További Szoftver cikkek
A terület-kihasználás, a közlekedés és a közügyek interakcióit a modellbe integrálva tervezhetjük meg és elemezhetjük ki az adott város, térség, stb. fejlődését. Energiafogyasztásra, levegő- és vízszennyezésre, a zöldövezet pusztulására, és egyéb fontos jelenségekre vonatkozó előrejelzéseket készíthetünk, hasonlíthatunk össze már létezőkkel.
A szoftvert honolului, houstoni és az Oregon állambeli Eugene-Springfield ügynökségek tesztelték. A Seattle-régióban, Tajpejben, Párizsban szintén próbálkoznak vele; hatvannál több ország felhasználói töltötték le eddig a honlapról. Legbiztatóbban a Salt Lake Citybeli várostervezők nyilatkoztak: amennyiben pozitívak az eredmények, az első széleskörű alkalmazásra Utah fővárosában kerül sor.
Az eddigi programok (például az Egyesült Államokban legelterjedtebb DRAM/EMPAL) hiába vették figyelembe a komplex, gyakran váratlan irányokba kalandozó fejlődést, nem bizonyultak túl intuitívnek. Mindezek ellenére a különböző szimulátorok a tervezés, az előrejelzések nélkülözhetetlen és hatékony eszközeivé váltak.
SimCity a valóságban
Paul Waddell, a Washington Egyetem professzora 1995 óta dolgozik a UrbanSim-en. Mást, paradox módon komplexebbet, de mégis egyszerűbbet akart "rokonainál". Kevésbé absztraktat, viszont geográfiailag annyira részleteset, hogy még a földfejlődési folyamat alapegységének számító egyéni parcellák is beférjenek a felbontásba, s a tervezők jobban lássák, mi történik egy-egy utcán. De ne csak a történéseket, hanem - ellentétben a régi, közérthetetlenségük miatt "fekete doboznak" nevezett, mindössze néhány szakember és a fejlesztők által felfogott programokkal - a szoftvernek a működését is. Kevesebb megkötéssel, elvonatkoztatások és dodomai jelképek helyett valósághű ember-, tárgy- és esemény-ábrázolással, amit Waddell és a projekthez később csatlakozó számítástudomány-professzor, Alan Borning közlekedési dugók, épületek, járókelők, munkák és munkahelyek szimulálásával igyekeznek elérni. A UrbanSim ennyiben hasonlít a SimCityhez. Különböző fejlődési forgatókönyveket szimulál, tesztelünk, döntünk. Mesebeli elemek helyett felüljárókról, gyorsforgalmi utakról rendelkezünk. Nem fantáziatájakon, hanem a valóságon fantáziálunk.
A realista modell előnye (közérthetősége mellett) a rendszer hibáinak könnyebb azonosítása. Nincsenek absztrakt változók és paraméterek. De nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a döntéshozók gyorsabban rábólintanak arra, amit értenek, mint arra, amit nem.
A részletes ábrázolást, az ötvenes-hatvanas években felvázolt mikroszimulációt csak a mai számítógép-kapacitás tette lehetővé. Az önkéntes várostervezővé előlépett felhasználó 150 x 150 méteres területet megjelenítő négyzetekig, majd a négyzeteken belüli kisebb egységekig közelíthet, és tanulmányozhatja, mi történik bennük: épülettípusokat, ingatlanárakat, lakosságszámot, üzleteket. A szimulátor megadott időintervallumban (például negyven éven keresztül) évről évre evolválja a várost.
Négy ágens
A UrbanSim virtuális városában négy viszonylag egyszerű ágens áll interaktív viszonyban egymással: háztartások, fejlesztők, üzletek/kereskedelmi ügyletek, kormányok/kormányzati szervek. Mindegyik a maga szakterületén hoz döntéseket: hol éljenek és dolgozzanak (háztartás), hova telepítsék az üzletet, az ahhoz kapcsolódó munkahelyeket (kereskedelem), hova építsenek lakóházakat, irodaházakat, ipari létesítményeket (fejlesztők), a város mely részeire milyen fejlesztői és befektetői stratégiákat alkalmazzanak (kormány). Az ágensek nincsenek közvetlen viszonyban egymással, interakcióik az urbánus tájkép fejlődését meghatározó földön/földbirtokon keresztül bonyolódnak. Számos tényezőt vesznek figyelembe: például egy adott család a saját profiljának (költségek, bevételek, életkor, dolgozók/gyerekek száma, stb.) és a számításba vehető üres/eladó házaknak a függvényében változtat lakóhelyet. A UrbanSim bekalkulálja a bizonytalansági tényezőket (megváltozott körülmények, stb.); a választási modellek valamennyi egyéni döntéshez hozzáadnak egy véletlenszerű, random komponenst.
A szimuláció csak akkor lesz élethű és részletes, ha minél több az inputban lévő adat. A tervezők szerint a UrbanSim az Egyesült Államok számos részén egyelőre pont az információhiány miatt nem alkalmazható.