Adminisztrációs hiba

Az Ubuntu Linux telepítése nagyszerű péntek délutáni elfoglaltság. Az ember úgy csinálhat, mintha dolgozna, ami a KMK böngészése után a második legjobb péntek délutáni program, persze valójában csak az Ubuntu dolgozik, sorra pakolja fel a merevlemezre a csomagokat. Bő egy óra elteltével végez, újra neki lehet esni a munkának Linuxon, tökéletesen beállított Thunderbird levelezővel és Firefoxszal.

Az Ubuntuban, mint minden rendes Linuxban, az összes alapszoftver megtalálható, amire szükség lehet egy otthoni számítógépen. Van szövegszerkesztő, képszerkesztő, táblázatkezelő, játékok meg médialejátszó, igaz ez utóbbi egy kicsit ingoványos talajon áll. Az első mp3 megnyitásakor ugyanis kiderül, hogy hiányoznak a zenelejátszáshoz szükséges kódolók. Az Ubuntu persze okos, rögtön felajánlja, hogy letölti a kódolókat, igaz közben elődob egy üzenetet, hogy bizonyos országok korlátozzák e szoftverek használatát. Az Ubuntu arra kér, hogy a „megerősítés” gombra nyomva jelentsem ki az alábbiak egyikét: vagy azt, hogy lakhelyemen nincs ilyen korlátozás, vagy azt, hogy jogom van használni a szoftvert (megvettem a licencet), vagy azt, hogy az Ubuntut csak kutatási célokra használom. Az utolsó kettő kizárt, az elsőről meg fogalmam sincs. Nagyjából olyan érzés rányomni itt az okéra, mint letölteni torrenten a Dr. House Magyarországon még nem játszott részeit. Szerencsére az Ubuntu egyszerre többféle kódolót letölt, így csak egyszer kellett arra gondolnom, hogy mások zsebében turkálok.

Jóképű

A Gutsy Gibbon tele van látványelemekkel, és ha a számítógép grafikus kártyája elég erős, ezeket magától elindítja. Laptopomon is így indult az Ubuntu, de az oprendszer első betöltésekor az ablakok fejlécei a fél kijelzőt elfoglalták. Ha kiiktattam a látványelemeket, majd újra bekapcsoltam, normális méretű lett a fejléc. Ezt néhányszor még el kellett játszani, aztán valahogyan magától megjavult a szoftver, eltűntek a gigantikus fejlécek. Jó hír, hogy a világ egyik legelterjedtebb laptopokba szánt grafikus csipkészlete, az Intel 950-es működik Linuxon, és csak egy kicsit bugos. Egyébként nem katasztrófa, ha nem működnek a látványelemek, mert nélkülük is jól kezelhető az Ubuntu.

A kiválóan magyarított Gnome kezelőfelülettel az Ubuntu rendkívül könnyen használható, a menük elrendezése logikus. Sajnos a fájlkezelő rendszer nem sokat fejlődött, ami szerintem nagyon megnehezíti a munkát. A mappákban név, méret vagy típus szerint sorba rendezhetők a fájlok, de ez a megoldás mára kissé avítt. (A Windows Vista címkézésen és csoportosításon alapuló fájlkezelőjét érdemes lenne lemásolni.) Bár a fájlokra különféle matricákat lehet aggatni, amelyek jól látható plecsnik, de ez alapján nem tudtam csoportosítani a fájlokat.

Átlagos felhasználóknak teljesen érdektelen tulajdonságok alapján bezzeg lehet csoportosítani; kétlem, hogy van olyan kezdő linuxos, akinek a fájlok oktális jogosultsága vagy a SELinux környezet jelent valamit. Az Ubuntu viszont (elméletileg) az átlag felhasználók széles bázisát próbálja célba venni, nem azoknak a Linux-fanatikusoknak készül, akik egy terminállal is lazán elboldogulnak, és az xorg.conf rendszerfájlt fél perc alatt beállítják maguknak, ha a grafikus megjelenítő összeomlik. Persze keresni is lehet fájlokat, de korántsem olyan egyszerűen, mint a Vista alatt, ahol a mappa megnyitásakor rögtön el lehet kezdeni gépelni a kulcsszót. Ubuntun nem, először a szokványos Ctrl-F, utána lehet a billentyűkkel bíbelődni.

