem volt olcsóbb a Windowsnál. Elhibázott ötlet közösségi fórumokra bízni egy operációs rendszer terméktámogatását, még akkor is, ha maga a termék ingyenes és így a support is olcsón megúszható. Hosszú órákat töltöttem el csak azzal, hogy összegyűjtsem a hasznos információkat. Elkezdtem olvasni egy topikot, a felénél valaki belinkelt egy másik topikot, mert ott már foglalkoztak a problémával. A második topikot végigbogarászva kiderült, hogy ott tényleg le van írva minden, leszámítva azt az apró különbséget, amiért az első fórumot megnyitották. Találjam ki magam, hogy mi a különbség.

Fórumokon fontos információt keresni olyan, mintha az ember egy kaland, játék, kockázat könyvet lapozgatna. Csak éppen kevésbé szórakoztató. A segítőkész Linux-guruk is teljesen fölöslegesen fecsérlik el az idejüket a fórumok és levlisták hatalmasra duzzasztásával; ha a megoldásokból mindig születne egy wiki, és azokat összegyűjtenék egy - értsd: 1 darab - szájtra, akkor mindenki könnyen találna megoldás a bajára. Aki meg plusz információval rendelkezik, hozzárakhatja a wikihez.

Vég

Mindezek ellenére miért kattintok minden reggel az Ubuntu, kernel 2.6.17-11-generic sorra a rendszerindítóban? Számos hibája ellenére az Ubuntu jól használható, és nem kell félnem a vírusoktól. Pont olyan, mint egy kisautó: kicsit kényelmetlen, de biztosan nem lopják el, jól irányítható, és használata során az ember szívéhez nő. Persze könnyen beszélek, hiszen egy Windows XP is ott parkol a merevlemezemen, végszükség esetére.