Windows off

Mint már említettem, az Ubuntu tele van ingyenes szoftverekkel, és a menük átlapozásával az is jól látszik, hogy majdnem ennyi rendszereszköz van. Ezekkel jó sokat lehet konfigurálni meg adminisztrálni. A frissen feltelepített Ubuntu ezúttal rögtön felismerte a wifi- és bluetooth-adaptert, de csak azért, mert még Windows alatt benyomtam a hardveres kapcsolót. Ha ezt elmulasztottam volna, az Ubuntu alatt nem tudtam volna bekapcsolni a drótnélküli kapcsolatot, mert a Linux alapból nem kezeli az ehhez szükséges speciális gombot. A wifikezelő amúgy nagyon könnyen használható, magától felismerte, hogy melyik hálózaton milyen titkosítást kell használni. Elméletileg a T-Mobile által forgalmazott Huawei HSPA adapter kompatibilis az oprendszerrel, de a használatához – például a SIM-kártya PIN-kódjának beírásához – mélyebben kellett volna beleturkálni a rendszerbe, viszont nem volt sem időm, sem kedvem végignézni a kapcsolódó fórumokat. A világ legunalmasabb dolga fórumokon keresgélni az információkat, főleg amikor Windows alatt ugyanez nem probléma, két kattintással megoldható.

Apropó Windows. Az Ubuntu önkényesen úgy döntött, hogy a Windows Vistát fölösleges lesz még egyszer elindítani, ezért nem vette fel az elindítható operációs rendszerek közé. Linux alól láttam a Vista partícióját, elértem az összes személyes fájlomat, de az oprendszert elindítani nem tudtam. Ez ügyben kénytelen voltam a fórumokat bogarászni, de nem jártam sikerrel.

A legpontosabb információ, amit fórumon találtam ez volt:

Just add this to the end of the file.
title Microsoft Windows Vista Ultimate
root (hd0,0)
savedefault
makeactive
chainloader +1
You micht have to change the second zero in the (hd0,0) if windows isn't on your first partition. If it is on the second make it (hd0.1) and so on.
Now save and reboot.

Nálam a Vista eredetileg a második partíción volt az XP mögött, de az Ubuntu feltelepítése után a swap és a / partíció után a harmadik helyre szorult. Egyébként pedig a Linux mindenhol csak sda2-ként emlegette a Vista partícióját, sehol nem szerepelt a fenti (hd0,valamennyi) mutató, tehát elég nehéz volt eldönteni, hogy mit írjak be. Végül sokkal egyszerűbb volt helyreállítani a Vista rendszerindítóját, és onnan elérhetővé tenni a Linuxot.

Muszáj volt megbuherálni a kinézetet is, mert Linux alatt a weboldalak egészen máshogy néznek ki, mint Windows alatt, és így elég nehéz online újságot gyártani. Ehhez először le kellett tölteni a Synaptic csomagkezelővel a Microsoft fontjait, majd le kellett cserélni a beépített fontokat windowsosra. Ez is jó sok percet igénybe vett, és még így sem lett tökéletes. Még soha nem kellett arról döntenem, hogy a legszebb betűformát, vagy éppen a képponton belüli simítást használjam-e, és azt sem tudom, hogy az enyhe vagy a teljes hinting mit jelent, úgyhogy sacc per kábé belőttem a kinézetet.

Csak mindenre elszántaknak

Az Ubuntu Linux kitűnő választás azoknak, akik élvezik a számítógép bütykölését, de aki már megunta, hogy a szoftvert babusgatni kell, hogy működjön, és aki soha nem szeretett rendszergazdát játszani, inkább a Windowst vagy a Mac OS X-et használjon.